Jordan 193

Jordan 193
Gyártási adatok
Versenysorozat	Formula–1
Gyártó	Jordan
Tervező	Gary Anderson Mark Smith
Előző	Jordan 192
Következő	Jordan 194
Műszaki adatok
Vázszerkezet	szénszálas méhsejt és kompozit szerkezet
Motor	Hart 1035 3,5L V10 szívó
Váltó	Jordan 6 sebességes félautomata
Tömeg	510 kg
Üzemanyag	Sasol
Gumik	Goodyear
Versenyeredmények
Csapat(ok)	Sasol Jordan
Pilóták	14. Rubens Barrichello 15. Eddie Irvine 15. Thierry Boutsen 15. Marco Apicella 15. Emanuele Naspetti
Első verseny	1993-as Formula–1 dél-afrikai nagydíj
Utolsó verseny	1993-as Formula–1 ausztrál nagydíj
Futott versenyek	16
Győzelmek	0
Dobogós helyezések	0
Edzéselsőségek	0
Leggyorsabb körök	0

A Jordan 193 egy Formula–1-es versenyautó, amelyet a Jordan tervezett és versenyeztetett az 1993-as Formula-1 világbajnokság során. A csapat egyik autóját végig Rubens Barrichello vezette, a másikat eleinte Ivan Capelli, akit két verseny után Thierry Boutsen váltott, őt pedig az idény végén egy-egy versenyre Marco Apicella, Emanuele Naspetti, végül Eddie Irvine[1].

Áttekintés

A katasztrofális 1992-es idényt követően, ahol a gyenge és megbízhatatlan Lamborghini-motoroknak köszönhetően mindössze egyetlen pontot szereztek, a Jordan úgy döntött, hogy a Hart V10-eseire vált. Elődeihez képest az autót is áttervezték, ugyanis megemelték az orr-részt és egy újfajta első szárnyat szereltek fel. Mivel ebben az évben még megengedett volt, az autókat ellátták különféle vezetéstechnikai segédletekkel, mint a pilótákat segítő elektronika és kipörgésgátló, valamint félautomata sebességváltó. Utóbbival sok gond volt, mert hajlamos volt a beragadásra, főként a szezon elején, ezért amíg nem oldották meg a gondokat, átmenetileg manuális váltóra váltottak. Nem építettek viszont be aktív felfüggesztést, és a tengelytáv is rövidebb volt, mint más csapatoknál - ez instabilitást okozott a hátsó részen, amit később tengelytáv-növeléssel próbáltak orvosolni. Ugyan a Jordan autói még mindig másodpercekkel lassabbak voltak, mint az élmezőny, de a középmezőnnyel tudtak csatázni. AZ idény során kisebb fejlesztések is érkeztek, köztük egy erősebb Hart-motor[2].

A csapat főszponzora ebben az évben is a Sasol volt, amely meghatározta a csapat színeit. Szponzorálta még őket a Barclay cigaretta, ahol a dohányreklámok be voltak tiltva, ott nem kerültek fel az autókra.

Az újonc Barrichello mellett gyakran cserélődtek a pilóták, de egyikük sem tudott olyan jó eredményeket szállítani, mint ő. Viszont ezek sem voltak túl fényesek: az utolsó előtti, japán nagydíjig nem szereztek pontot, akkor viszont rögtön hármat is. Barrichello az európai nagydíjon lehetett volna akár harmadik is, ha nem hibásodik meg alatta az autó.

A japán nagydíjon Irvine visszavette a körét a versenyt vezető Ayrton Sennától, amire a brazil indulatosan reagált és a futam után fel is pofozta az írt.

Eredmények

Év	Csapat	Motor	Gumik	Pilóták	1	2	3	4	5	6	7	8	9	10	11	12	13	14	15	16	Pontok	Helyezés
1991	Sasol Jordan	Hart 1035	G		RSA	BRA	EUR	SMR	ESP	MON	CAN	FRA	GBR	GER	HUN	BEL	ITA	POR	JPN	AUS	3	11.
				Rubens Barrichello	KI	KI	10	KI	12	9	KI	7	10	KI	KI	KI	KI	13	5	11
				Ivan Capelli	KI	NK
				Thierry Boutsen			KI	KI	11	KI	12	11	KI	13	9	KI
				Marco Apicella													KI
				Emanuele Naspetti														KI
				Eddie Irvine															6	KI

Forráshivatkozások

1. https://www.autosport.com/f1/news/the-contrasting-fortunes-of-1993s-bottom-six-f1-teams-/10545839/
2. A Jordan-sztori… (magyar nyelven). Napi F1 sztori, 2020. február 8. (Hozzáférés: 2025. január 22.)