hu Kismarton

	Kismarton (Eisenstadt)
	A kismartoni Esterházy-kastély
	; Kismarton címere
	; Kismarton címere
	Közigazgatás
Ország	Ausztria
Tartomány	Burgenland
Rang	Tartományi székhely
Járás	Burgenland; önálló tartományi város;
Alapítás éve	1264
Polgármester	Thomas Steiner (ÖVP)
Irányítószám	7000
Körzethívószám	02682
Forgalmi rendszám	E
Testvérvárosok	Lista Sopron, Shido, Ligano, Colmar, Bad Kissingen
	Népesség
Teljes népesség	14 476 fő (2018. jan. 1.)
Népsűrűség	300 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	182 m
Terület	42,91 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 47° 50′ 44″, k. h. 16° 31′ 24″47.845649°N 16.523270°EKoordináták: é. sz. 47° 50′ 44″, k. h. 16° 31′ 24″47.845649°N 16.523270°E
	Kismarton weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Kismarton témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség

Kismarton (németül Eisenstadt, horvátul Željezno) város Ausztriában, Burgenland tartomány székhelye., Soprontól 22 km-re északra, Bécsújhelytől 30 km-re keletre, a Lajta-hegység déli lábánál a Vulka völgyében fekszik. A 20. század folyamán Alsókismartonhegy, Felsőkismartonhegy, Kishöflány, Kismartonváralja és Lajtaszentgyörgy településeket csatolták hozzá. Bécsből az A3-as autópályán, míg Felsőpulya és Kőszeg felől az S31-es gyorsforgalmi úton érhető el. Az S31-es autóút délről elkerüli a várost, tehermentesítve azt az átmenő forgalomtól. Több főút találkozik a város területén, így a B16, B50 és B59-es főutak. A város az egyvágányú, 2009-ben villamosított Pándorfalu–Vulkapordány-vasútvonal mentén fekszik (ÖBB) és ütemes menetrendben közlekedő vonatok kötik össze Béccsel.

Nevének eredete

Nevét egykori templomának védőszentjéről kapta. Előtagja a délnyugatra levő Nagymartontól (németül Mattersburg) különbözteti meg. Német és horvát neve vasvárost jelent és az egykori virágzó vaskereskedelemre emlékeztet.

Története

Területe már ősidők óta lakott, határában őskori barlanglakások voltak. A Burgstallon a hallstatt korban település állt. A római korból település és egy 5. századi gót temető került elő. A római település a mai laktanyánál feküdt, ahol számos figyelemre méltó leletet találtak. A Karoling-korban bajor település volt itt, a hallstatt-kori település helyén pedig a kora középkorban földvár állt. Ez 1118-ban „castrum ferreum” néven szerepel az évkönyvekben, amikor III. Lipót babenbergi őrgróf csapatai lerombolták. A település egykori vaslelőhely és vaskereskedelmi központ. A 12. században az óbudai káptalan birtokában volt, majd tőlük vette meg III. Béla király. Imre király 1202-ben Korláth Benedek vajdának ajándékozta. II. András király Korláthot száműzte és a város újra királyi kézbe került. 1241-ben a tatárok pusztították el.

Írott forrásban 1264-ben „Capella Sancti Martini” néven egy Szent Márton tiszteletére szentelt kápolnájával kapcsolatban említik először. Később németül „Mertesdorff”nak is hívták, de akkoriban még jelentéktelen falu volt ahol a kápolnán kívül csak néhány ház állt. A középkorban „Mortunzzabou (1296), Zabemortun (1300) Zabamartum (1371)” is volt a neve. A „Zaba”, „Zabou” előnév arra enged következtetni, hogy a település már ekkor rendelkezett bizonyos szabadságjogokkal. A 13. század végétől a 14. század közepéig a Gutkeled nemzetség birtoka. 1371-ben kiépült a várost övező védőfal, I. Lajos királynak ez évben kelt oklevele szerint a település Szarvkő várának tartozéka, a Kanizsai család birtoka. 1388 és 1392 között ők építtettek várat a mai kastély helyén, amely egyszersmind későbbi fejlődését is elősegítette. A hagyomány szerint lakói várának erős falairól kezdték a várat, majd a települést „Eherne” vagy „Eiserne” (azaz vasból való) néven hívni. Ebből alakult ki a város mai német neve.

1373-ban Nagy Lajostól mezővárosi, 1388-ban Luxemburgi Zsigmondtól vásártartási jogot kapott. A 15. században a Kanizsaiak ferences szerzeteseket hívtak ide, aki felépítették Szent János evangélista tiszteletére szentelt gótikus templomukat. 1405-ben Vilmos osztrák herceg foglalta el. 1440-ben Albert osztrák hercegnek zálogosították el. 1464-ben Mátyás lemondott róla III. Frigyes javára a korona fejében. Frigyes az akkor Ausztriában virágzó Szent György-rend lovagjainak ajándékozta. 1482-ben Mátyás haddal foglalta vissza, majd 1490-ben I. Miksa német-római császár ismét elfoglalta és csak 1622-ben került vissza Magyarországhoz. Közben osztrák nemes családok zálogbirtoka volt.

1529-ben és 1532-ben feldúlta a Bécs falai ellen vonuló török had. Ezt követően falait megerősítették és bástyákkal látták el. A 16. század közepén lakóinak nagy része a reformáció hatására evangélikus lett. 1585-ben az ellenreformáció hatására lakói újra katolikusok lettek. 1589-ben tűzvész pusztította. 1622-ben Fraknó várával együtt császári adományként Eszterházy Miklós kapta meg. Ezután több mint 300 évig a család birtoka volt. 1648-ban 16 000 arany és 3000 mérő bor ellenében megváltotta szabadságát és szabad királyi város lett. 1671-ben az Alsóhegyen zsidó telep létesült, amely önálló községet alkotott. 1683-ban Kismartont a Bécs ellen vonuló török támadta meg. 1674-ben felépült a város első kórháza, 1701-ben pedig a Hegyi templom. A hercegi család hívására számos hivatalnok és művész telepedett le itt megalapítva Felsőhegy községet.

1704-ben falai alatt szenvedett vereséget Károlyi Sándor kuruc serege a császáriaktól. 1713-ban pestisjárvány dúlt, amelynek számos lakos esett áldozatul, köztük Esterházy Pál herceg is. 1768-ban és 1776-ban tűzvész pusztított, amelyek után az egész városközpontot újjáépítették. Lényegében ekkor alakult ki a mai belváros képe. A virágzó polgári kultúra tükröződött a többemeletes épületek megjelenésében. Részben még késő gótikus boltozatok és a barokk homlokzatok formájában. De középkori elemek is megfigyelhetők, a városfal és a lőportorony esetében.

1761-ben lett Joseph Haydn az Esterházyak udvari zenekarának vezető helyettese. Ideérkezése Kismartont az európai zenekultúra egyik központjává tette. A város I. és II. Miklós hercegek alatt élte virágkorát. 1809-ben francia seregek szállták meg. A virágzásnak 1813-ban lett vége, amikor a hercegi udvar súlyos adósságai miatt takarékossági intézkedésekre kényszerült. A híres énekkart feloszlatták és a fényes hercegi udvartartást is fel kellett adni. 1853-ban a város szélén felépült a kadétiskola. 1876-ban a magyar alkotmányreform során Kismarton elveszítette szabad királyi városi státusát és Sopron vármegye része lett. 1897. december 18-án megépült a vasúti összeköttetés Sopron és Pozsony irányában.

1910-ben 3073 lakosából 2074 német, 834 magyar és 101 horvát volt. A trianoni békeszerződésig Sopron vármegye Kismartoni járásának székhelye volt. 1921-től Ausztria része, 1925. október 19^[2]-től Burgenland tartomány székhelye (előtte átmenetileg Savanyúkút/Bad Sauerbrunn volt a székhely). A város a tartományi székhely alkotmányos rangját azonban csak 1981-ben kapta meg.^[2] 1944. május 10-én súlyos bombatámadás érte, majd 1945-ben a Vörös Hadsereg egységei szállták meg. A szovjetek csak 1955-ben az osztrák államszerződés aláírása után távoztak. 1960-tól Kismarton katolikus püspökség és evangélikus szuperintendátus székhelye lett. A fejlődéssel együtt városképe fokozatosan változik. 2001-ben 11 334 lakosából 9960 német, 533 horvát, 373 magyar, 44 szlovák, 25 cseh, 17 szlovén volt.

Nevezetességei

Az Esterházy-kastély 1388 és 1392 között épült vízivárnak, 1663 és 1672 közt kastéllyá építették ki, kerti szárnya 1794 és 1805 között épült át. A kastélyba építették be a kontinens első felvonóját, amit Angliából hozott Eszterházy.^[3]

A kastély kápolnájának kegyszobra a boldogasszonyi kegytemplom szobrának másolata.

A Haydn-házban élt 1766 és 1778 között Joseph Haydn, ma múzeum.
Ferences temploma és kolostora 1629-ben épült a régi helyén. Az építés előzménye gróf Esterházy Miklós fogadalma, aki a lakompaki csata előtt megfogadta, hogy ha megmenekül a csatában Szent Mihály tiszteletére templomot és kolostort épít ide. A templomban helyezte el azt a kegyképet, amelyet egy ferences barát hozott Itáliából. Az egykorú beszámolók szerint a kegykép előtt számos csoda történt és híres zarándokhely lett. A templom 1768-ban leégett, de 1772-re újjáépítették. A kolostorban sírboltban nyugszanak az Esterházy család tagjai.
A Szent Márton-dóm elődje a 13. században épült, a mai formájában 1460-ban kezdték el építeni és 1522-ben fejezték be. 1589-ben leégett, 1610 és 1629 között barokk stílusban építették újjá. 1904-ben neogótikus stílusban helyreállították. Kora barokk stallumai a hagyomány szerint a győri székesegyházból valók
A Hegytemplom (Bergkirche) legrégibb része az a kápolnarendszer, amit Nierinck Felix ferences szerzetes építtetett Esterházy Pál herceg megbízásából 1701 és 1711 között. A folyosókkal összekötött kápolnákban életnagyságú szobrok jelenítik meg Krisztus szenvedéseit. A Hegytemplom központi részét a Sarlós-Boldogasszony templomot 1803-ban építették. A templomból nyíló 1923-ban épített mauzóleumban van eltemetve Joseph Haydn zeneszerző.
Az irgalmas rendiek temploma 1739-ben épült.
A Szent Antal-kápolna 1700-ban épült, 1900-ban neogótikus stílusban építették át.

Képgaléria

Légi felvételek

Híres emberek

Itt alkotott Haydn 1761 és 1790 között.
Itt született 1572. február 22-én gr. Siegfried Kollonich császári generális, Alsó-, majd Felső-Magyarország főkapitánya,
Itt született 1635. szeptember 7-én és itt hunyt el 1713. március 26-án Esterházy Pál herceg, Magyarország nádora.
Itt hunyt el 1682. március 31-én Esterházy Orsolya, Esterházy Pál nádor első felesége
Itt született 1725-ben Berlin Jesája ben Júda talmud tudós, breslaui főrabbi.
Itt született 1758. április 12-én Eötvös Pál író.
Itt született 1766. március 28-án Weigl József zeneszerző.
Itt született 1778-ban a hiénc származású Josef Semmelweis († Buda, 1846-ban), Semmelweis Ignác orvosnak, az Anyák megmentőjének édesapja.
Itt született 1796. május 7-én Packh János építész.
Itt született 1806. június 21-én Paur Iván levéltárnok, régész, történész, epigráfus.
Itt született 1821. február 20-án Storno Ferenc festőművész, építőművész, restaurátor, műgyűjtő.
Itt született 1832. június 1-jén Markó Ferenc festőművész Markó Károly fia.
Itt született 1843-ban Gisser Gyula testnevelő tanár, uszodatulajdonos, "a nyitrai sport atyja".
Itt született 1892. május 27-én Vitéz Kisbarnaki Farkas Ferenc vezérezredes katonatiszt és cserkészvezető.
Itt született 1893-ban Ambrosi Gustinus szobrász, költő.
Itt hunyt el 1853-ban Albach József Szaniszló ferences szerzetes, hitszónok, Kossuth Lajos lelkes híve.