Ligier JS39

Ligier JS39 Ligier JS39B
Gyártási adatok
Versenysorozat	Formula–1
Gyártó	Ligier
Tervező	Gérard Ducarouge
Előző	Ligier JS37
Következő	Ligier JS41
Műszaki adatok
Vázszerkezet	szénszálas monocoque
Motor	Renault RS5/6 3,5L V10 szívó
Váltó	Williams 6 sebességes félautomata
Üzemanyag	Elf
Gumik	Goodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok)	Ligier Gitanes Blondes
Pilóták	25. Martin Brundle 25. Éric Bernard 25. Johnny Herbert 25. Franck Lagorce 26. Mark Blundell 25. Olivier Panis
Első verseny	1993-as Formula–1 dél-afrikai nagydíj
Utolsó verseny	1994-es Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek	32
Győzelmek	0
Dobogós helyezések	5
Edzéselsőségek	0

A Ligier JS39 egy Formula–1-es versenyautó, amellyel a Ligier csapat versenyzett az 1993-as Formula–1 világbajnokságban, valamint az 1994-es idényben annak átdolgozott, JS39B nevű változatával. Pilótái 1993-ban Martin Brundle és Mark Blundell voltak, 1994-ben pedig Éric Bernard és Olivier Panis, továbbá az előző helyére az idény végén beugró Johnny Herbert és Franck Lagorce.

Áttekintés

Az 1993-as idénynek a Brundle-Blundell versenyzőpárossal kezdtek neki, tesztpilótát nem alkalmaztak. Ez volt a csapat első olyan idénye, amelyikben egyik poszton sem volt francia pilótájuk. A csapattulajdonos Guy Ligier ebben az évben adta el csapatát, pénzügyi nehézségek miatt, az új tulaj Cyril de Rouvre lett, aki azonban az idény során adócsalás miatt börtönbe is került. A JS39-es megkapta az aktív felfüggesztést és egy új félautomata sebességváltót, továbbá a Renault legújabb fejlesztésű motorjait. 1993-ban ismét relatíve jól szerepeltek, háromszor is dobogóra állhattak, és úgy végeztek a konstruktőri ötödik helyen, hogy egy kicsivel nagyobb szerencsével akár a Ferrarit megelőzve a negyedikek is lehettek volna. A Ligier az 1986-os szezon óta nem végzett ennyire előkelő helyen[1].

1994-ben az autó átdolgozott, JS39B nevű változatával versenyeztek, amelyből azok betiltása miatt kiszereltek minden vezetési segédletet. A csapatnál ismét problémák ütötték fel a fejüket, de Rouvre úr letartóztatása mellett a két versenyzőjük is elhagyta őket. Májusban Flavio Briatore és Tom Walkinshaw vásárolta be magát a Ligierbe, amely felvetette annak a lehetőségét, hogy a Ligier és a Benetton között szabályellenes összedolgozás is történhetett. Briatore számára azért volt fontos a csapat, mert így szerezhette meg a Benettonnak a legegyszerűbben a Renault-motorokat. Ebben az idényben a Ligier eredményei elmaradoztak, a megbízhatósággal viszont nem voltak gondok. Legjobb eredményük a német nagydíjon volt, ahol Panis második, Bernard pedig harmadik lett. Panist a portugál nagydíjról kizárták szabálytalan autó miatt. Az idény végén Briatore egyre erőteljesebben szólt bele a csapat működésébe: Bernardot kitette saját védence, Johnny Herbert kedvéért, majd amikor utóbbira a Benettonnál volt szükség, beültette a helyére a tesztpilóta Franck Lagorce-t. Az idényt 13 ponttal a hatodik helyen zárták[1].

A szezont követően Michael Schumacher is tesztelt az autóval, hogy kitapasztalja a Renault-motort.

Festés

Az autók festése nem sokat változott az előző évihez képest: a nagy fehér vízszintes csík helyett ferde csíkmintázat került az autó hátuljára. Ahol a dohányreklámok tiltva voltak, ott a Gitanes cigaretta nem szerepelt rajtuk, legfeljebb a "cigányasszony" sziluettje, amely a márka emblémája volt, de az se mindenhol, például a francia nagydíjon egyáltalán nem. Fontos szponzor volt még az Arany Oldalak (Les Pages Jaunes) 1993-ban, amelynek utolsó versenyein Brundle autójára Hugo Pratt festett egy különleges mintázatot.

Eredménylista

(félkövérrel jelölve a pole pozíció; dőlt betűvel a leggyorsabb kör)

Év	Kasztni	Motor	Gumik	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	Pontok	Helyezés
1993	JS39	Renault RS5	G		RSA	BRA	EUR	SMR	ESP	MON	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	JPN	AUS	23	5.
				Martin Brundle	KI	KI	KI	3	KI	6	5	5	14	8	5	7	KI	6	9	6
				Mark Blundell	3	5	KI	KI	7	KI	KI	KI	7	3	7	11	KI	KI	7	9
1994	JS39B	Renault RS6	G		BRA	PAC	SMR	MON	ESP	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	EUR	JPN	AUS	13	6.
				Éric Bernard	KI	10	12	KI	8	13	KI	13	3	10	10	7	10
				Johnny Herbert														8
				Franck Lagorce															KI	11
				Olivier Panis	11	9	11	9	7	12	KI	12	2	6	7	10	KIZ	9	11	5

Forráshivatkozások

1. A Ligier-sztori… (magyar nyelven). Napi F1 sztori, 2020. május 3. (Hozzáférés: 2025. január 21.)