Velence–Trieszt-vasútvonal

Nem tévesztendő össze a következővel: Velence–Trieszt nagysebességű vasútvonal.

Velence–Trieszt-vasútvonal
Hossz:	153 km
Nyomtávolság:	1435 mm
Feszültség:	3 kV =
Üzemeltető:	Trenitalia
Maximális sebesség:	150 km/h
Kétvágányú:	igen
A Wikimédia Commons tartalmaz Velence–Trieszt-vasútvonal témájú médiaállományokat.
266,341 Venezia Santa Lucia 4 m lásd Velence–Udine-vasútvonal 257,907 0,000 Venezia Mestre 4 m Adria, Milánó, Trient és Udine felé 3,904 Venezia Carpenedo korábban állomás 4 m Linea dei Bivi A 27 10,715 Gaggio Porta Est 4 m 15,782 Quarto d’Altino 3 m Sile 23,957 Meolo korábban állomás 4 m 27,790 Fossalta di Piave korábban állomás 4 m Piave 32,786 San Donà di Piave-Jesolo 3 m 40,686 Ceggia korábban állomás 3 m Livenza 45,955 Santo Stino di Livenza 4 m 52,830 Lison korábban állomás 3 m Treviso felől 59,342 Portogruaro-Caorle 5 m Casarsa felé Fossalta di Portogruaro 6 m Tagliamento (Velenen–Friaul-Julisch Venetien határ) 73,289 Latisana-Lignano-Bibione 6 m 80,597 Palazzolo dello Stella 2005-ig állomás[1] 4 m 84,644 Muzzana del Turgnano korábban állomás 6 m 90,962 San Giorgio di Nogaro 6 m Palmanova felé 96,603 Torviscosa 3 m Olasz Királyság–Osztrák–Magyar Monarchia (1897–1918) határ Cervignano Smistamento felől/felé Udine felől 101,338 Cervignano-Aquileia-Grado (1897–1918 határállomás) 6 m Pontile per Grado felé Villa Vicentina 2006-ig[2] 8 m Isonzó Pieris-Turriaco 2002-ig[3] 9 m 114,080 Ronchi dei Legionari Sud 9 m Udine felé 116,280 Bivio San Polo Udine felől 117,746 Monfalcone 23 m lásd Udine–Trieszt-vasútvonal Stazione di Trieste Centrale 3 m

A Velence–Trieszt-vasútvonal 153 km hosszúságú, normál nyomtávolságú, kétvágányú vasúti fővonal Velence és Trieszt között. A vasútvonal 3 kV egyenárammal van villamosítva.

Története

A Velence és San Giorgio di Nogaro közötti szakaszt a Società Veneta(wd) magántársaság helyi vasútként nyitotta meg több lépésben 1885 és 1888 között. Később úgy döntöttek, hogy ezt a vonalat meghosszabbítják a nemzetközi határon keresztül Ausztria-Magyarország felé. 1894-ben a Cervignano és Monfalcone közötti osztrák szakaszt a Friauler Eisenbahn-Gesellschaft nyitotta meg, a San Giorgio és Cervignano közötti határszakasz három évvel később következett..[4]

Az első világháború után a teljes vonal Olaszországhoz került, és a Ferrovie dello Stato állami vállalat által kezelt fővonal lett.

Útvonal

A vasútvonal Venezia Mestrében ágazik le a Velence–Udine-vasútvonalról, és ettől eltérően egyenes vonalban, északkeleti irányban halad San Donà di Piave felé az azonos nevű folyóval párhuzamosan. A vasútvonal topográfiailag nem hagyja el az Adriai-tengertől északra fekvő sík észak-olasz alföldet egészen Monfalcone végpontjáig. A Piave keresztezése után nagyjából egyenes vonalban halad tovább északkelet felé Portogruaron keresztül a Tagliamento folyóhoz Latisanáig, amelyet itt már megszelídítettek. Cervignano del Friuli-n keresztül végül eléri az Isonzót, és miután Ronchi dei Legionarinál keresztezi azt, a vasútvonal nem sokkal Montfalcone előtt, a karszt lábánál csatlakozik az Udine–Trieszt-vasútvonalhoz.

Irodalom

• Rete Ferroviaria Italiana: Fascicolo Linea 52 (Velence Santa Lucia–Latisana).
• Rete Ferroviaria Italiana: Fascicolo Linea 63 (Latisana–Trieste Centrale).

Jegyzetek

1. Impianti FS. In: I Treni Nr. 275 (2005 november), S. 7.
2. Impianti FS. In: I Treni Nr. 286 (2006 október), S. 6.
3. Impianti FS. In: I Treni Nr. 246 (2003 március), S. 8.
4. Prospetto cronologico dei tratti di ferrovia aperti all'esercizio dal 1839 al 31 dicembre 1926