|
1990-es magyarországi országgyűlési választás
Az 1990-es volt a rendszerváltás utáni első országgyűlési választás Magyarországon. A választás feltételeit, a későbbi 1989. évi XXXIV. törvényt, a nemzeti kerekasztal tárgyalások során dolgozták ki. 1989. október 20-án fogadta el az Országgyűlés a választási feltételeket, Szűrös Mátyás ideiglenes köztársasági elnök pedig végül március 25 és április 8-ára tűzte ki a választást. A parlamentbe jutásért e két fordulóban 58 párt és 1623 jelölt mérkőzött, melyből 19 tudott területi, 12 pedig országos listát állítani.[1] Választási rendszerA magyar választási rendszer kétfordulós, kétszavazatos, töredékszavazat-visszaszámláló rendszer, amely kombinálja a többségi (egyéni) és az arányos (pártlistás) rendszert. A 386 fős parlamentbe 176-an egyéni választókerületben, minimum 58-an országos és maximum 152-en területi pártlistákról szerzett mandátummal jutnak be. Pártlistáról akkor lehet mandátumot szerezni, ha a pártlistára leadott szavazatok országos átlagban meghaladják az 5%-os küszöböt. A választók közvetlenül az egyéni jelöltekre és a pártok területi (19 megyei és 1 fővárosi) listáira szavaznak, lakóhely szerint. Az országos listákra közvetlenül nem lehet szavazni: ezeken az úgynevezett töredékszavazatok alapján oszlanak el a mandátumok. Egyéni képviselőjelölt az lehet, aki legalább 750 ajánlószelvényt tudott összegyűjteni. Területi listát azok a pártok állíthatnak, amelyek a területhez tartozó egyéni kerületek legalább negyedében, de legalább két kerületben tudtak jelöltet állítani. Országos listát azok a pártok állíthatnak, amelyek képesek legalább hét területi listát indítani. ElőzményekAz utolsó régi országgyűlés 1990. március 16-i hatállyal kimondta saját feloszlását. 1989. december 22-én Szűrös Mátyás ideiglenes államfő 1990. március 25-re és április 8-ra tűzte ki az országgyűlési választást. KampányAz 1990-es magyarországi országgyűlési választások kampánya különösen fontos és érdekes volt, mivel ez volt az első szabad, többpárti választás Magyarországon a kommunista rendszer összeomlása után. A kampány számos újdonságot és kihívást hozott mind a pártok, mind a választók számára és már lényegében akkor elkezdődött amikor a szabad választás lehetősége először felmerült. Az 1989-es politikai változások után Magyarország átállt a többpártrendszerre, és az Országgyűlés új alkotmányos keretet adott a választásoknak. A választások tétje az volt, hogy ki vezeti majd az országot a rendszerváltás után. A választások szimbolizálták a demokratikus átmenetet, és a választók először dönthettek szabadon a politikai jövőről. A pártoknak viszonylag kevés idejük volt a kampányra, mivel a rendszerváltás folyamata gyorsan zajlott. Sok új párt alakult, például az MDF (Magyar Demokrata Fórum), SZDSZ (Szabad Demokraták Szövetsége), Fidesz (Fiatal Demokraták Szövetsége), FKGP (Független Kisgazda-, Földmunkás- és Polgári Párt), MSZP (Magyar Szocialista Párt), és KDNP (Kereszténydemokrata Néppárt). A legtöbb pártot és politikust a választók nem ismerték korábban, így a kampány fő célja a bemutatkozás és a bizalomépítés volt. A pártok különböző programokkal álltak elő az átalakulás fontosságát hangsúlyozva, még az MSZMP-ből átalakult MSZP sem igényelte a korábbi, állami tulajdonra alapozott berendezkedés fenntartását. Országos listát 12 pártnak sikerült állítania. A kampány egyik fő eszköze a plakátolás és a szórólapok terjesztése volt. A közszolgálati televízió és rádió adásaiban a pártok időkeretet kaptak, ahol bemutathatták programjukat, ez újdonságnak számított Magyarországon. A vizuális kommunikáció hangsúlyossá vált, mivel a televízió és a rádió elérése még korlátozott volt. A kampányban megjelentek különböző szellemesnek szánt rigmusok, mint például a „tudjuk, merjük, tesszük" (SZDSZ), „Bort, búzát, békességet" (FKGP), „Hallgass a szívedre, szavazz a Fideszre" (Fidesz), „Hit, remény, szeretet" (KDNP), vagy a nyugodt erő, biztos kéz jelszavának hangoztatása az MDF-nél. A politikusok vidéki körutakra mentek, ahol személyesen találkoztak a választókkal. Ezek az események különösen fontosak voltak a bizalom megszerzésében. A kampány során a pártok között éles viták bontakoztak ki az ország jövőjéről, különösen a gazdasági és politikai átmenet kérdéseiről. A legtöbb párt programjában központi szerepet játszott a demokratikus intézmények kiépítése és a jogállamiság biztosítása. A piacgazdaságra való átállás, a privatizáció és az infláció kérdései nagy hangsúlyt kaptak. A rendszerváltás utáni politikai légkörben a nemzeti szuverenitás és identitás hangsúlyozása is fontos témává vált.[2] Jelöltek és listákOrszágos listákOrszágos listát állított pártok:[3] (Az első húsz jelölt neve, a miniszterelnök-jelölt vastag betűvel.) Eredmények Részvételi adatok
Parlamenti mandátumot szerzett pártok
Nem érte el a bejutási küszöbötA szavazatok és a mandátumok megoszlása
Politikai következményekA választási részvétel az első fordulóban 65%, a másodikban 45% volt. Ez azt mutatta, hogy az emberek jelentős része érdeklődött a politika iránt. Az MDF nyerte a választásokat (164 mandátummal), és kormánykoalíciót alakított az FKGP-vel és a KDNP-vel. Az SZDSZ a második helyen végzett. Antall József lett az új miniszterelnök, és rövidesen megalakult a Antall-kormány. Az 1990-es választások nemcsak a politikai pártok, hanem a magyar társadalom számára is tanulási folyamat volt a demokratikus kultúra és választási szabadság elsajátításában. Kapcsolódó szócikkek
Jegyzetek
Külső hivatkozások
|
|||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
