Boljenovići

Boljenovići
Boljenovići látképe
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Dubrovnik-Neretva
Község	Ston
Jogállás	falu
Irányítószám	20230
Körzethívószám	(+385) 20
Népesség
Teljes népesség	85 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	220 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 42° 50′ 53″, k. h. 17° 37′ 30″42.84805556, 17.625Koordináták: é. sz. 42° 50′ 53″, k. h. 17° 37′ 30″42.84805556, 17.625
A Wikimédia Commons tartalmaz Boljenovići témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Boljenovići falu Horvátországban, Dubrovnik-Neretva megyében. Közigazgatásilag Stonhoz tartozik.

Fekvése

Dubrovnik városától légvonalban 44, közúton 63 km-re, községközpontjától légvonalban 6, közúton 9 km-re északnyugatra, a Pelješac-félsziget középső-délkeleti részén fekszik.

Története

Az itt élt első ismert nép az illírek voltak, akik magaslatokon épített erődített településeken éltek és kövekből rakott halomsírokba temetkeztek. Az illírek i. e. 30-ig uralták a térséget, amikor Octavianus hadai végső győzelmet arattak felettük. A Római Birodalom bukása után Dalmácia a gótok, majd a Bizánci Birodalom uralma alá került. A horvátok ősei a 7. században érkeztek erre a vidékre. A 9. században már létezett a stoni püspökség, melynek egyházi fennhatósága alá ez a terület tartozott. Ekkoriban a Pelješac-félsziget Zahumlje területének részeként a tengerparti Horvát Fejedelemség része volt. A 12. században a Zahumlje térségének zavaros történeti időszakában a félsziget a raškai uralkodók uralma alá került. Több birtokos után a 14. század-ban a Pelješac-félsziget a Raguzai Köztársaság része lett, mely 1333-ban vásárolta meg Kotromanić István bosnyák bántól. Ezután egészen a 18. század végéig a Raguzai Köztársasághoz tartozott.

1806-ban a térség a Raguzai Köztársaságot legyőző franciák uralma alá került, de Napóleon bukása után 1815-ben a berlini kongresszus a Habsburgoknak ítélte. 1857-ben 288, 1910-ben 149 lakosa volt. 1918-ban az új szerb-horvát-szlovén állam, majd később Jugoszlávia része lett. A II. világháború után lakosságának száma a kivándorlás miatt fokozatosan csökkent. 1991-től a független Horvátországhoz tartozik. 2011-ben a 87 lakosa volt. A lakosság régebben főleg halászattal és mezőgazdasággal foglalkozott, ma már főként a turizmusból él.

Népesség

Lakosság változása[2][3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
288	288	108	131	148	149	162	149	138	142	138	122	106	99	94	87

2021

85

Nevezetességei

• A falutól keletre található a 16. században épített Nagyboldogasszony templom. Eredetileg reneszánsz stílusban építették, de a felújítások során elveszítette stílusjegyeit és szépségét. Liturgikus tárgyai közül kiemelkedik egy értékes kehely.
• Az Angyali üdvözlet templom ugyancsak 16. századi, de csak 1754-ben említik először. Az 1960-as években útépítés miatt áthelyezték.
• A Szent Péter és Pál templomot a Kovačević család építtette a 16. században, első említése 1754-ben történt.
• Szent Fülöp és Jakab apostolok tiszteletére szentelt temploma a 12. században épült, mellette középkori temető van. Az eredeti román stílusú templomból mára csak a szentély maradt meg.

Gazdaság

A lakosság fő bevételi forrása a turizmus mellett a halászat és a mezőgazdaság.

Jegyzetek

1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
2. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
3. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

Források

• A dubrovniki püspökség honlapja – Ponikve (horvátul)
• Registar kulturnih dobara DNŽ Dubrovnik, 2017. (horvátul)

További információk

• Ston község hivatalos oldala (horvátul)
• Ston község turisztikai irodájának honlapja (horvátul) (angolul) (németül)

A Wikimédia Commons tartalmaz Boljenovići témájú médiaállományokat.