Tangl Ferenc
Tangl Ferenc (Pest, 1866. január 6. – Budapest, 1917. december 19.) fiziológus, humán és állatorvos, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, Tangl Károly bátyja, Tangl Harald apja. ÉleteSzerény anyagi helyzetű kisiparos család gyermeke, Tangl Károly fizikusnak, Eötvös Loránd tanársegédének bátyja volt. 1888-ban szerzett Budapesten orvosi oklevelet. Ezután a Kórbonctani Intézetben kapott állást. 1889-ben a grazi orvosegyetemen, a szövettani és fejlődéstani tanszéken volt asszisztens, majd Schordann Zsigmond-féle ösztöndíjjal Tübingenben bakteriológiával foglalkozott, s rövid ideig egy berlini kórházban orvosként dolgozott, Robert Kochtól tanult. 1891-ben Lipcsében Karl Ludwig intézetében foglalkozott élettani és életvegytani ismereteinek gyarapításával. 1891-től tanársegéd volt a budapesti kórbonctani tanszéken, pályatársai voltak a Scheuthauer Gusztáv tanár mellett dolgozó Hutÿra Ferenc és Preisz Hugó is. 1892-től az élettan és természettan segédtanára, 1903-tól rendes tanára volt az Állatorvosi Főiskolán. 1903–1914 között az élet- és kórvegytan, 1906–1914-ben az általános kórtan, 1914–1917 közt az élettan nyilvános rendes tanára lett a Budapesti Tudománygyetemen. A kezdeményezésére 1896 végén létrehozott Állatélettani és Takarmányozási Kísérleti Állomás első igazgatója volt, működésének köszönhető, hogy ez 1901-től technikailag Európa élvonalához tartozó intézménnyé fejlődhetett. A Magyar Tudományos Akadémia 1902-ben levelező, 1910-ben rendes tagjai közé választotta. Jelentősek az egyéni fejlődésnek, a madárembrió fejlődésének, a rovarok metamorfózisának energetikájára és az anyagcserére vonatkozó kutatásai és e célra szerkesztett eszközei. Az Állatorvosi Főiskola Élettani és Biokémiai Tanszéke, valamint Anatómiai és Szövettani Tanszéke egyaránt a tudományterülete megalapítójának tekinti. 1900-ban Budapesten megszületett Harald fia, aki a tudományos életben is a nyomdokaiban haladt. 1917. december 22-én temették a Kerepesi temetőben a 32. parcella 1. sor 23. sírhelyére, ahonnan 1954. április 25-én exhumálták és a Farkasréti temetőben, a II/79. fülkébe helyezték végső nyugalomra. Műveiből
Emlékezete
Források
Irodalom
|
Portal di Ensiklopedia Dunia