hu Zvekovica

	Zvekovica
	Zvekovica látképe a Sivi Sokol kilátóból.
	Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Dubrovnik-Neretva
Község	Konavle
Jogállás	falu
Irányítószám	20210
Körzethívószám	(+385) 20
	Népesség
Teljes népesség	710 fő (2021. aug. 31.)
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	130 m
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 42° 34′ 37″, k. h. 18° 14′ 24″42.576900°N 18.240000°EKoordináták: é. sz. 42° 34′ 37″, k. h. 18° 14′ 24″42.576900°N 18.240000°E
	Sablon; Wikidata; Segítség;

Zvekovica falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Konavle községhez tartozik.

Fekvése

A Dubrovnik városától légvonalban 14, közúton 18 km-re délkeletre, községközpontjától 2 km-re keletre, az Adria-parti főút mentén Obod és Močići között fekszik. A település mai formájában 1973-ban jött létre Donja és Gornja Zvekovica településrészekből. Területének egy része azelőtt Cavtathoz, részben pedig Močićihez és Uskopljéhoz tartozott.

Története

Zvekovica területe már az ókorban lakott hely volt. Erre utal hogy közel fekszik a térség római kori központjához Epidaurum városához és hogy a Szent Péter templom egy régebbi ókeresztény épület alapfalain egy római út mentén épült. Mindezt alátámasztja az is, hogy közelében a szomszédos Močićin Mithrász-szentély maradványai kerültek elő. A római hatalmat a népvándorlás vihara rengette meg. A Nyugatrómai Birodalom bukása után a keleti gótok özönlötték el a térséget, őket 537-től 1205-ig kisebb megszakításokkal a bizánciak követték. A 7. században avarok és a kíséretükben érkezett szlávok, a mai horvátok ősei árasztották el a területet. A váratkat lerombolták és az ellenálló lakosságot leöldösték. Így semmisült meg a mindaddig fennálló Epidaurum. A túlélő lakosság előbb az északnyugatra fekvő Župára, majd Raguzába menekült.

Területe középkorban Travunja része volt, mely Dél-Dalmácián kívül magában foglalta a mai Hercegovina keleti részét és Montenegró kis részét is. Travunja sokáig a szerb, a zétai és bosnyák uralkodók függőségébe tartozó terület volt. Szent Péter tiszteletére szentelt temploma a 13. században már állt. A Raguzai Köztársaság az 1426. december 31-én kötött szerződéssel szerezte meg területét addigi bosnyák uraitól a Pavlovićoktól. Az 1430 és 1432 között dúlt első konavlei háborúban a török támogatását élvező Radoslav Pavlović megpróbálta visszaszerezni az egyszer már eladott konavlei birtokait a köztársaságtól. A háború a végén a török támogatását is elveszítő Pavlović vereségével végződött és az azt követő béke megerősítette a Bosznia, Hum és a Raguzai Köztársaság közötti korábban kialakult állapotokat.

A köztársaság bukása után 1806-ban Dalmáciával együtt ez a térség is a köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus Dalmáciával együtt a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 174, 1910-ben 189 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A délszláv háború idején 1991 októberében a jugoszláv hadsereg, valamint szerb és montenegrói szabadcsapatok foglalták el a települést, melyet kifosztottak és felégettek. A lakosság a jól védhető Dubrovnikba menekült és csak 1992 októberének végén térhetett vissza. A háború után rögtön megindult az újjáépítés, mely még tizenöt év múltán sem fejeződött be teljasen. A településnek 2011-ben 570 lakosa volt. Lakói főként turizmussal foglalkoztak.

Népesség

Lakosság változása^[2]^[3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
174	182	168	170	193	189	178	182	198	196	247	318	293	519	400	570

(1961 és 1971 között az adatok a szomszédos Obod egy részének lakosságát, 1981-től pedig Obod teljes lakosságát is tartalmazzák. 1971-ben az adatok Močići és Uskoplje lakosságának egy részét tartalmazzák.)

Nevezetességei

A település melletti mezőn álló Szent Péter templom ókeresztény épület alapfalira épült, közelében római út maradványai láthatók. A templom a 12./13. században épült román stílusban, 1890-ben átépítették. Előtte ma már nem használt ősi temető található régi sírkövekkel.