Lotus 92
A Lotus 92 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a Team Lotus tervezett és versenyeztetett az 1983-as Formula–1 világbajnokság első felében. Pilótái Elio de Angelis és Nigel Mansell voltak. ÁttekintésAz autó a 93T-vel együtt az utolsó volt, aminek a tervezésében a csapatfőnök Colin Chapman is közreműködött, még halála előtt. Ugyancsak az utolsó volt a Lotus 101 debütálásáig, amelyet szívómotorral szereltek, méghozzá az addigra már technikailag jócskán meghaladott Cosworth DFV V8-asával. Az idény során gyakorlatilag csak Nigel Mansell vezette, Elio de Angelis csak egyszer, de akkor is diszkvalifikálták: eredetileg a 93T-vel kezdte meg a brazil versenyt, de a felvezető körben technikai problémák léptek fel, ezért átült a tartalékautó 92-esbe, ami szabályellenes volt a különböző motorok miatt. Nem volt túl sikeres modell, a legjobb eredményük egy hatodik hely volt Detroitban. Amiben viszont forradalmi volt, az az aktív felfüggesztés alkalmazása: ez a technika ekkor debütált a Formula–1-ben, és a lényege az volt, hogy az autó felfüggesztése mindig az aktuális pályaállapotoknak megfelelően állította be az autó hasmagasságát, optimális leszorítóerőt teremtve ezzel. A kilencvenes évek elején világverő technika ekkoriban még nem volt kiforrott, Mansell egyáltalán nem volt vele megelégedve.[1] Eredmények(félkövérrel jelölve a pole pozíció, dőlt betűvel a leggyorsabb kör)
* 1983-ban a 93T-s és a 94T-s modellt is használta a Lotus. A konstruktőri világbajnokság sajátosságai miatt a szívómotoros és a turbómotoros autókkal szerzett pontokat külön helyen rangsorolták, a Lotus ebben az évben turbómotoros autóival a 8. helyen végzett az összetettben. FordításEz a szócikk részben vagy egészben a Lotus 92 című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként. Jegyzetek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia