|
Többségi képviselet
A többségi képviselet olyan képviseleti elv, amely a választók egy csoportját feljogosítja az összes képviselő kinevezésére, megtagadva a képviseletet minden kisebbségtől. A többségi képviseletet nyújtó választási rendszerek „a győztes mindent visz” elvén működnek. A többségi képviselet elvét a választási rendszerek vonatkozásában el kell választani a többségi szabályoktól, ugyanis egyfelől minden egygyőzteses választási rendszer többségi képviseletet nyújt, de vannak köztük olyanok is, amelyek nem többségi szabályt használnak (pl. sorsolás). Másfelől egyes félarányos többgyőzteses képviseleti rendszerek csak részben alkalmazzák a többségi képviselet elvét, mégis többségi szabályt használnak (pl. egyetlen nem-átruházható szavazat). Történelmileg az első többgyőzteses választási rendszerek jellemzően többségi képviseletet nyújtottak.[forrás?] Ezeket később fokozatosan módosították (például választókerületeket hoztak kétre) vagy megszüntettek (például arányos képviseletre cserélték), egyre inkább antidemokratikusnak tartott hatásai miatt. Ma már jellemzően a többségi képviselet kifejezést olyan rendszerekre használják, amelyek az előző megoldást követik: olyan földrajzi alapú képviseletet nyújtanak, amiben a többségi elv helyi szinten érvényesül. A westminsteri rendszerekben tipikusan helyi szinten egymandátumos választókerületekben a relatív többségi szavazási rendszerrel választják a képviselőket, így helyi szinten „a győztes mindent visz” elve érvényesül, országosan azonban se nem arányos, se nem többségi, hanem területi képviselet nyújt a rendszer. ElméletA többségi uralom jogát tudósok nagy és fontos csoportja támogatta. Arisztotelész elindított egy elméletet, amelyet később sok római gondolkodó is átvett, ami szerint, hogy a quod maior pars curiae efficit, pro eo habetur ac si omnes egerint (a szenátorok többségének döntése érvényes, mivel azt mindenki jóváhagyja). Jean-Jacques Rousseau az általános akarat (angolul: general will) koncepciójából következően azt mondta, hogy a la voix du plus grand nombre oblige toujours tous les autres (a nagyobb szám hangja minden embert kényszerít). Adhémar Esmein szerint hogyha „az egész ország egyetlen választókerület lenne, akkor a választói többségnek joga lenne az összes képviselőt kinevezni, hiszen ő nevezi ki a végrehajtó hatalom vezetőjét; Ez a rendszer még szélsőséges következményeiben sem okoz igazságtalanságot a kisebbséggel szemben, mert a többség nem kap többet, mint amennyi joga van.” Választási rendszerekA többségi választási rendszereknek két formája van. Egygyőzteses többségi rendszert akkor használnak, ha egy tisztséget kell betölteni, például egy elnökválasztáson. Testület választásakor a klasszikus többgyőzteses többségi választási rendszereket blokkszavazásnak hívják. Ilyen rendszerekben általában minden mandátumot a többséget szerző párt jelöltjei tölthetnek be, működése a következő: minden szavazónak annyi szavazata van, ahány betöltendő mandátum és a legtöbb szavazatot szerző jelöltek szerezhetnek mandátumot. Ha a többséget szerző párt elég jelöltet indít és a választók közel egyenlően ítélik meg a párt jelöltjeit, ennek a párt jelöltjei végeznek a legelső n helyen (n a mandátumok száma). A pártlistás blokkszavazás esetén ez a többségi eredmény szükségszerű, ugyanis egy ilyen rendszerben a szavazók csak egy pártlistára szavazhatnak és a győztes párt minden mandátumot megszerez, ezzel kizárva a kisebbségi képviselet elméleti lehetőségét is, ami a sima blokkszavazásban elegendő jelölt vagy szervezetlen pártok hiányában fennmaradna. Hanyatlása és utóéleteA kisebbségi képviseletet kizáró rendszereket a 19. század első felétől egyre több kritika érte, amikor nagy ideológiai ellentétek és szervezett pártok alakultak ki. A módosításokat világszerte fokozatosan vezették két különböző elv alapján:
A többségi képviselet mai formái melletti egyik érv, hogy ez biztosíthatják a kormányzóképességet (vagy legalább növelik az esélyét), ezáltal stabilitást nyújt és nincs szükség koalíciókra és pártalkukra, a választáson győztes párt szavazóinak akarata könnyebben érvényesülhet. Ezért egyes vegyes választási rendszerek úgynevezett többségi bónuszt tartalmaznak, amivel a győztes párt többletmandátumokhoz juthat. Jelenlegi használatNapjainkban országos többségi képviseletet csak a Fülöp-szigetek szenátusában alkalmazzák a nemzeti választásokon, továbbá még mindig használatos egyes pártsemleges alapokon szervezett helyi választásokon.[forrás?] Részlegesen használatos a blokkszavazás többmandátumos választókerületi változata az Egyesült Államok elnökének közvetett, elektori kollégiumon keresztüli megválasztására. Az olaszországi és franciaországi regionális választásokon a blokkszavazást használják a képviselő testületek egy részének megválasztására: ezekben az esetekben a többségi kvóta csak a mandátumok egy részére vonatkozik.
Lásd még
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg)
Portal di Ensiklopedia Dunia
