Lándok

Lándok (Lendak)
Lándok címere Lándok zászlaja
Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Eperjesi
Járás	Késmárki
Rang	község
Első írásos említés	1288
Polgármester	Pavel Hudáček
Irányítószám	059 07
Körzethívószám	052
Forgalmi rendszám	KK
Népesség
Teljes népesség	5409 fő (2021. jan. 1.)[1]
Népsűrűség	257 fő/km²
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	744 m
Terület	19,44 km²
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 49° 14′ 39″, k. h. 20° 21′ 20″49.244166666667, 20.355555555556Koordináták: é. sz. 49° 14′ 39″, k. h. 20° 21′ 20″49.244166666667, 20.355555555556
Lándok weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Lándok témájú médiaállományokat.
Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info
Sablon Wikidata Segítség

A Szent Miklós-templom

A gótikus főoltár

A főoltár részlete

Lándok (szlovákul Lendak, németül Landeck) község Szlovákiában, az Eperjesi kerület Késmárki járásában. Gorál falu.

Fekvése

Késmárktól 15 km-re északnyugatra, a Béla-patak partján fekszik.

Nevének eredete

Neve kétségkívül a német land (= föld) és eck (= sarok, szeglet) főnevek összetételéből származik. Ebből lett a magyar és a szlovák név.

Története

A falu a 13. század közepén keletkezett a Berzeviczy család birtokaként. Első említése 1288-ból való „Landok” néven. 1313-ban a Szent Sír Lovagrend szerezte meg csere útján és kolostort épített ide, amely 1593-ban szűnt meg, amikor a falut a palocsai Horváth-Palocsay családnak adták el. Anyakönyveit 1643-óta vezetik. Iskoláját 1681-ben említik először. 1772-től területén márványt és értékes alabástromot termeltek. 1787-ben az első népszámláláskor 81 háza és 750 lakosa volt.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LANDOK. Tót falu Szepes Várm. földes Ura B. Palocsay Uraság lakosai katolikusok, fekszik Kézsmárktól tsak egy mértföldnyire, Ispotállya is vagyon, határjában legelője elég, de más javai selejtesek.”[2]

Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Landok, tót falu, Szepes vgyeben, a Kárpátok alatt, u. p. Késmárkhoz észak-nyugotra 1 1/2 mfldnyire: 954 kath., 5 evang., 26 zsidó lak., kik sok gyolcsot szőnek, lent termesztenek. Kath. paroch. templom. Savanyuvíz. Hires mészégetés. A szántóföldeken gyakran találnak fejér kristályt, vagyis álgyémántot, Pilla és Chlatka nevű réteken fejér és kékes achátot; egy a faluhoz közellévő hegyben pedig alabastromot, s fekete márványt törnek. Az ide való prépostságot Canonici SS. Sepulchri Christi vagy Sepulchri Dominici Hierosolimitáni birták későbben, t. i. 1593-ban a hozzátartozó jószágokkal együtt Palocsay Horváth György vette meg, s ennek maradékai birják jelenleg is.”[3]

1856-tól a Salamon család volt a birtokosa, majd 1879-ben a Hohenlohe hercegi család tulajdona lett. 1898-ban nagy tűzvész pusztított a községben. Lakói főként állattartással, szénégetéssel és szövéssel foglalkoztak. A trianoni diktátumig Szepes vármegye Késmárki járásához tartozott.

1946-ban egy nagy tűzvészben a falu kétharmada leégett. Az elektromos áramot 1958-ban vezették be a községbe.

Népessége

1910-ben 1084, túlnyomórészt szlovák lakosa volt.

2011-ben 4989 lakosából 4816 szlovák.

Nevezetességei

• 17. századi kastélya a gótikus kolostor átépítésével keletkezett, ma még láthatók maradványai.
• Szent Miklós plébániatemploma a 14. században épült a régebbi templom alapjain. Gótikus szárnyas oltára 1500 körül készült.
• A községben a népi építészet számos szép példája látható.

További információk

• A község a Magas-Tátra honlapján
• Községinfó
• Lándok Szlovákia térképén
• E-obce.sk

Jegyzetek

1. The 2021 Population and Housing Census. Szlovák Statisztikai Hivatal
2. Vályi András: Magyar Országnak leírása I–III. Buda: Királyi Universitás. 1796–1799.  
3. Fényes Elek: Magyarország geographiai szótára, mellyben minden város, falu és puszta, betürendben körülményesen leiratik. Pest: Fényes Elek. 1851.  

Források

• Lendak