Ék Sándor

Ék Sándor
Ék Sándor, Arno Hochmuth és Lea Grundig
Született	1902. augusztus 27.[1] Szentmihályfa
Elhunyt	1975. január 15. (72 évesen)[1] Budapest[2]
Állampolgársága	magyar[3][4]
Házastársa	Rikk Erzsébet (h. 1948–1975)
Foglalkozása	festőművész grafikusművész karikaturista író
Kitüntetései	Munkácsy Mihály-díj (1950) Kossuth-díj (1951)
Sírhelye	Fiumei Úti Sírkert (34/2-1-26)[5]
Az Iparművészeti Múzeum igazgatója
Hivatali idő 1949 – 1950
Előd	Voit Pál
Utód	Dobrovits Aladár
A Wikimédia Commons tartalmaz Ék Sándor témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Ék Sándor (született: Leicht Sándor, német művészneve Alex Keil)[6] (Szentmihályfa, 1902. augusztus 27. – Budapest, 1975. január 15.)[7] Kossuth-díjas festő, grafikus.

Sírja a Fiumei Úti Sírkertben (34/2-1-26)

Élete

Leicht Jónás és Krausz Regina fiaként született.[7] 1915-ben a Schlich-Nicholson cégnél tanult. A Tanácsköztársaság idején bekerült a Proletár Képzőművészeti Tanműhelybe, ahol olyan neves festők oktatták, mint Uitz Béla, Nemes-Lampérth József. 1918-ban a KMP tagja lett. 1920-ban Bécsbe emigrált. 1921-ben az Ifjúsági Internacionálé résztvevője Moszkvában, majd pár hónapig El Liszickijnél tanult. 1922-ben Berlinbe ment, ahol a Jugendverlag munkatársa volt. 1923-ban Párizsban élt. 1924-ben hazatért és letartóztatták. Miután kiengedték, 1925-ben ismét Németországban élt, ahol tagja lett a Kommunisták Németországi Pártjának. Ekkor tűnt fel karikatúrarajzaival. 1933-ban, Hitler hatalomra jutásakor, moszkvai emigrációba kényszerült. 1934-ben 10 év Lenin nélkül plakátjával megnyerte a Lenin halálának 10. évfordulójára kiírt pályázatot. 1934–1937 között a Nemzetközi Képzőművész Szövetség helyettes titkára, majd titkára volt. 1937-ben a moszkvai Képzőművész Szövetség elnökségi tagja lett. 1944-ben a Vörös Hadsereg katonájaként tért haza Magyarországra. 1948-ban kinevezték az Iparművészeti Múzeum igazgatójává. 1949-től a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára volt, ahol a grafikai tanszéket vezette. Híres tanítványai voltak például Csohány Kálmán grafikus, Csergezán Pál állatfestő és grafikus. Sok plakátot készített.

Munkássága

Festészetének korai éveit az avantgárd szemlélet és a konstruktivista látásmód határozták meg. Később viszont, munkásmozgalmi meggyőződése hatására elvetette ezeket a stílusirányzatokat. Képeit ezután realista stílusban festette. Leíró jellegű ábrázolásmódot követett. Munkásmozgalmi múltja meghatározta művészetét is, a munkásság szegénységét, és az öntudatos munkást jelenítette meg vásznain, miközben grafikáiban és plakátjain gúnyolja az „osztályellenséget”. Rajzaira jellemző a munkásság heroikus ábrázolásmódja. Idillikus ihletésű zsánerjeleneteket is festett, portréi a szovjet szocialista realizmus hű mintái.

Ismertebb munkái

• Intérieur, 1919
• Varrónő, 1919
• Madonna, 1919
• Pincér, 1920
• Önarckép, 1922
• Nemzetközi nőnapra, 1928 (plakát)
• Menekülő asszony, 1930
• Clara Zetkin, 1932
• Munka nélkül, 1932
• Ernst Thälmann, 1936
• Szovjet munkásnő, 1936
• Felszabadulás, 1945 után
• Memento c. litográfia-sorozat 1945 után
• Vérvörös csütörtök, 1954
• Szabadságunk köszöntése (grafikai album), 1955[8]
• A szekszárdi direktórium kivégzése, 1957
• Rákosi elvtárs 1919-ben a salgótarjáni fronton

Díjai, elismerései

• Munkácsy Mihály-díj (1950)
• Kossuth-díj (1951)
• Érdemes művész (1953)

Kiállítások

• 1933, 1936, Moszkva
• 1948, Nemzeti Szalon, Budapest
• 1952, Gyűjteményes kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest
• 1957, Cyriaksburg, Erfurt, John Heartfielddel közösen
• 1962, Műcsarnok, Budapest
• 1966, Galerie Zentralbuchhandlung, Bécs
• 1972, Fernsehturm, Berlin
• 1972, Műcsarnok, Budapest
• 1975, Emlékkiállítás, Tihany
• 1979, Bakonyi Múzeum, Veszprém
• 1985, Bakonyi Múzeum, Veszprém

Művei közgyűjteményekben

• Magyar Nemzeti Galéria, Budapest
• Magyar Nemzeti Múzeum, Budapest
• Bakonyi Múzeum, Veszprém
• Országos Széchényi Könyvtár, Budapest

Írásai

• A festő világnézete, Budapest, 1947
• A szovjet festészet, Budapest, 1947
• Az orosz nemzeti festészet kialakulása, Budapest, 1948
• Mába érő tegnapok, Budapest, 1968

Jegyzetek

1. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
2. PIM-névtér-azonosító. (Hozzáférés: 2020. június 14.)
3. BnF-források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2017. március 25.)
4. 2020. július 4., Hungarian, e74432a6-c67f-e011-81ad-002264c49834
5. PIM-névtér. (Hozzáférés: 2018. szeptember 13.)
6. L. MÉL és Kieselbach-Galéria i. m.
7. Halotti bejegyzése a Budapest XII. kerületi állami halotti akv. 316/1975. folyószáma alatt. (Hozzáférés: 2024. november 20.)
8. Budapest : Corvina. 7 o. 28 t.

Források

• Művészeti lexikon I. (A–E). Főszerk. Zádor Anna, Genthon István. 3. kiad. Budapest: Akadémiai. 1981. 611–612. o.
• Élete

További információk

• Pogány Ö. Gábor: Ék Sándor. Budapest, 1963
• MÉL
• Szocreál – Festészet a Rákosi-korban, MODEM, 2008^[halott link]
• Aczél Endre: Acélsodrony – Ötvenes évek I. Park Könyvkiadó, 2014

Képek

• Ék Sándor: Munkásőrök apa és fia Archiválva 2013. augusztus 3-i dátummal a Wayback Machine-ben