Kukorelli István (Tét, 1952. július 6. –) magyar jogtudós, egyetemi tanár, az MTA doktora. Kutatási területe az alkotmányos alapjogok és az ellenzék jogai az Országgyűlésben. 1997 és 1999 között az Országos Választási Bizottság elnöke, 1999 és 2008 között az Alkotmánybíróság tagja.
Életpályája
A pannonhalmiBencés Gimnáziumban tanult, ott érettségizett 1970-ben. Felvételizett az Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karára, ahova, bár teljesítette a felvételi ponthatárt, csak fellebbezés után vették fel. A sorkatonai szolgálat után kezdte meg egyetemi tanulmányait. 1976-ban szerezte meg jogi diplomáját. Ennek megszerzése után felvették az egyetem államjogi tanszékére, ahol végigjárta az oktatói ranglétrát. 1988 és 1989 között az ELTE Állam- és Jogtudományi Karának oktatási dékánhelyettese volt. Két évvel később kinevezték az addigra már alkotmányjogi tanszékké átnevezett szervezeti egység vezetőjévé. 1998-ban habilitált, majd egy évre rá megkapta egyetemi tanári kinevezését. A tanszéket is eddig vezette. Ezenkívül a győriSzéchenyi István Egyetem jogi karán is egyetemi tanárként kezdett el oktatni. 1997 és 2000 között Széchenyi professzori ösztöndíjasként kutatott.
1988-ban védte meg az állam- és jogtudományok kandidátusi, 2010-ben akadémiai doktori értekezését. Az MTA Közigazgatás-tudományi Bizottságának lett tagja, később alelnöke. 2011-ben az Állam- és Jogtudományi Bizottság elnöke lett. 1994 és 2000 között a Magyar Tudományos Akadémia közgyűlésének doktori képviselőjeként és a Doktori Tanács állam- és jogtudományi szakbizottságának tagjaként is dolgozott. Akadémiai tisztségei mellett 1995 és 1999 között az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület elnöke volt. 2007-ben a Magyar Alkotmányjogászok Egyesülete elnökévé választották. Emellett tagja a Nagycsaládosok Országos Egyesületének, a Magyar Politikatudományi Társaságnak és a Magyar Jogász Egyletnek, elnöke volt a Bencés Diákszövetségnek.
Közéleti visszatérése 1994-ben történt, amikor újra tagja lett az Országos Választási Bizottságnak, majd 1997-ben a testület elnökévé választották, az alkotmánybíróvá választott Németh Jánost váltva. 1995 és 1998 között az OrszággyűlésBihari Mihály által vezetett alkotmány-előkészítő bizottságának állandó szakértője volt. 1999-ben hatpárti egyetértéssel alkotmánybíróvá választották, mandátuma 2008 júliusában járt le.
Munkássága
Fő kutatási területe az alkotmányos alapjogok és az ellenzék jogai az Országgyűlésben. Emellett foglalkozott választójogi, közjogtörténeti kérdésekkel és az Alkotmánybíróság helyzetével is.
Egyik kidolgozója volt a rendszerváltás utáni magyar választási rendszernek. Jelentős cikkeket írt az összehasonlító alkotmányjog nehézségeiről és az Alkotmánybíróság feletti kontrollról. Egyik jelentős könyve a társszerzőkkel együtt készített, 2003-ban megjelent alkotmánymagyarázat. Sokat foglalkozik az állampolgári, illetve jogi ismeretek középiskolai bevezetésével és oktatásával, ehhez több tankönyvet írt (többek között Szebenyi Péterrel és Pozsár-Szentmiklósy Zoltánnal).
Több mint háromszázötven tudományos publikációja jelent meg, ebből több egyetemi és középiskolai tankönyv, illetve tanulmánykötet. Munkáit elsősorban magyar és angol nyelven adja közre.
Családja
Nős, felesége a közigazgatásban dolgozik. Egy lánygyermekük és két fiúgyermekük született (egyikük meghalt).
Alkotmányjogi alaptematika; összeáll. Kéri László, Kukorelli István, Váradi Vilmos; TIT, Bp., 1979 (Jog és társadalom)
Dolgozatok az állam- és jogtudományok köréből.A XIV. Országos tudományos diákköri konferencián díjat nyert tanulmányokból; szerk. Kukorelli István; ELTE, Bp., 1980 (Tudományos diákköri füzetek)
