Žbandaj

Žbandaj
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Isztria
Község	Poreč
Jogállás	falu
Polgármester	Edi Štifanić
Irányítószám	52440
Körzethívószám	(+385) 052
Népesség
Teljes népesség	538 fő (2021. aug. 31.)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	296 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 12′ 36″, k. h. 13° 41′ 13″45.2100918, 13.6868235Koordináták: é. sz. 45° 12′ 36″, k. h. 13° 41′ 13″45.2100918, 13.6868235
A Wikimédia Commons tartalmaz Žbandaj témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Žbandaj (olaszul: Sbandati) falu Horvátországban Isztria megyében. Közigazgatásilag Porečhez tartozik.

Fekvése

Az Isztriai-félsziget nyugati részén, Poreč központjától 8 km-re délkeletre, a 302-es számú Poreč–Baderna főút mentén fekszik. A vonzáskörzetébe tartozó települések: Buići, Filipini, Jehnići, Kadumi, Kirmenjak, Ladrovići, Mičetići, Mihelići, Montižana, Radmani, Radoši, Ružići és Veleniki, valamint Kaligari és Nadlun telepek.

Története

Žbandaj tágabb vidéke már a történelem előtti időkben is lakott volt. Ezt bizonyítják az itt fellelhető bronzkori illír várhelyek. A római korban Parentium városának területéhez tartozott. A 16. században járványok és a háborúk következtében kipusztult lakosság helyére 1570-ben Juraj Filipin poreči várkapitány a Zárai-öbölben fekvő Zemunikról érkezett negyven családdal telepítette be, akiket a velencei hatóságok a török által veszélyeztetett, akkor még velencei fennhatóság alatt állt területről telepítettek ide. Az újonnan érkezettek megművelték a környező földeket, mely a település terjeszkedéséhez vezetett. Megváltozott a mezőgazdaság szerkezete is, mivel ezt követően az állattartás egyenrangúvá vált a földműveléssel. A helyi közösség vezetését a zsupán látta el. Első ismert zsupánja az 1607-ben említett Šime Filipin volt. A lakosság további gyarapodása a következő évtizedekben is folytatódott. 1622 után újabb jelentős betelepülési hullám érkezett Dalmácia, Montenegró, Bosznia, Albánia, Friuli, Treviso és a görög Kréta területeiről.

A falunak 1857-ben 618, 1910-ben 227 lakosa volt. Az első világháború után a rapallói szerződés értelmében Isztria az Olasz Királysághoz került. 1943-ban az olasz kapitulációt követően német megszállás alá került, mely 1945-ig tartott. A második világháború után a párizsi békeszerződés értelmében Jugoszlávia része lett. Jugoszlávia felbomlása után 1991-ben a független Horvátország része lett. 2011-ben 415 lakosa volt. Lakói a közeli Porečen dolgoznak, valamint mezőgazdasággal, turizmussal, vendéglátással foglalkoznak.

Nevezetességei

Szent János és Szent Pál apostolok tiszteletére szentelt plébániatemploma 1595-ben épült a korábbi templom helyén. Háromhajós épület, melynek homlokzata felett emelkedik a 25 méter magas, alul négyszögű, felső részén nyolcszögű harangtorony. Három oltára közül a főoltáron a Szűzanya és a két védőszent ábrázolása látható. A mellékoltárok Szűz Mária és Páduai Szent Antal tiszteletére vannak szentelve. Keresztelőmedencéje a bevésett felirat szerint 1688-ból való.

Lakosság

Lakosság változása[2][3]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
618	680	157	154	157	227	1521	1349	208	182	181	148	148	188	296	415

Jegyzetek

1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
2. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
3. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf

További információk

• Poreč város hivatalos oldala (horvátul)
• Poreč turisztikai irodájának honlapja (horvátul)
• Poreč város információs portálja (magyarul) (angolul) (németül) (horvátul)
• Žbandaj az Istrapédián (horvátul)
• Žbandaj az Istarska enciklopédián (horvátul)
• Templomok és kápolnák az Isztrián (németül)