Rókus (Szlovákia)
Rókus (szlovákul Rakúsy, németül Roks) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában. FekvéseKésmárktól 6 km-re északnyugatra fekszik. TörténeteA község területén már az újkőkorban is éltek emberek, a vonaldíszes kultúra és a puhói kultúra hagyta itt nyomait. A mai települést 1288-ban „Rokus” néven említik először. A falu a 13. század végén keletkezett azon a területen, melyet 1263-ban IV. Béla király Lénárd nevű hívének adományozott. 1289-ben „Rakus”, 1294-ben „Rukuz” néven írják. 1294-től részben a késmárkiak, részben helyi földesurak birtoka volt. 1329-ben „Ragws”, „Raguz” néven említik. 1787-ben 77 házában 659 lakos élt. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „ROKUS. Rox. Rokusy. Német falu Szepes Várm. földes Ura Kézsmárk Városa, lakosai külömbfélék, fekszik Kézsmárkhoz nem meszsze, mellynek filiája, határja sovány, legelője, és fája van mind a’ kétféle, keresetre módgyok a’ szomsédságban.”[2] 1828-ban 66 háza volt 481 lakossal, akik főként mezőgazdasággal és erdei munkákkal foglalkoztak. Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Roksz, vagy Rokusz, német falu, Szepes vmegyében, a Kárpátok tövében, ut. p. Késmárkhoz nyugotra 1 mfdnyire: 165 kath., 316 evang. lak. Kath. és evang. templom. Van igen jó meszes ásványvize és fördője, melly erősen látogattatik. F. u. 1/2 Késmárk, 1/2 többen.”[3] A trianoni diktátumig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott. Népessége1910-ben 656-an lakták, ebből 388 németnek, 195 szlováknak, 60 cigánynak és 13 magyarnak; illetve 332 római katolikusnak, 308 evangélikusnak és 15 izraelitának vallotta magát. 2011-ben 2764 lakosából 1668 cigány és 808 szlovák volt. Neves személyek
Nevezetességei
További információkJegyzetek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia