Jordánszky Elek
Jordánszky Elek (Kassa, 1765. szeptember 15. – Esztergom, 1840. február 17.) teológiai doktor, tinnini fölszentelt püspök, esztergomi kanonok. ÉleteA gimnáziumot szülővárosában kezdte járni, azután Pozsonyban (1780-ban mint rhetor) folytatta, ahová apját áthelyezték, aki a magyar királyi udvari kamaránál viselt hivatalt. Miután Jordánszky gyermekéveit Kassán élte, az ott használt három nyelvet, a magyart, németet és szlovákot megtanulta. Később Pozsonyban még a francia és az olasz nyelvet is elsajátította. 1780-ban felvették növendékpapnak és a pozsonyi Emeriánumba küldték. 1782-83-ban a bölcselet első évét Nagyszombatban, a második évet 1784. június 1-jétől Pozsonyban végezte, ahol teológiát is tanult. 1789. szeptember 26-án miséspappá szentelték föl. 1790-től Berényi Miklós gróf fiai mellett volt nevelő Bodokon. 1792-98-ig szentszéki jegyző, a Prímási Levéltár őre, majd Batthyány bibornok titkára lett. 1798. február 2-ától 1805. január 2-áig Szölgyénben (Esztergom megye) viselt plébániai hivatalt. 1805-ben teológiai doktorrá avatták és Nagyszombatba az egyháztörténet és dogmatica tanárává nevezték ki. 1807. augusztus 10-én pozsonyi kanonok lett. 1808. május 7-étől 1813. március 31-éig a Pozsonyi Akadémia aligazgatója volt, mely tisztéről leköszönt. 1816. október 1-jén esztergomi kanonokká, majd szászvári apáttá és apostoli főjegyzővé, 1820. október 7-én sasvári főesperessé, 1825. március 25. Györgyről nevezett préposttá és főszékesegyházmegyei főesperessé, 1827-ben a nagyszombati kerület érseki helynökévé nevezték ki. 1830 szeptemberében tinnini püspökké szentelték föl. Az 1825. évi országgyűlésen az esztergomi káptalan követe volt, ahol beszédet is tartott és erről az országgyűlésről latin nyelven naplót is írt. 1837 áprilisában Rómába utazott és május 23-án érkezett vissza Bécsbe. Erről az útjáról szintén latin nyelven írt naplót. (ebből a pozsonyi Alveare latin nyelvű hírlap közölt részleteket). Tudós főpap, jeles magyar, német és szlovák szónok és költő volt, aki a közügy, tudomány és művészet terén számos érdemet szerzett. Az esztergomi Fájdalmas Szűz-kápolna eredetileg csak három szoborból álló Kálváriáját 1838-ban Jordánszky Elek kanonok további 4 domborművel (Andreas Schroth), valamint a két lator szobrával egészíttette ki. Vendégszerető volt és szerette a tudósokkal való társalgást, azokkal kiterjedt levelezést folytatott. A latin nyelvet különösen kedvelte. Hagyatékának harmadát a szegényekre hagyta. A Verebélyi és szentgyörgyi érseki szék táblabírája volt.[2] A Jordánszky-kódexNévadójává vált a Jordánszky-kódexnek, amelynek tartalma feltehetően boldog Báthory László pálos rendi szerzetes magyar nyelvű bibliafordításának másolata a XVI. század elejéről (1516-1519). Második fennmaradt bibliafordításunk az Ószövetség első hét könyvét és Szent Pál leveleinek kivételével a teljes Újszövetséget tartalmazza. A kódexet három darabban fedezték föl. Fő része a klarissze-apácák nagyszombati kolostorának eltörlése után 1782. Fába Mátyásnak, az esztergomi érseki káptalan akkori jegyzőjének birtokába jutott, ki 1820-ban Jordánszky Elek fölszentelt püspöknek ajándékozta. A kódex Jordánszky Elekről kapta a nevét és az ő hagyatékából jutott az esztergomi Főszékesegyházi Könyvtár tulajdonába. Később Jankovich Miklós a kódex elejéből még két levélnek jutott birtokába, amely részt róla Jankovich-töredékeknek nevezik. Ez a töredék Nagyszombat városára vonatkozó régi magyar levelek közül került az irodalomtudósok szeme elé. 1880-ban a Csemez József birtokában lévő nyelvemlékünk harmadik részét is felfedezték, amit róla Csemez-töredéknek neveztek el. Miután a felfedezett töredékeknek a Jordánszky-kódexhez való tartozását a Nemzeti Múzeum kutatói megállapították, a töredékeket a törzs-kódex új tulajdonosa, Simor János esztergomi érsek megvette és a Jordánszky-kódexszel egybeköttette. Ma a törzskódex (a tulajdonképpeni Jordánszky-kódex) az Esztergomi Főszékesegyház Könyvtárának tulajdona. A Jankovich-töredéket az Országos Széchényi Könyvtár őrzi. A kódex egyike a legnagyobb és legfontosabb magyar nyelvemlékeknek. Fordítójának sokáig a 15. század második felében élt Bátori László budai pálos szerzetest tartották, akiről Gyöngyösi Gergely pálos főperjel 1525-ben készült krónikájában az van feljegyezve, hogy az egész Bibliát magyarra fordította, és erről ír Bod Péter Magyar Athenas c. művében is. Művei
Források
További információk
Jegyzetek |
Portal di Ensiklopedia Dunia