1924-es sakkolimpia

1. nemhivatalos sakkolimpia (1924) (1st unofficial Chess Olympiad)
Adatok
Rendező	Franciaország
Dátum	július 12. – július 20.
Csapatok	nyílt: 18 ország 54 résztvevője
Helyszínek	Hotel Majestic (Párizs rendező városban)
Honlap	OlimpBase honlap
Győztes	Csehszlovákia
1926: Budapest →

Az 1. nemhivatalos sakkolimpiát 1924. július 12. és július 20. között a VIII. nyári olimpiai játékokhoz kapcsolódóan, azzal egyidejűleg rendezték meg Párizsban, Franciaországban. Szervezésében kiemelkedő szerepet játszott a francia Pierre Vincent, valamint Alekszandr Aljechin, az ekkor már Franciaországban élő, orosz származású későbbi világbajnok, aki a versenyigazgatói tisztet is ellátta. A verseny végére, július 20-ára időzítették a Nemzetközi Sakkszövetség (FIDE) megalakulását. A 15 alapító tag között Magyarország képviseletében Abonyi István vett részt.[1]

A verseny lefolyása

A versenyen 18 ország 54 versenyzője vett részt. Egyéni versenyként bonyolították le, és országonként legfeljebb négy egyéni csapattag eredményét összeadva állapították meg a végső csapatsorrendet. Azon országok esetében, amelyek nem indítottak négy főt, annyi játékos eredményét vették figyelembe, ahányan elindultak, emiatt a végeredmény csapatszempontból nem teljesen összevethető. Mivel nem csapatokat sorsoltak össze, ezért ez még nem tekinthető teljes mértékben csapatversenynek, de az első olyan nemzetközi sakkrendezvény volt, ahol végeredményként csapateredményt állapítottak meg.

Az 54 résztvevőt először kilenc darab 6 fős csoportba sorsolták, amelyekben körmérkőzéssel döntötték el a csoportgyőztes személyét. Ez a kilenc csoportgyőztes versenyző játszotta a döntőt az egyéni amatőr világbajnoki címért. A csoportokból kiesett 45 versenyző ezzel párhuzamosan 8 fordulós svájci rendszerű versenyben folytatta a versenyt, amelynek végeredményébe beszámították a csoportmérkőzések során szerzett pontokat is. Így minden játékos összesen 13 játszmát játszott. Az azonos játékszámnak a csapatverseny végeredményének megállapítása során volt jelentősége.

A játszmák során fejenként 40 lépést kellett megtenni 2 óra alatt, majd minden további 20 lépésre 1-1 óra állt rendelkezésre. A holtversenyt csak a döntőben döntötték el, a Consolation Cup, valamint a csapatverseny esetén az azonos pontszámot elérők között megosztott helyezést hirdettek ki.

Az egyéni győztes, a lett Hermanis Matisons az „amatőr világbajnok” címet kapta. A kiesett versenyzők az úgynevezett Consolation Cupért szálltak versenybe. Ezt a csehszlovák Karel Hromádka nyerte. Ezen a sakkolimpián először vett részt női játékos az angol Edith Holloway személyében. Ezt követően azonban 1950-ig női játékos nem szerepelt az olimpián.

A csapatversenyt Csehszlovákia úgy nyerte, hogy a 9 fős döntőben nem volt versenyzője. Ez a tény a döntőben két versenyzővel is szereplő magyar csapat 2. helyezésének értékét erősen növeli. Ugyanígy a lettek negyedik helyezése is kiváló eredmény, hiszen csak három versenyzőt indítottak. A legszebb játszma díját a Jan Schulz (Csehszlovákia) – Sterk Károly (1-0) játszma kapta.[2]

A verseny végeredménye

A 9 fős döntőbe két magyar is bekerült: Vajda Árpád és Havasi Kornél.

A döntő végeredménye

#	Versenyző	Pontszám	S-B[3]
1	Hermanis Matisons  Lettország	5,5
2	Fricis Apšenieks  Lettország	5,0
3	Edgard Colle  Belgium	4,5
4	Vajda Árpád  Magyarország	4	16,75
5	Max Euwe  Hollandia	4	15,75
6	Anatol Tschepurnoff  Finnország	4	14,75
7	Luis Argentino Palau  Argentína	3,5
8	Manuel Golmayo Torriente  Spanyolország	3
9	Havasi Kornél  Magyarország	2,5

A Consolation Cup végeredménye (az élcsoport, összesen 45 játékos)

#	Versenyző	Összpontszám	Csoportpontszám	Döntőbeli pontszám
1	Karel Hromádka  Csehszlovákia	9,5	3	6,5
2	Jan Schulz  Csehszlovákia	9	4	5
3	Erwin Voellmy  Svájc	8,5	3,5	5
4	Karl Behting  Lettország	8	2	6
	Georges Renaud  Franciaország	8	3	5
	Roberto Grau  Argentína	8	3,5	4,5
	George Koltanowski  Belgium	8	3,5	4,.5
8	Giovanni Cenni  Olaszország	7,5	1,5	6
	Steiner Endre  Magyarország	7,5	2	5,5
	Otto Zimmermann  Svájc	7,5	2,5	5
	Dawid Daniuszewski  Lengyelország	7,5	2,5	5
	Sterk Károly  Magyarország	7,5	3	4,5
	Damián Reca  Argentína	7,5	3,5	4

A csapatverseny végeredménye

#	Csapat	Pontszám	Versenyzők
1	Csehszlovákia	31	Hromádka 9½, Schulz 9, Vaněk 6½, Skalička 6
2	Magyarország	30	Vajda 8, Sterk 7½, Steiner E. 7½, Havasi 7
3	Svájc	29	Voellmy 8½, Zimmermann 7½, Johner H. 6½, Naegeli 6½
4	Lettország	27,5	Apšenieks 10, Matisons 9½, Behting 8
	Argentína	27,5	Grau 8, Reca 7½, Palau 7, Fernández Coria 5
6	Olaszország	26,5	Cenni 7½, Rosselli del Turco 7, Romih 6½, Miliani 5½
7	Franciaország	25,5	Renaud 8, Lazard F. 6½, Duchamp 6, Gibaud 5
	Lengyelország	25,5	Daniuszewski 7½, Piltz 6, Kohn 6, Kleczyński 6
9	Belgium	24	Colle 8½, Koltanowski 8, Lancel 5, Jonet 2½
10	Spanyolország	19	Golmayo Torriente 7, Marin y Llovet 6, Rey Ardid 6
11	Hollandia	18,5	Euwe 8, Oskam 6, Rueb 4½
12	Románia	18	Davidescu 7, Gudju 6, Loewenton 5
13	Finnország	15	Tschepurnoff 9, Malmberg 6
14	Egyesült Királyság	12,5	Handasyde 6, Wreford 3½, Edith Holloway 3
15	Írország	5,5	O'Hanlon 5½
16	Kanada	5	Smith 5
17	Oroszország[4]	4,5	Potemkin 3, Kahn 1½
18	Jugoszlávia	2,5	Rozić 2½

Jegyzetek

1. FEDERATION INTERNATIONALE DES ECHECS (francia nyelven). jardinsdecaissa. [2006. október 17-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
2. Schulz-Sterk, Paris, 1924. (angol nyelven). OlimpBase. (Hozzáférés: 2014. szeptember 1.)
3. A holtversenyt eldöntő Sonneborn–Berger-számítás
4. Potemkin és Kahn emigránsként Párizsban éltek, és Oroszország néven jétszottak, nem a Szovjetunió színeiben

Források

• OlimpBase – Párizs 1924
• Mario Tal: Bruderküsse und Freudentränen. Eine Kulturgeschichte der Schach-Olympiaden. PapyRossa Verlag, Köln 2008, S. 15–19 („Die ‚Feiertage des Schachs‘ nehmen ihren Lauf – Paris 1924“) ISBN 978-3-89438-393-0
• Святослав Ю. Р. Из истории шахматных олимпиад. — Киев: Здоровье, 1983. — 240 с.