Lichtenberg Emil
Lichtenberg Emil (Budapest, 1874. április 2. – Budapest, 1944. december 6.)[2] karmester, zeneíró. ÉleteLichtenberg Ignác biztosítóintézeti igazgató és Weiszkopf Zsófia fia. 1892–1897 között az Országos Zeneakadémián Koessler János (zeneszerzés) és Szendy Árpád (zongora) tanítványa volt. 1902-től Budapesten az Operaház korrepetitora lett. 1907–1925 között az Operaház karmestere. Kinevezése előtt európai tanulmányúton vett részt, melynek keretében megfordult Rigában és Kölnben is. Feltehetőleg ekkor került kapcsolatba a Németországban virágkorát élő oratóriumkultusszal. A Ház elsősorban betanító karmesterként, repertoárdarabok dirigenseként és főleg Wagner-szerepek korrepetitoraként alkalmazta. A közel két évtized alatt egyetlen operabemutatót vezényelt, Georges Bizet Dzsamilé című egyfelvonásosát. 1908-ban megalapította a Magyar Nők Karegyesületét, 1910-ben a Budapesti Karénekegyesületet (férfikar). E kettő egyesítéséből, műkedvelő zenekarral kiegészítve, létesítette 1919-ben a Budapesti Ének- és Zenekaregyesületet, mely 1951. január 1-jével megszűnt, illetve beolvadt a Forrai Miklós által vezetett Budapesti Kórusba. Az együttessel, melynek vezetője és karmestere volt, rendszeresen tartott hangversenyeket. Utoljára 1944. februárjában lépett fel. December elején feleségével együtt a nyilasok elhurcolták. Előadásaival nagy érdemeket szerzett a klasszikus kóruskultúra magyarországi megalapozása, az oratóriumok megismertetése és elterjesztése, Bach és Händel népszerűsítése terén. A Händel-oratóriumok nagy részét ő mutatta be Budapesten. Házastársa Propper Aranka (1879–1944) volt.[3] 1907. augusztus 4-én Budapesten kötöttek házasságot.[4] Inasuk feljelentésére saját kertjükben lőtték agyon őket a nyilasok. Művei
Monográfiák
Jegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia