|
Komor Vilmos
Komor Vilmos (született Kohn) (Budapest, 1895. május 12.[1] – Budapest, 1971. szeptember 28.) Liszt- és Kossuth-díjas karmester. Élete, munkásságaA Budapesti III. Kerületi Magyar Királyi Állami Főgimnáziumban tanult 1904 és 1907 között.[2] Hegedülni a Nemzeti Zenedében tanult, majd 1920-ban az Operaház zenekarának brácsása lett. 1921-től a budapesti Filharmóniai Társaság Zenekarának titkára, karmestere volt, ám 1928-ban eltávolították állásából. Operát először – beugróként, próba nélkül – a bécsi Volksoperben vezényelt, a Lohengrint. A pesti Operából való távozása után a Városi Színház karmestere lett, ahol az operettek mellett saját betanításában operákat állított színpadra, amelyekben gyakran felléptek a kor ünnepelt operaénekesei, például Beniamino Gigli, Giacomo Lauri-Volpi, Fjodor Saljapin, Alpár Gitta, Németh Mária. Érdekesség, hogy egy ilyen, Komor által vezényelt Rigoletto-előadáson bukott meg Budapesten Amelita Galli-Curci. A Városi Színház csődjét követően különböző fővárosi és vidéki színházakban vezényelt operákat, operetteket. Az ő dirigálásával valósult meg Fényes Szabolcs Maya című operettjének ősbemutatója és Ábrahám Pál művének, a Bál a Savoyban hazai bemutatója. Még 1923-ban – főleg operaházi zenészekből – megszervezte a Budapesti Kamarazenekart, amellyel a barokk és klasszikus műveken kívül számos kortárs szerző modern művét is bemutatta. Például ő mutatta be Bartók Béla Falun című művének zenekari változatát. Zenekarával megkezdte a nagy sikert aratott állatkerti szabadtéri hangversenyek és operaelőadások sorozatát. Zenekarával gyakran fellépett a rádióban, és több hanglemezfelvételük is készült. A zsidótörvények szinte lehetetlenné tették fellépéseit, ezért 1939-től az OMIKE Művészakció művészeti vezetőjeként tevékenykedett, és a háború alatt számos kitűnő előadást állított színpadra a Wesselényi utcai Goldmark Teremben. 1945-ben az Operaház karmestere lett, ahol először a háromtagú vezetőség megbízásából lépett fel vendégként, majd az 1946-ban kinevezett Tóth Aladár igazgató szerződéssel alkalmazta az általa becsült és a „tömegek fáradhatatlan zenei nevelőjé”-nek nevezett karmestert. Komor Vilmos egészen a haláláig az operaház karmestere volt, és nevéhez számos kiemelkedő operaelőadás fűződik. Az 1950-es években a Gördülő Opera előadásait vezényelte vidék helyszíneken. Az utókor főleg Erkel-karmesterként emlékszik rá a Hunyadi László és a Bánk bán nagyszerű előadásai nyomán, de emlékezetesek voltak – többek között – Gounod Faustjának, Verdi Aidájának, Álarcosbáljának és Don Carlosának, Wagner Tannhäuserének, Donizetti Lammermoori Luciájának és a Don Pasqualénak az előadásai is. Munkabírására és szellemi frissességére jellemző, hogy Wagner Trisztán és Izoldáját 75 éves korában vezényelte először. Operakarmesterként különösen sikeres volt az NDK operaházaiban (Berlin, Drezda, Lipcse), a lipcsei Gewandhausban egy ideig főigazgató is volt. Operai elfoglaltságán túl – még idősebb korában is – szimfonikus hangversenyeken is vezényelt, főleg 20. századi műveket. Emlékét a Komor Vilmos Baráti Kör őrzi, amely lánya, Komor Ágnes hárfaművész kezdeményezésére jött létre. Komor-plakettet is alapítottak, amit minden évben az Operaház zenekarának egy fiatal zenésze, korrepetitora vagy karmestere kap meg. Elismerései
HangfelvételeibőlKomor Vilmos hangfelvételeiből a Hungaroton többet CD-n is kiadott:
Származása
Jegyzetek
Források
További információk |
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.jpg)
Portal di Ensiklopedia Dunia
