Condorcet-módszer

A Condorcet-módszer (ejtsd: kondorszé, francia) azoknak a választási rendszereknek a gyűjtőneve, amelyek eleget tesznek a Condorcet-kritériumnak: ha az egyik alternatíva egy-az-egyben bármelyik másikat megverné (ún. Condorcet-nyertes), az lesz a választás győztese. Előfordulhat, hogy nincs ilyen alternatíva (ez a Condorcet-paradoxon), ezt a különféle Condorcet-módszerek más-más módon oldják fel. Néhány ismertebb Condorcet-módszer a Kemény–Young-módszer, a rendezett párok módszere és a Schulze-módszer.

A Condorcet-módszer eredménye a közösség számára leginkább elfogadható alternatíva.

A Condorcet-módszer használata - a jelenleg használt plurális módszerekkel ellentétben - a politikai kultúrát a megegyezésre való törekvés irányába tolja el.

Egy Condorcet-módszerű szavazás összeszámlálásakor a szavazók rangsorolják az összes alternatívát, majd az összeszámolás során az alternatívákból az összes lehetséges módon párokat kell képezni, és megnézni, hogy az ilyen egyéni mérkőzéseknek a pár melyik tagja a győztese (melyik szerepel többször elöl az egyes szavazók által adott rangsorokban).

A Condorcet-módszerek a 18. századi matematikus és filozófus, Nicolas de Condorcet nevét viselik, habár a Condorcet-kritériumot már Ramon Llull is kidolgozta 1299-ben.[1]

Példa

Aladár, Béla és Cecil szavaznak, hogy a biciklitároló színe zöld, kék vagy sárga legyen. A következő szavazatokat adják le:

• A: zsk (inkább legyen zöld, mint kék, és inkább sárga, mint kék)
• B: ksz
• C: s (inkább legyen sárga, mint bármi más; a másik két alternatíva között Cecil nem tesz különbséget)

	1.	2.	3.
Aladár	zöld	sárga	kék
Béla	kék	sárga	zöld
Cecil	sárga	-	-

A három alternatívának három lehetséges párosítása van: z-s, z-k, s-k. A zöld egyszer előzi a sárgát (Aladárnál), a sárga kétszer a zöldet, így a z-s mérkőzés kimenetele 1-2. Hasonlóan a z-k párosítás eredménye 1-1, a s-k párosításé 2-1, így a sárga minden párosításból győztesen kerül ki, tehát a szavazás eredménye a sárga szín.

	zöld	sárga	kék	Helyezés
zöld	X	1	1	2. (holtversenyben)
sárga	2	X	2	1.
kék	1	1	X	2. (holtversenyben)

A Condorcet-módszer mint etalon

A Condorcet módszer eredménye nem más, mint a közösség számára leginkább elfogadható alternatíva.

Emiatt a téma kutatói a szavazási rendszerek elemzésekor azokat a Condorcet-módszerrel szokták összevetni.[2]

Hatása a jelöltek stratégiájára

A jelenleg használt plurális szavazási módszereknél a jelöltek számára a nyerő stratégia az, hogy másoktól elhatárolódnak, őket támadják, minél közelebb áll az ellenfél ideológiailag, annál inkább.

A Condorcet módszer ezzel szemben a megegyezésre való hajlandóságot, a különböző nézetek összehangolását honorálja.[3]

Jegyzetek

1. G. Hägele – F. Pukelsheim: Llull’s writings on electoral systems. Studia Lulliana, XLI. évf. (2001) 3–38. o. arch Hozzáférés: 2017. február 27.
2. Stanford Encylopedia of Phylosophy: Voting Methods. [2017. március 11-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2017. március 12.)
3. Gary W. Cox: Electoral Equilibrium under Alternative Voting Institutions. American Journal of Political Science, XXXI. évf. 1. sz. (1987. február) 82–108. o. Hozzáférés: 2017. szeptember 9.

Források

• Mészáros József – Szakadát István: Választási eljárások, választási rendszerek. Budapest: BME. 1993. 14–24. o. = BME Szociológia Tanszék kiadványai, 2.