Tangl Harald

Tangl Harald
Született	1900. szeptember 2. Budapest
Elhunyt	1971. december 31. Budapest (71 évesen)
Állampolgársága	magyar
Szülei	Tangl Ferenc
Foglalkozása	orvos, fiziológus, állatorvos
Tisztsége	a Magyar Biológiai Társaság vezetőségi tagja
Iskolái	Pázmány Péter Tudományegyetem
Kitüntetései	Kossuth-díj (1957)
Sírhelye	Farkasréti temető (NVcs-533. fülke)[1][2]
Kossuth-díjas
Sablon Wikidata Segítség

Tangl Harald (Budapest, 1900. szeptember 2. – Budapest, 1971. december 31.) állatfiziológus, orvos, fiziológus, Kossuth-díjas szakíró, kutatóintézeti igazgató.

Életrajza

Tangl Ferenc (1866–1917) orvos, egyetemi tanár, fiziológus, az MTA tagja[3] fiaként született. Orvosi oklevelét a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen szerezte, ahol 1924-ben doktorált.[4] 1925-től tíz évig egyeteme élettani tanszékén tanársegéd, majd a Földművelésügyi Minisztérium hatáskörébe tartozó Állatélettani és Takarmányozási Állomás kísérletügyi főadjunktusa, igazgatója, 1946-tól főigazgatója volt. 1952-ben kandidátusi fokozatot szerzett, 1954-ben a mezőgazdasági tudományok doktora lett. 1960-tól 1969-es nyugalomba vonulásáig az Állattenyésztési Kutatóintézet igazgatója, majd tudományos tanácsadója volt. Több szakbizottság tagja, a Búvár (folyóirat) szerkesztőbizottságának elnöke, a Magyar Biológiai Társaság vezetőségi tagja volt. Tudományos munkásságát a belső elválasztású mirigyek működésének vizsgálatával kezdte mind humán, mind állati vonatkozásban, majd pedig különböző takarmányozási kérdésekkel foglalkozott. Főként a takarmányozással kapcsolatos élettani kérdésekre fordította figyelmét; a pillangós növények tartósításakor bekövetkező jelentős tápanyagveszteség csökkentésén, a szilázskészítés és -szárítás technológiájának javításán dolgozott. Munkatársaival egy hideg légáramlásos zöldszénakészítő berendezést fejlesztett ki. A vitaminok, hormonok és antibiotikumok állattenyésztésben és -hizlalásban való szerepét tanulmányozta. Sok tudományos és népszerűsítő publikációja, könyve jelent meg nemcsak hazánkban, hanem határainkon túl is, pl. Olaszországban a második világháború alatt és negyedszázaddal később is.

Főbb művei

• A vitaminok (Bp., 1935)
• A táplálkozás (Bp., 1941)
• Gli ormoni e l'uomo (ford. Zoltán Albert, Corbaccio, Milánó, 1941, 253 o.)[5]
• A háziállatok élettana a bonctan alapjaival (egyetemi jegyzet, Bp., 1953)
• Háziállatok élettana (egyetemi tankönyv, Bp., 1954)
• Táplálkozásélettan (társszerzővel, Bp., 1954)
• A vitaminok, hormonok, antibiotikumok szerepe az állattenyésztésben (Bp., 1956)
• Táplálkozás (Bp., 1962)
• A környezet szerepe háziállataink életfolyamataiban (Bp., 1965)
• Vitaminok és az állat (Bp., 1968)

Bibliográfia

• Baitner Károly: Búcsúzunk dr. T. H.-tól (ÁKI [Állattenyésztési Kutatóintézet] Híradó, 1972. 2. sz.)
• Buga László: T. professzor (Az Egészség, 1972. 1. sz.)
• Gaál László: In memoriam T. H. (Takarmánytermesztési Kutató Intézet Közleményei, 1972. 12. sz.)
• L. G.: Búcsú a kiváló tudóstól, a nép fáradhatatlan művelőjétől, szeretett barátunktól (Búvár, 1972. 2. sz.)

Elismerései

• A Kossuth-díj III. fokozata (1957)
• Bugát Pál-díj (1963)
• Tessedik Sámuel-díj (1965)
• Újhelyi Imre-díj (1966)
• Farkas Géza-emlékérme (1972, posztumusz)

Jegyzetek

1. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/adattar.html
2. https://epa.oszk.hu/00000/00003/00030/nevmutato.html
3. Magyar orvoséletrajz
4. Tudósnaptár: Tangl Harald
5. Dall'Oglio, 1963, 223 o.. [2020. november 1-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2018. január 28.)

Források

• Magyar életrajzi lexikon

További információk

Kapcsolódó szócikkek

• Táplálkozás
• Hormon
• Vitamin