Nicolas de Condorcet

A „Condorcet” szócikk ide irányít át. Hasonló címmel lásd még: Condorcet (egyértelműsítő lap).

Nicolas de Condorcet
Született	Marie Jean Antoine Nicolas de Caritat de Condorcet[1] 1743. szeptember 17.[2][3][4][5][6] Ribemont[7][8]
Elhunyt	1794. március 28. (50 évesen)[9][3][4][5][6] Bourg-la-Reine[10][8][1]
Álneve	Joachim Schwartz
Állampolgársága	francia
Házastársa	Sophie de Condorcet (1786–)[11]
Gyermekei	Elisa de Caritat de Condorcet
Foglalkozása	filozófus matematikus közgazdász politikus politológus életrajzíró szociológus író
Tisztsége	állandó titkár (1776. augusztus – 1793. augusztus 8., Francia Természettudományi Akadémia) seat 39 of the Académie française (1782–1793) a francia nemzetgyűlés tagja (törvényhozó nemzetgyűlés, 1791. szeptember 26. – 1792. szeptember 20.) president of the French National Assembly (1792. február 7. – 1792. február 19.) a francia nemzetgyűlés tagja (Nemzeti Konvent, 1792. szeptember 21. – 1794. március 29.)
Iskolái	University of Paris
Kitüntetései	American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja American Academy of Arts and Sciences tiszteleti tagja[12]
Halál oka	mérgezés
Sírhelye	Panthéon (Cave 7)[13]
Nicolas de Condorcet aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Nicolas de Condorcet témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Marie Jean Antoine Nicolas Caritat, Condorcet márkija (Ribemont, 1743. szeptember 17. – Bourg-la-Reine, 1794. március 28.) francia matematikus és filozófus.

Élete

Fényes tudományos tehetsége oly korán megnyilvánult, hogy családja akarata ellenére – mert a katonai pályára szánták – a tudománynak szentelte életét. Első művei matematikaiak voltak. A Sur le calcul intégral és a Sur le problème des trois corps című értekezései, melyek később együtt is Essais d'analyse cím alatt jelentek meg. Lagrange elismerését vívták ki számára és 1769-ben helyét az akadémiában (ac. des sciences), emlékbeszédei pedig (Eloges de quelques académiciens morts depuis 1666 jusqu'á 1699, Párizs, 1773) őt jelölték az akadémia örökös titkárának, aminek 1777-ben meg is választották. Ugyanezen évben az üstökösök elméletével megnyerte a berlini akadémia pályadíját. Turgot és Voltaire befolyása alatt nemzetgazdasági és filozófiai kérdésekkel kezdett foglalkozni.

Esquisse d'un tableau historique des progres de l'esprit humain, 1795

Már 1772-ben jelent meg egy ilyen irodalmi műve: Lettre d'un théologien á l'auteur du Dictionnaire des trois siècles, 1773-ban pedig Emlékbeszéde Pascal fölött. Midőn 1782-ben a Francia Akadémia megválasztotta tagjának, székfoglalójának címe volt: A haszon, melyet a társadalom a fizikai és szellemi (morales) tudományok egyesüléséből húzhat. 1785-ben megírta ama művét, mely magvát képezte a később bővítve kiadott nagy munkának: A valószínűségi számítás elemei s alkalmazása a szerencsejátékokra, lutrira s az emberek ítéletére.

1786-ban megjelent tőle: Turgot élete, 1787-ben Voltaire élete. Tagja volt a berlini, szentpétervári, torinói és bolognai akadémiáknak, melyeknek értékes dolgozatokat is küldött. A forradalom kitörésekor ennek híveként lépett föl. Midőn XVI. Lajos megszökött Párizsból, a királyi méltóság mint antiszociális intézmény ellen híres beszédet mondott. A törvényhozó testületnek először tagja, csakhamar titkára, majd pedig 1792 február havában elnöke lett. Ő szerkesztette a nyilatkozatot a franciákhoz és Európához a királyi méltóság megszüntetéséről. A girondisták bukása után, akikhez ő is tartozott, mint Brissot bűntársa vád alá helyezték, de Vernet asszonynál, a híres festő közeli rokonánál menedéket talált. Itt írta meg híres művét: Az emberi elme haladásának históriai vázlata (Esquisse d'un tableau historique des progrès de L'esprit humain) nyolc hónap alatt, irodalmi segédeszközök nélkül, soha át nem olvasván a lapokat, melyeket megírt, és Vernet asszonynak átadott. Nem akarván veszélybe dönteni e nemes hölgyet, akit elrejtésével a halál büntetése fenyegetett, 1794. április 5-én megszökött házából és néhány napig bolyongván, Clamartban, egy vendéglőben elfogták, ahova az éhség kergette. Azonnal a Bourg-la-Reine-i börtönbe hurcolták, de másnap reggel halva találták. Mérget vett be. Munkái 1864-ben összegyűjtve jelentek meg 21 kötetben; a matematikai művek külön jelentek meg.

Magyarul

• Az emberi szellem fejlődésének vázlatos története; előszó, jegyz. Ludassy Mária, ford. Pődör László; Gondolat, Bp., 1986 (Politikai gondolkodók)

Jegyzetek

1. MacTutor History of Mathematics archive
2. Integrált katalógustár (Németotszág) (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. április 27.)
3. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
4. MacTutor History of Mathematics archive. (Hozzáférés: 2017. augusztus 22.)
5. Sycomore (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
6. SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
7. Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Кондорсе Мари Жан Антуан Никола, 2015. szeptember 28.
8. www.accademiadellescienze.it (olasz nyelven). (Hozzáférés: 2020. december 1.)
9. Integrált katalógustár (Németotszág) (német nyelven)
10. Integrált katalógustár (Németotszág) (német nyelven). (Hozzáférés: 2014. december 31.)
11. Dictionnaire des féministes, 337
12. https://www.amacad.org/sites/default/files/media/document/2019-10/electionIndex1780-1799.pdf
13. Find a Grave (angol nyelven)

Források

• A Pallas nagy lexikona. Szerk. Bokor József. Budapest: Arcanum – FolioNET. 1998. ISBN 963 85923 2 X  

• Ludassy Mária. „A szabadság szószólója Marie de Cavitat Condorcet, 1743-1794”, Kiadó: História folyóirat. [2013. július 22-i dátummal az eredetiből archiválva].