Ez a szócikk vagy szakasz lektorálásra, tartalmi javításokra szorul. A felmerült kifogásokat a szócikk vitalapja részletezi (vagy extrém esetben a szócikk szövegében elhelyezett, kikommentelt szövegrészek). Ha nincs indoklás a vitalapon (vagy szerkesztési módban a szövegközben), bátran távolítsd el a sablont! Csak akkor tedd a lap tetejére ezt a sablont, ha az egész cikk megszövegezése hibás. Ha nem, az adott szakaszba tedd, így segítve a lektorok munkáját!
A Crash! Boom! Bang! című album a svéd Roxette duó 5. stúdióalbuma, melyet 1994. április 9-én jelentetett meg az EMI kiadó, és azonnali sikert hozott a duó számára. Európa, Ausztrália és Dél-Amerika, és több ország Top 10-es helyezettje volt. Az teljes albumot az Egyesült Államokban nem jelentették meg, így a rövidített változat a "Favorites from Crash! Boom! Bang!" címet kapta. Eme album változatot korlátozott ideig a McDonald’s üzletein keresztül értékesítették, melyből több mint 1 millió példány talált gazdára. Azonban mivel nem kiskereskedések által forgalmazták, az eladott példányszám alapján sem jutott fel az album a Billboard 200-as listájára.
Az albumról öt kislemez jelent meg: A Sleeping in My Car a második No1. helyezett volt hazájukban, és elérte a Billboard Európai kislemezlista 7. helyezését. A dal az utolsó Billboard Hot 100-as listás helyezés az Államokban, ahol az 50. helyig sikerül jutnia. Ausztráliában is ez volt az utolsó slágerük. Ezt követte a Crash! Boom! Bang!, Fireworks, Run to You, és a Vulnerable című kislemezek. A japán kiadás az Almost Unreal című dalt is tartalmazza.
Megjelenés és promóció
Az album egy rövidített változata jelent meg az Egyesült Államokban, ahol a McDonald’s üzlethálózat terjesztette az albumot, melyből több mint egymillió példányt értékesítettek, melynek bevételét a Ronald McDonald ház jótékonysági programok finanszírozására kívántak fordítani. A lemezt a nagykereskedelmi árnál alacsonyabb áron értékesítették, ez feldühítette a kiskereskedőket, mondván ezzel teljesen értéktelenné tették a zenét. 1998-ban bírósági pert indított a Roxette és a svéd lemezkiadójuk egy uppsalai zenei produkciós társaság ellen. A duó és a kiadó állítása szerint a JGS Skivproduktion illegálisan importált 40 000 példányt az album amerikai változatából Európába. A duó ahelyett, hogy pénzbeli kártérítést igényelt volna, az összes fennmaradó példány megsemmisítését kérte.[1]
A lemezt világszerte 1994. április 9-én jelentették meg CD, kazetta és hanglemez formátumban. A japán kiadás tartalmazza az Almost Unreal című dalt is, melyet korábban nem jelentettek meg saját albumon, csupán a Super Mario Bros. filmzenei albumon volt hallható. Az albumot 2009-ben újra kiadták bónusz zeneszámokkal. A Nielsen SoundScan szerint az albumot az Egyesült Államokban 46 000 példányszámban értékesítettek 2005 óta, import kiadásként. Az album népszerűsítésére a duó koncertkörútra indult, melynek eredményeképpen több mint egymillió ember láthatta őket. A Roxette volt az első olyan együttes, akik a Wham 1985-ös koncertje óta a kommunista Kínában koncerteztek, ahol több mint 15 000 ember láthatta őket a Munkás Sportcsarnokban. A turnét 1995. május 1-én fejezték be Moszkvában, mely egybeesett az 1917 óta ünnepelt oroszországi állami ünneppel. Az albumból több mint ötmillió példányt értékesítettek 2001 óta.
Az album vegyes értékeléseket kapott az amerikai kritikusok részéről. Az Entertainment Weekly kritikusa az album balladáira, és középtempós dalaira panaszkodott, miszerint Gessle bárcsak hagyta volna, hogy Fredriksson énekelje végig mind a 15 dalt.[4] A People magazin kiemelte a dalok sokféleségét, valamint az énekesnő hangját.[5] Az AllMusic kritikusa szerint túl popos a rockhallgatók számára, és túl rockos a pophallgatók számára.[2] A Los Angeles Times dicsérte a keményebb rockos beütéseket, elismerve az „élvezetesen túldíszített balladákat, rágógumi-slágereket, és a nagyszerű majdnem-grunge” érzést.[3]
Számlista
Az összes dalszöveg szerzője Per Gessle; az összes szám szerzője Az összes dalt Gessle írta, kivéve a "Lies" címűt, melyet Gessle és Mats MP Persson írtak.A "Go to Sleep" és a"See Me" Marie Fredriksson írta..
.svg){kind=small}
