Voit Pál
Voit Pál (Ivánka puszta, Borsod vármegye, 1909. január 29. – Budapest, 1988. május 1.) művészettörténész. ÉleteApja Voit Ottó gazdasági felügyelő, anyja Rokay Ilona. Felesége Oláh Tóth Éva könyvtáros, lánya Voit Krisztina (1940–2010) könyvtáros, fia: Voit Pál (1954) pedagógus. Testvére Voit Imre (1917–1980) egyetemi docens. A gimnáziumot Gyulán kezdte, majd Szentesen érettségizett. Beiratkozott a Pázmány Péter Tudományegyetem német szakára, majd egy gazdagabb távoli rokonnál házmesterséget vállalt, és átment a művészettörténet szakra. Gerevich Tibor szemináriumában demonstrátori teendőkkel bízta meg és ösztöndíjakat szerzett neki. Így Bécsben, majd a római Collegium Hungaricumban is tanulhatott. 1933-ban végzett, 1934-ben doktorált. 1933–1936 között Gerevich mellett az egyetem Művészettörténeti és Keresztény-régészeti Intézetében volt asszisztens. 1936-tól az Iparművészeti Múzeumban gyakornok, 1939-ben múzeumőr. 1944-ben katonaszökevény, majd Tasnádi Kubacska András révén sikerült mentességet szereznie. Megbízása az Iparművészeti Múzeum értékeinek védelmezésre szólt, amelyet Domanovszky Györggyel együtt látott el. 1944. december 26-án családjával beköltözött a Múzeumba, és megvédték a gyűjteményt a németek és az oroszok rekvirálásaitól. A háború után mesterével együtt az Iparművészeti Múzeum hivatali szobáinak egyikében húzta meg magát. 1946-ban a Múzeum igazgatója lett. 1946 nyarán megrendezte az Iparművészeti Múzeum mesterművei 1896–1946 című kiállítást, mely együtt járt az épület és benne a nagy üveges csarnok helyreállításával. 1946–1949 között mutatták be a Verseghy Nagy Elektől vásárolt Medici kárpitokat. Megvásároltatta a nagytétényi kastélyt Dáni Gézától, illetve megszerezte Wartha Vince és Fettich Ottó gyűjteményét is. 1947-ben egyetemi magántanár lett. 1948 karácsonyán ásatta ki az Esterházyak Tárnok utcai palotájának romjai alól az egykor oda menekített páratlan gyűjtemény anyagát. 1949-ben megszüntették a Nemzeti Múzeum Tanácsát, az addigi főigazgatókat leváltották. Őt fegyelmivel eltávolították, előbb megtiltották neki a gyűjteményekben való szabad mozgást, majd június 23-án letartóztatták. 4 hónapi vizsgálati fogság után felmentették, november 1-jével szabadult. Szabadulását Ék Sándornak köszönhette, aki a Vörös Hadsereg tisztjeként jött haza 1945-ben, és lett az Iparművészeti Múzeum igazgatója. A népbírósági tárgyaláson kijelentette, hogy őt félrevezették, és a korábbi vallomását visszavonta. 1954-ig alkalmi munkákból élt. 1967-től a művészettörténeti tudományok kandidátusa, 1978-tól doktora lett. Az MTA Építészettörténeti és Elméleti Bizottság Építészettörténeti Albizottságának tagja volt. A Farkasréti temetőben búcsúztatták, de az egri minorita templom sírboltjában nyugszik. ElismeréseiMűvei
Írásai az Acta Historiae Artium, Budapest Régiségei, Egri Egyházmegyei Közlöny, Magyar Iparművészet, Magyar Műemlékvédelem, Magyar Művészet, Magyar Múzeum, Műgyűjtő, Művészettörténeti Értesítő és Szépművészet lapokban jelentek meg. Jegyzetek
Irodalom
|
Portal di Ensiklopedia Dunia