|
A hét napjaiA hét napjai a társadalmi időbeosztás fontos elemei, egy hónapban körülbelül négyszer ismétlődő ciklust alkotnak. A babilóniai csillagászok hét égitestet ismertek (Nap, Hold, Merkúr, Vénusz, Mars, Jupiter és Szaturnusz), amelyekről úgy gondolták, hogy a mozdulatlanul álló Föld körül keringenek. Mindegyik égitest egy-egy isten nevét viselte, amely az adott napot kormányozta. Ezért sok nyelvben a hét napjai nevüket az égitestekről vagy istenekről kapták (ún. planétáris napnevek, például újlatin nyelvek, germán nyelvek). A manapság használatos hetes csoportosítás a babilóni és a zsidó vallásból öröklődött. A Biblia teremtéstörténete szerint Isten a világot hat nap alatt teremtette (vasárnap-péntek), és a hetedik napon (szombat) megpihent, és ezt a napot ünnepnapnak nyilvánította. A hétnapos időciklust hivatalosan Nagy Konstantin császár vezette be 321-ben. A hét napjainak nevei
A latin eredetitől eltérő jelentésű napnevek rövid magyarázataA hétfő a magyar hét első napja, a hét feje.
A kedd magyar szó: második (nap)-ot jelent, a kettő–kettedik rövidülése – az orosz вторник szintén ezt jelenti.
A magyar szerda (amit a szlávból vettünk át), a német Mittwoch és az orosz среда egyaránt azt jelenti: (a hét) közepe. (Olyan hét esetén, amelyben vasárnap a hét első napja, és szombat a hetedik.) Az angol Wednesday a középkori angol Wednes dei-nek felel meg. Ez nem más, mint az óangol Wōdnesdæg, ami az angol Woden (Wodan) isten napját jelenti (Woden a 7. századig egy angolszász isten). A Wēdnes dæg megfelel a skandináv Oðinsdagr („Odin's day”) napnévnek, amely a latin dies Mercurii egyfajta fordításának tekinthető. A (szláv eredetű) magyar csütörtök és az orosz четверг egyaránt azt jelenti: negyedik (nap). Az angol Thursday név az óangol Þunresdæg-ből alakult ki: „Thunor's Day” (egyezésben a skandináv Þorsdagr-gal). Thunor és Thor tkp. az ősgermán Thunaraz mennydörgésisten újabb neve. A legtöbb germán nyelvben e nap neve eme isten nevét viseli: dánul, norvégül, svédül Torsdag, németül Donnerstag, hollandul pedig Donderdag. A magyar péntek eredete vitatott, szláv vagy görög lehet. Lásd: az orosz пятница = az ötödik (nap). Mindkettő a hét ötödik napját jelenti. A germán nyelvekben ez a nap Frigg, Frîja, Frea istennőé, akit a rómaiak ekvivalensnek tekintettek Venusszal. A nap neve hollandul Vrijdag, angolul Friday, németül Freitag stb., A magyar szombat, a német Samstag, a francia samedi és az orosz суббота napnevek mind a zsidó sabbát (שבת) napnévből erednek. Régen a kereszténységben általános volt, hogy a vasárnap volt a hét első napja, mert ezen a napon támadt fel Jézus. (A kereszténységben ezért ünnep a vasárnap.) Az orosz воскресенье valóban a воскресение = feltámadás szó módosult alakja. A magyar vasárnap pedig valóban vásárnapot jelent, mert régen a vásárokat ezen a napon tartották. A francia dimanche forrása a latin „dies Dominicus” = „az Úr napja” kifejezés. Ebből ered – összeolvadásból – egy „diominicu” kifejezés. Ez a francia elnevezés eredetije. A perzsában a hét első napja a szombat, melynek neve šanbe; az ezutáni napokat a számnevek segítségével képzik: yekšanbe, došanbe, sešanbe, čahâršanbe, panğšanbe (a yek, do, se, čahâr, panğ jelentése: egy, kettő, három, négy, öt; az öt jelentésű szó indoeurópai nyelv révén rokon a mi szláv eredetű péntek szavunkkal, de itt a csütörtök az ötödik nap). Külön neve a pénteknek van: ğom'e, ez arab eredetű, vélhetően rokon a „dzsámi” szóval, ami a pénteki ima helye. Dusanbe városának neve hétfőt jelent, ekkor tartották ott a vásárt. Helységnevek, amelyek egy nap nevét tartalmazzákA magyar ún. névterületen,[1] vagyis Magyarország történelmi területén és vonzáskörzetében, Európában egyedülálló módon,[2][3] számos helység arról a napról kapta a nevét, amelyen ott a heti vásárt tartották. A planétáris napnevek használata hazánkban az Árpád-kor végén már kihalóban volt,[2] vagyis ezek a nevek feltehetőleg nem annál későbbi keletkezésűek. A Magyar nagylexikon [4] szerint a hét napjainak magyar nevét a következő helységnevek tartalmazzák:
Jegyzetek
|
Portal di Ensiklopedia Dunia
