hu Melocco Mikl%C3%B3s

	Melocco Miklós
	2010-ben
Született	1935. április 3. (89 éves); Róma
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Szülei	Melocco János
Foglalkozása	szobrászművész
Iskolái	Magyar Képzőművészeti Főiskola (1955–1961)
Kitüntetései	Érdemes művész (1982); Kossuth-díj (1988); Magyar Corvin-lánc (2018)
	A Wikimédia Commons tartalmaz Melocco Miklós témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Melocco Miklós (Róma, 1935. április 3. –) Magyar Corvin-lánccal és a Nemzet Művésze címmel kitüntetett Kossuth-díjas szobrászművész, érdemes művész.

Élete

Polgári családban és környezetben, Rómában született, neveltetése során elsajátította a művészetek szeretetét és tiszteletét. Kisgyermekként családjával egy idre Berlinbe költöztek, majd Adolf Hitler hatalomra jutása miatt Magyarországon telepedtek le. Magyar a családban egyedül anyai nagyanyja volt. A budapesti, Stefánia úti lakásukkal szomszédságban Ligeti Miklós szobrász lakott, s ez is mély benyomást gyakorolt rá. A második világháború alatt és utána pár évig a család Iváncsán élt.^[1]

Budapesten a piaristák iskolájába járt. Apját, Melocco Jánost (1909. december 26 – 1951. február 22.), aki nyolc nyelven beszélő katolikus újságíró volt, 1947-től 1950-ig az Új Ember folyóirat segédszerkesztője volt, elfogták, s az 1950-ben tartott koncepciós perben halálra ítélték, s 1951. február 22-én akasztással kivégezték.^[2] Így az addigi békés családi háttér szétzilálódott. Anyagi gondokkal küszködve járt gimnáziumba, a tanulás mellett dolgozott, volt hómunkás, sírásó, segédmunkás. Háromszor jelentkezett a Képzőművészeti Főiskolára, az első két alkalommal származása miatt elutasították.

1955-ben vették fel a Főiskolára, mesterei kezdetben Gyenes Tamás és Mikus Sándor voltak. Az 1956-os forradalom alatt tudatosult benne végképp magyar identitása, amikor egy szovjet lövedék a lábán megsebesitette. Tanulmányait Varsóban folytatta volna, ám végül 1961-ben Kmetty János és Pátzay Pál mestereknél itthon végzett. Dolgozott a Fiatal Művészek Stúdiójában is (ahol a padon ülő Adyt alkotta). 1970-től a kecskeméti művésztelepen is élt családjával, majd a budapesti Dózsa György úti műteremben dolgozott. 1981-től Zsámbékon telepedtek le, azóta is ott él és alkot. 1990-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola címzetes egyetemi tanára. 1992-től a Magyar Művészeti Akadémia tagja, 1995-től elnökségi tag.

Kitüntetései, díjai

1966 – Stúdió-díj
1973 – XIV. Szegedi Nyári Tárlat fődíja
1975 – Munkácsy Mihály-díj
1982 – Érdemes művész
1985 – Neugeld Anna Alapítvány díjazottja
1987 – Podmaniczky-díj
1988 – Kossuth-díj
1995 – Kölcsey-emlékplakett
1998 – Magyar Örökség díj
1998 – A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje
1999 – Zsámbék díszpolgára
2000 – Iváncsa díszpolgára^[3]
2004 – Prima Primissima-díj
2008 – Szent Márton-díj^[4]
2010 – Budapestért díj^[5]
2014 – A Nemzet Művésze
2014 – Sopron díszpolgára^[6]
2018 – Magyar Corvin-lánc

Kiállításai

Egyéni kiállítások

1967 • Műcsarnok, Budapest (Sváby Lajossal)
1970 • Salgótarján
1972 • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
1972 • Kulturális Kapcsolatok Intézete (Kondor Bélával, Pásztor Gáborral)
1972 • Egy megbízás története, Eötvös Klub, Budapest
1973 • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest (Sváby Lajossal)
1974 • Móra Ferenc Múzeum, Szeged
1974 • Fővárosi Művelődési Ház, Budapest (Birkás Ákossal)
1975 • A múlt szellemóriásai, Kecskemét
1977 • Művelődési Központ, Szeged
1977 • Hommage à Ady Endre, Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
1977 • Visszaélések és import, Művelődési Központ, Kecskemét
1977 • Hajdúszoboszló
1982 • Művelődési Ház, Tök
1985 • Kunstmesse, Bázel
1985 • Műcsarnok, Budapest (Körösényi Tamással, Török Richárddal)
1986 • Toronto
1986 • Uitz-terem, Dunaújváros
1986 • Műcsarnok, Budapest (Török Richárddal, Körösényi Tamással)
1990 • Fővárosi Képtár, Budapest
1995 • Zsámbék
2009 • Vitalitas Galéria, Szombathely

Válogatott csoportos kiállítások

1962 • 9. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1963 • Stúdió, Ernst Múzeum, Budapest
1964 • Stúdió, Ernst Múzeum, Budapest
1966 • Stúdió, Ernst Múzeum, Budapest
1966 • 10. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1967 • Fiatal Művészek V. Párizsi Biennáléja, Párizs
1967 • Stúdió, Ernst Múzeum, Budapest
1968 • 11. Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest
1968 • Stúdió '58-68, Műcsarnok, Budapest
1968 • X. Miskolci Országos kiállítás, Miskolc
1970 • Stúdió, Ernst Múzeum, Budapest
1971 • III. Országos Kisplasztikai Biennále, Pécs
1971 • Új művek, Műcsarnok, Budapest
1973 • Magyar Szobrászat 1957–1972, Moszkva
1974 • IV. Országos Nyári Tárlat, Debrecen
1976 • V. Országos Kisplasztikai Biennále, Pécs
1978 • Szobrászat '78, Műcsarnok, Budapest
1980 • Szobrászati Biennále, Monza
1988 • Fővárosi Képtár, Budapest
1991 • Kortárs képzőművészet, Magyar Nemzeti Galéria-Ludwig Múzeum, Budapest
1991 • Kisszobor '94, Vigadó Galéria, Budapest
1995 • Helyzetkép/Magyar szobrászat, Műcsarnok, Budapest

Köztéri alkotásai

„Hullócsillag” – Mansfeld Péter dombormű a budai Szabó Ilonka utcában

Az 1956-os forradalom emlékműve (mészkő, 1997, Szeged, Rerrich Béla tér).^[7]
1956-os emlékmű (2003, Debrecen)[3], Köztérkép
A II. világháború áldozatainak emlékműve (kő, 1990, Tök, Kútvölgy tér)
A II. világháború áldozatainak emlékműve (bronz, 1997, Vác, Postapark)
Ady Endre (carrarai márvány, 1977, Pécs, Barbakán, várárok)[4]
Ady halotti maszkja (1970, Pécs)
Ady-oltár (1977, Budapest, Petőfi Irodalmi Múzeum)^[8]
Ady Endre (mészkő, bronz, 1977, Debrecen, Nagyerdei Szoborsétány)
Ady: A halottak élén (mészkő, vas, 1976, Tatabánya, Népház-park, rekonstruálva 1997, Tatabánya, Üzleti Tudományok Főiskola)[5]
Agitátor (körtefa portré, 1975, Budapest)
Amerigo Tot-síremlék (mészkő, 1989, Farkasréti temető)
Ifj. Antall József síremléke (kő, 1999, Budapest, Kerepesi temető)
Arkhimédész és az ifjú (gipsz, 1989, Budapest XVIII. ker., Thököly út, Építőipari Szakközépiskola)
Áttörés, Sopronkőhida, Páneurópai Piknik (A Páneurópai Piknik-emlékparkban az osztrák–magyar határon láthatjuk, Sopronkőhida és Szentmargitbánya között) (Párkányi Raab Péter, Szénási József szobrászokkal együtt). Első felállítás éve: 2009 [6]
Bacchus és a Lady (carrarai márvány, 1986, Budapest, Grand Hotel Hungária)
Bartók Béla (mészkő portré, 1969, Győr, Bartók Béla út)
Brusznyai-emlékmű (2008, Veszprém)
Deák Ferenc dombormű (2004, Balatonfüred)[7] és Budapest Polgárok Háza
Derkovits Gyula (bronz, 1989, Kazincbarcika)
Elek apó kútja (Gergely Istvánnal, 2006, Budapest, Döbrentei tér)
Elek apó kútja (Csák Attilával, 2009, Sopron) [8]
Élet c. szoborcsoportban Krisztus alakja, 2008. május 25-én avatva, Székelyudvarhely [9]
Falon átrepülő apáca (festett mészkő, 1977, Budapest, Országház utca) [10]
Fekvő nők (mészkő, 1974, Miskolc, Szentpéteri kapu, Megyei Kórház)
Feszület (1986)
Fő tér (bazalt utcajelző tábla, 1976, Budapest III. ker., Fő tér)
Földműves emlékmű (mészkő, 1979, Ópusztaszer, Nemzeti Emlékpark)
Fürdőző elefánt (mészkő, 1962, Ózd-Bolyok, bölcsőde)
Gerelyes Endre (terrakotta portré, 1986, Salgótarján, Ifjúsági Művelődési Ház)
István megkoronázása (Esztergom)
József Attila-emlékmű (süttői mészkő, 1983, Mezőhegyes, Művelődési Központ)
József Attila-oltár (festett, gipsz, 1982, Komló, Színház)
Kamaszok - díszkút, Iváncsa. [11]
Kanyó Zoltán-síremlék (mészkő, 1985, Szeged, Belvárosi temető)
Kilus kút (mészkő, 1986, Budapest I. ker., Mészáros u.)[12]
Kisboldogasszony (1983)
Klebelsberg Kuno (Szeged)^[9]
Kodály Zoltán (bronz, architektúra, 1975, Kecskemét, Fő tér (Kerényi József Péterrel, Fekete Tamással)
Koltay György (mészkő portré, 1964, Sárvár, Arborétum)
Komjádi Béla (bronz portré, 1976, Budapest)
Kuporgó (mészkő, 1970, Salgótarján, József Attila Művelődési Ház)
Latinovits Zoltán (bronz, 1991, Balatonszemes, Rózsakert)[13]
Madonna (1985)
Mansfeld Péter (Hullócsillag) (mészkő, 2007, Budapest, Szabó Ilonka utca 2-7.)[14]
II. Rákóczi Ferenc (bronz, kő, 1979, Mezőtúr)
II. világháborús emlékmű (süttői mészkő, 1991, Gárdony)
Mátyás király (mészkő dombormű, 1970, Budapest I. ker., Tárnok utcai Általános Iskola)
Mátyás király-emlékmű (mészkő, bronz, 1990, Székesfehérvár, Fő u.)
Melocco János emléktáblája (mészkő, bronz, 2009, Budapest, Belvárosi Ferences templom) [15]
Mészöly Gyula-síremlék, (vörösréz, 1975, Kecskeméti temető)
Molnár Csilla emlékmű (1986, Kaposvár)
Möller-emlékmű (Zsámbék)
Nádasdy Kálmán síremléke (1980, Budapest, Farkasréti temető)
Napraforgós oszlop (Zsámbéknak adományozta a művész)
Női torzó (kő, 1970, Budapest, MTA Biológiai Kutató Intézet)
Papírrepülő (mészkő, 1973, Budapest XII. ker., Zugligeti út, Libegő)
Páva (kő, bronz, 1971, Budapest IX. ker., József Attila lakótelep)
Pelikán (kő, 1971, Budapest, MÉM Kiállítási Iroda)
Pelikán (mészkő, 1964, Budapest, Gellért-hegy, Jubileumi Park)[16]
Pelikán (mészkő, 1974, Kecskemét, Fő tér)
Radnóti (bronz portré, 1990, Kiskunhalas, Felsővárosi Általános Iskola)
Radnóti (gránit, 1980, Győr-Abda Kerényi József Péterrel)
Radnóti (bronz, 1974, Jánoshalma, Radnóti Miklós Gimnázium)
Rózsa (bronz, 1990, Budapest XXII. ker., Rózsakert u. (Lakner Lászlóval))
Sandvinnak lovaggá ütése (kő dombormű, 1988, Budapest I. ker., Vár, Sándor-palota)
Sárkánykút (mészkő, 1973, Orfű, Üdülőtelep)
Szabadságoszlop (mészkő, 1985, Zsámbék)
Széchenyi István szobra (bolgár mészkő, 1994, Miskolc, Városház tér)
István megkoronázása (Esztergom)
Szent István-díj
Szent Sír (gipsz, Győr, Bencés templom)
Szentmihályi Sándor (gipsz portré, 1986, Gödöllő)
Szókratész (homokkő, 1987, Zsámbék, TF)
Szókratész (mészkő, 1991, Canberra, Magyar Nagykövetség)
Szókratész megkísértése, Sydney
Szülés (mészkő, 1971, Miskolc)
Tangl Harald (gipsz portré, 1972, Herceghalom, Állattenyésztési Kutató Intézet)
Tavaszünnep, Vénusz diadalmenete (kő dombormű-rekonstrukció, 1989, Budapest I. ker., Sándor-palota)
Thury György (1967, Tata)
Thury György (mészkő, 1975, Tata, Vár)
Új Nemzeti Színház Kertkapu (Budapest)
Ülő nő (mészkő, 1977, Pásztó, Strand)
Vági István (mészkő portré, 1971, Nagykőrös)
Vécsey Károly (fa portrédombormű, 1974, Solt, Általános Iskola)

Egyéb művei

Anna Karenyina szitanyomat [17]
A tenger zenéjét hallgató fiú, szitanyomat [18]
Talány [19]
Tanulmány a Széchenyi emlékműhöz [20]
Elkészítette Michelangelo Buonarroti 15 szobrának hiteles másolatát, a kecskeméti zsinagógában őrzik őket

Publikációi (válogatás)

A halotti maszk. In: Művészet, 1973/3.
A nagy közhely. In: Művészet, 1974/3.
Az akt. In: Művészet, 1974/12.
A Hősök tere. In: Mozgó Világ, 1976/1.
Szobor, szobrász, megrendelő. In: Mozgó Világ, 1976/5.
A győri Radnóti-szoborról. In: Kortárs, 1984/5.
Gibitz báró nézetei. In: Hitel, 1988/2., 1988/3.
Mátyás király emlékműve. In: Hitel, 1990/7.
Széchenyi nem gólem. In: Élet és Irodalom, 1993. május 28.
„Isten törött csellója, hallgatok.” Török Richárd halálára. In: Árgus, 1993/4.
Ki volt Török Richárd? . In: Új Magyarország, 1994. július 19.
Mit ér az ember, ha magyar? Névjegy. A Magyar Művészeti Akadémia kincsestára
Életrajzok, dokumentumok 1992–1994, Budapest, 1995
Elmélkedés a szobrászatról. In: Alföld, 1995/9.
Jogtalan honfoglalás. In: Hitel, 1998/11.
Filep Sándor festőművész (katalógus bevezető tanulmánya, Óbuda, 1999)
Párkányi Péter szobrászművész (katalógus bevezető tanulmánya, Budapest, 1999)
Melocco Miklós; Kráter Műhely Egyesület, Pomáz, 2000 (Belső tárlat)
Az ütések alatt. Melocco Miklóssal beszélget Fazekas Valéria; Kairosz, Bp., 2008 (Magyarnak lenni)
Makovecz Imre–Melocco Miklós–Szörényi Levente: Magyar lélek, magyar forma; Éghajlat, Bp., 2007 (Manréza-füzetek)

Művei közgyűjteményekben

Fővárosi Képtár, Budapest
Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
Móra Ferenc Múzeum, Szeged
Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest
Szombathelyi Képtár, Szombathely

Jegyzetek

↑ Melocco Miklós: Kamaszok - díszkút. [2014. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 7.)
↑ Új Ember 2001. március 11. LVII. évf. 10. szám Archiválva 2009. július 13-i dátummal a Wayback Machine-ben és [1]
↑ Archivált másolat. [2019. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 19.)
↑ A kitüntetést a pannonhalmi főapátság, a Herendi Porcelánmanufaktúra és a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok alapította, hogy ily’ módon ismerjék el azok munkáját, akik gyarapítják hazánk kulturális értékeit, s gazdagítják nemzeti örökségünket.[2]
↑ https://einfoszab.budapest.hu/list/budapest-fovaros-onkormanyzata-altal-dijakban-reszesultek-listaja
↑ http://www.sopron.hu/Sopron/portal/autonomy_show?contentId=1279
↑ A mű azt ábrázolja, hogy a szabadság lepkéjét, a kérészéletű forradalom jelképét 19 ember hordozza a vállán. 1956-os fiatalok, drága halottak, megtért disszidensek, túlélő barátok. Valóságos emberekről mintázta az alakokat, köztük van az ifjú Latinovits Zoltán, Mansfeld Péter, akit 18. születésnapja után 11 nappal végeztek ki, a szegedi forradalom mártírját, Danner Jánost (1929–1956) is megörökíti, köztük van a szobrász is, aki 1956-ban volt fiatal, s még sok más ismerős arc. A lepke szárnyain Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról c. költeményének sorait olvashatjuk.Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról, 1956 Archiválva 2005. március 19-i dátummal a Wayback Machine-ben
↑ Az Ady-oltár elkészülésének története
↑ Egy alapvetően szellemi embert, tetteiben mérhető politikust ábrázol. Arcmásának ismert vonásait a nagyméretű fej jeleníti meg, míg testét szellemi értékek teremtésében bővelkedő életműve formálja. Ez utóbbi egy dór oszlop papírlapokra írt szövegekkel. Ld. Somorjai i. m. 43. o.

Források

Somorjai Ferenc: Szeged. [A fényképeket kész., valamint a grafikákat rajz. Somorjai Ferenc] ; [a térképeket rajz. Zsiga Attila László] 3. jav., bőv. kiad. (Ser. Panoráma : magyar városok, ISSN 0134-1812) Budapest, Medicina, 2002. 325 p. ill. Bibl. pp. 316. ISBN 9632438604 Melocco Miklós 1956-os emlékművéről ld. 79–80. o.; Klebelsberg Kunó szobráról ld. 43. o.
Apró Ferenc – Péter László: Szeged : A városról lakóinak és vendégeinek. Szeged, Grimm K., 2002. 240. o. ill. ISBN 9639087580 Melocco 1956-os emlékművéről ld. 59. o.; Klebelsberg Kunó szobráról ld. 19. o.
Menyhárt L. (1982): A közvetlenségről – közvetlenül. Beszélgetés Melocco Miklóssal. Művészet, XXIII. No. 6. 18–23. old.
Pátzay Mária (1987): Egy hagyománytisztelő újító. Művészet, XXVIII. No. 5. 7–11. old.
Tálas Veronika: Melocco Miklós mártírjai. Magyar Hírlap Online, 2008. november 13.^{[halott link]}
Kortárs magyar művészeti lexikon II. (H–O). Főszerk. Fitz Péter. Budapest: Enciklopédia. 2000. ISBN 963-8477-45-8 Online elérés
Kő Pál: Magyar művész az idő szívében. Magyar Nemzet Online 2005. április 4.
Polgárok Háza
Kapoli Múzeum Galéria, Balatonlelle honlapján
Zsámbékról írt honlap^{[halott link]}

Irodalom

Bolgár K.: Melocco Miklós és Sváby Lajos kiállítása, Műcsarnok, 1967 (katalógus bevezető tanulmánya)
Szabó Gy.: Melocco megbizatása. In: Élet és Irodalom, 1972. január 22.
Rózsa György: Hungarian variations on grand art, op art and pop art. In: New Hungarian Quarterly, 1972
Petényi K.: Deheroizált emlékművek. In: Művészet, 1973. 4. sz.
Vadas József: Zseniális hanyagságok. In: Élet és Irodalom, 1975. szeptember 6.
Szuromi Pál: Emlékmű születik. In: Művészet, 1980. 8. sz.
Lóska L.: A megfáradt Ady. In: Új Forrás, 1981. 2. sz.
Menyhárt L.: A közvetlenségről – közvetlenül. Beszélgetés Melocco Miklóssal. In: Művészet, 1982. 6. sz.
Kernács Gabriella: Melocco Miklós, 1985. Corvina műterem ISBN 963-13-1985-7
Feuer G.: Körösényi Tamás, Melocco Miklós és Török Richárd kiállítása. In: Művészet, 1986. 6. sz.
Pátzay M.: Egy hagyománytisztelő újító. In: Művészet, 1987. 5. sz.
Kovács Péter: Melocco Miklós Ady-oltára. In: Sub Minervae Nationis Praesidio, Budapest, 1989
Kovács Péter: Melocco Miklós Ady-oltára. In: Németh Lajos emlékkönyv, ELTE, 1989
Kovács Péter: A tegnap szobrai, Szombathely, 1992
Szabó J.: Emlékművek, szobrok Magyarországon. In: Új Művészet, 1992. 1. sz.
Kovács I.: Ady-emlékmű, halotti és élő maszkjaival. In: Holmi, 1995. 3. sz.
Wehner T.: Melocco Miklós '56-os emlékmű, Szeged. In: Magyar Művészeti Fórum, 1999. 1. sz.
Wehner Tibor: Melocco Miklós; Helikon, Bp., 2005

Filmek a művészről

Tárlatról tárlatra (szerk.: Kernács G.), MTV, 1972
Művészeti Magazin (szerk.: Kernács G.); MTV, 1979
M. Nagy R.–Wehner T.: Melocco Miklós hatvan esztendős, Picasso-k kalandjai, MTV, 1995
MMA-portrék MMA portrésorozat, A haza minden előtt – Melocco Miklós szobrász MTV, 2015 Archiválva 2020. november 21-i dátummal a Wayback Machine-ben

További információk

Melocco Miklós-interjú origo.hu] 2020.10.30

Művészetportál • összefoglaló, színes tartalomajánló lap

[1] Melocco Miklós: Kamaszok - díszkút. [2014. augusztus 8-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2009. május 7.)

[2] Új Ember 2001. március 11. LVII. évf. 10. szám Archiválva 2009. július 13-i dátummal a Wayback Machine-ben és [1]

[3] Archivált másolat. [2019. augusztus 19-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. augusztus 19.)

[4] A kitüntetést a pannonhalmi főapátság, a Herendi Porcelánmanufaktúra és a Bábolna Nemzeti Ménesbirtok alapította, hogy ily’ módon ismerjék el azok munkáját, akik gyarapítják hazánk kulturális értékeit, s gazdagítják nemzeti örökségünket.[2]

[5] ttps://einfoszab.budapest.hu/list/budapest-fovaros-onkormanyzata-altal-dijakban-reszesultek-listaja

[6] ttp://www.sopron.hu/Sopron/portal/autonomy_show?contentId=1279

[7] A mű azt ábrázolja, hogy a szabadság lepkéjét, a kérészéletű forradalom jelképét 19 ember hordozza a vállán. 1956-os fiatalok, drága halottak, megtért disszidensek, túlélő barátok. Valóságos emberekről mintázta az alakokat, köztük van az ifjú Latinovits Zoltán, Mansfeld Péter, akit 18. születésnapja után 11 nappal végeztek ki, a szegedi forradalom mártírját, Danner Jánost (1929–1956) is megörökíti, köztük van a szobrász is, aki 1956-ban volt fiatal, s még sok más ismerős arc. A lepke szárnyain Illyés Gyula Egy mondat a zsarnokságról c. költeményének sorait olvashatjuk.Illyés Gyula: Egy mondat a zsarnokságról, 1956 Archiválva 2005. március 19-i dátummal a Wayback Machine-ben

[8] Az Ady-oltár elkészülésének története

[9] Egy alapvetően szellemi embert, tetteiben mérhető politikust ábrázol. Arcmásának ismert vonásait a nagyméretű fej jeleníti meg, míg testét szellemi értékek teremtésében bővelkedő életműve formálja. Ez utóbbi egy dór oszlop papírlapokra írt szövegekkel. Ld. Somorjai i. m. 43. o.

[1]

[2]

[3]

[4]

[5]

[6]

[7]

[8]

[9]

Melocco Miklós