Kismartonban született. Édesapja gróf Esterházy Miklós, aki szintén viselte a nádori tisztséget. Apja az Erdélyi Fejedelemség önállóságának esküdt ellensége volt, mert az országban a török egyik bástyáját látta, amely Magyarország egyesítését akadályozza. Édesanyja Nyáry Krisztina volt.
A fiatal Pál Grazban és Nagyszombatban tanult, ottani jezsuita intézetekben. 1652-ben azonban, miutan a vezekényi csatában meghalt bátyja, László, őt jelölték ki a vármegye örökös főispánjának, ami miatt korán nagykorúsították. Három esztendő múlva megházasodott, feleségül vette István bátyja lányát, Esterházy Orsolyát, aki 18 gyermeket szült neki, és még ugyanebben az évben Pápa kapitányává, s királyi tanácsossá tették. Két év múlva, 1657-ben már udvari tanácsos volt. 1661-ben főudvarmester lett, amely tisztséget nádorrá választásáig (1681) viselt.
1663-ban kitört a törökkel egy újabb háború, amelyhez ő maga is csatlakozott. A horvát bán Zrínyi Miklós alatt a következő évben magyar csapatok élén vett részt az ún. téli hadjáratban, amelynek során egészen Pécsig törtek előre a Rajnai Szövetség erőivel. Onnan Zrínyivel egy 5000 fős lovasság élén továbbvonultak Eszéknek, ahol a törökök utánpótlását biztosító és az általuk uralt Horvát- és Magyarországot a Dráván át összekötő eszéki híd volt. Az építményt két nap alatt felgyújtották és a hadjárat teljes keresztény győzelemmel végződött.
Nem sokkal később a főparancsnoki posztról eltávolították Zrínyit, azzal az ürüggyel, hogy kudarcot vallott Kanizsánál. Ezután az osztrák főparancsnoknál, Raimondo Montecuccolinál szolgált Esterházy. A körmendi csatában (július 26-27.) a magyar csapatokat vezényelte és a szentgotthárdi csata (augusztus 1-5.) utóharcaiban vett részt.
Nádorsága
Esterházy Pál nádori címere
1668-ban kinevezték bányavidéki és dunáninneni főkapitánnyá, egy évvel később Csobánc kapitánya lett. Végig a Habsburg uralkodó hűségén maradt és nem csatlakozott a Wesselényi-féle összeesküvéshez, sőt a felvidéki protestáns urak várait 1670-ben erővel elfoglalta és segítette a további mozgolódások elfojtását.
Tettei mögött azonban tiszta nemzeti érzület húzódik, mert meg volt arról győződve, hogy országa érdekeit szolgálja azzal, ha megtartja a Habsburg Birodalom mellett, mert máskülönben az ország erőtlen lenne a törökkel szemben. Bécsben ugyanakkor mindig szem előtt tartotta az ország érdekeit.
A Thököly-felkelés során eredménytelen tárgyalásokat folytatott Thököly Imrével, 1680-ban. Egy évvel az előtt már megválasztották titkos tanácsossá és az 1681-es soproni országgyűlésen nádorrá, s ebből kifolyólag Pest-Pilis-Solt vármegyeörökös főispánjává, valamint az Aranygyapjas rend tagjává lett.
1682-ben meghalt felesége, de hamarosan újra megnősült. Thököly Évát vette el feleségül, akitől hét gyermeke született. A házassághoz az udvar beleegyezése kellett, mivel a hölgy Thököly Imre testvére volt.
A politika mellett szakított időt olyan alkotóbb dolgokra, mint a költészet és a zene. A magyarországibarokk költészet egyik kiemelkedő alakja, s történeti szempontból latin nyelvű emlékiratai is jelentősek. Példaképének Zrínyit tartotta. Buzgó katolikus volt, s ennek jegyében szerzett kantátákat (1711-ben Harmonia caelestis címmel gyűjteményes formában meg is jelentek), amelyek a korai magyar zenetörténet értékes emlékei, emellett írt teológiai tárgyú írásokat és imádságokat is. Neves műpártoló és műgyűjtő is volt egyben.
Utolsó évei
Az 1683-ban kirobbant török háborúk során családját osztrák területekre menekítette, ő maga Bécs védelmében harcolt. A birodalmi főváros felmentése után változatlan erővel vetette bele magát a török elleni harcokba, s igyekezett minél több magyar katonát hadba állítani. Neki köszönhetően a felszabadító háborúban közel 20 ezer fős magyar haderő is részt vett, ami jelentős mértékben hozzájárult a győzelemhez.
1684-ben jelen volt Budaelső sikertelen ostrománál, s két évvel később visszafoglalásánál is. 1687-ben rávette a rendeket, hogy mondjanak le az Aranybulla ún. „ellenállási” záradékáról és a szabad királyválasztásról. Szolgálataiért még ugyanebben az évben a császár birodalmi hercegi rangra emelte.
Szülőhelyén, Kismartonban halt meg, pestisjárvány áldozata lett.
Művei
Az egész világon levő csudalatos Boldogsagos Szüz Kepeinek rövideden föl tett eredeti... Nagyszombat 1690; mely – a Mennyei Koronával együtt – a magyarországi Szűz Mária-jelenések és Mária-kegyhelyek kútforrása
Az egész világon lévő csudálatos Boldogságos Szűz képeinek rövideden föltett eredeti. Nagyszombat, 1690; tan. Knapp Éva, Tüskés Gábor, Galavics Géza; fakszimile szöveggond. Kőszeghy Péter; hasonmás kiad.; Balassi, Budapest, 1994 (Bibliotheca Hungarica antiqua)
Az Boldogságos Szűz Mária szombatja, azaz minden szombat napokra való áétatosságok; tan. Szörényi László, fakszimile szöveggond. Kőszeghy Péter; hasonmás kiad.; Balassi, Budapest, 1995
Via Lactea ad Coelum ducens, variis praecantionibus, meditationibus... Viennae (Bécsben) 1691 majd Sopronban, 1762
Litaniae ad Beatam Virginem Mariam... Viennae 1697
Speculum Immaculatum, quo demonstratur... B. V. Mariam sine labe originale esse conceptam. Viennae 1698 (RMK III, 4080) Cassoviae, második kiadás Kassán, 1747
Regina Sanctorum Omnium. Minden Szentek Királynéja Boldogságos Szüz Mária Tisztelete, Az az Az Esztendőnek minden napjaira ki-osztott Szentek élete... Nagyszombat, 1698
Litaniae omnium sanctorum... Viennae, 1700
Trophaeum nobilissimae ac aniquissimae domus Estorasianae in tres divisum partes... Viennae, 1700, mely 171 képet tartalmaz. Az Esterházy nemzetség leírása.
Latiniae de Sanctis Conversis... Nagyszombat, 1703 (RMK II, 2175)
Des Heil. Röm. Reichs Fürsten, Palatini in Hungarn, an alle Gespanschaften daselbst abgelassenen Ermahnungs-Schreiben. Wien, 1704
Harmoniae Caelestis seu moelodiae musicae... s.l., 1711
Madách Gáspár, egy névtelen, Beniczky Péter, gróf Balassa Bálint, Listius László, Esterházy Pál és Fráter István versei; sajtó alá rend. Varga Imre, Cs. Havas Ágnes, Stoll Béla; Akadémiai, Budapest, 1987 (Régi magyar költők tára, XVII. század)
Mars Hungaricus; sajtó alá rend., ford., tan. Iványi Emma, jegyz. Héjjas Eszter, bev., szerk. Hausner Gábor; Zrínyi és az 1663–64-es Nagy török háború tan. Perjés Géza; Kik Marsnak merészségét követik tan. Kovács Sándor Iván; Zrínyi mint Magyar Mars tan. Bene Sándor; Ezen idők módja szerint való Mars szövegford. franciából Tóth Réka; Zrínyi, Budapest, 1989 (Zrínyi-könyvtár)
Harmonia caelestis; szerk., bev. Sas Ágnes, ford. Mészáros Erzsébet; 2. jav. kiad.; MTA ZTI, Budapest, 1993 (Musicalia Danubiana)
Iványi Emma: Esterházy Pál nádor közigazgatási tevékenysége (1681–1713). In: A Magyar Országos Levéltár kiadványai III. – Hatóság- és Hivataltörténet 10. Budapest, 1991
Csorba Csaba – Estók János – Salamon Konrád: Magyarország képes története (Magyar Könyvklub, 1998) ISBN 963-548-961-7
Markó László: A Magyar Állam Főméltóságai Szent Istvántól napjainkig. Magyar életrajzi lexikon (Magyar Könyvklub, 2000) ISBN 963-547-085-1
Ress Imre: Herceg Esterházy Pál. A szent szövetségi diplomata és alkotmányos miniszter. Limes XI. 36, 29-42.
Varga J. János, 2015: Esterházy Pál telepítései a török kiűzése után Tolna és Somogy vármegyékben
További információk
Gróf Rákóczi Erzsébet levelei Esterházy Pál herceghez, 1671–1704; sajtó alá rend. Uhl Gabriella; Scriptum, Szeged, 1994 (A Lymbus füzetei)
Rákóczi Erzsébet levelei férjéhez, 1672–1707; szerk., előszó Benda Borbála és Várkonyi Gábor; Osiris, Budapest, 2001 (Millenniumi magyar történelem. Források)
Jegyzetek
↑Bessenyei József: A Nádasdyak. Budapest, 2005 Esterházy Júlia Anna, gróf – Nádasdy Ferenc Múzeum, Sárvár (hozzáférés: 2014. június 6.)
↑Prof. Mag. Michael Floiger: Lockenhaus (magyarul: Léka), atlas-burgenland.at - (hozzáférés: 2014. június 6.)
↑A kibővített évszámok 1832-ben kiadott "Közhasznu Esmeretek Tára" negyedik kötetéből valóak. Lehetséges, hogy az 1691-es dátum a jó vagy az 1701. De az is elképzelhető, hogy két különböző kiadásról van szó. Mindenesetre ez a lexikon nem írja az 1691-es dátumot.
Esterházy Pál, a műkedvelő mecénás. Egy 17. századi arisztokrata-életpálya a politika és a művészet határvidékén; szerk. Ács Pál; Reciti, Budapest, 2015
Esterházy Pál Esterházy család 1635. szeptember 8. – 1713. március 26.
