Milánó–Chiasso-vasútvonal

Milánó–Chiasso-vasútvonal
Hossz:	51 km
Nyomtávolság:	1435 mm
Feszültség:	3 kV =
Üzemeltető:	Trenitalia
A Wikimédia Commons tartalmaz Milánó–Chiasso-vasútvonal témájú médiaállományokat.
Gotthárd-vasútvonal 50+765 Chiasso 230 m s.l.m. Olaszország-Svájc országhatár Monte Olimpino alagút 2 és 1 (7202 m és 1919 m) raccordo lacuale (dismesso) 46+619 Como San Giovanni 201 m s.l.m. CamerlataMozzate és Como felé Como Camerlata, Saronno, Como és Varese († 1966) 41+679 Albate-CamerlataCantù felé Lecco felé A59 40+340 Bivio Rosales 37+334 Cucciago* 1849 255 m s.l.m. Cucciago alagút (304 m) Seveso folyó Seveso folyó Seveso folyó tranvia per Cantù e Como († 1934) 34+171 Cantù-Cermenate 248 m s.l.m. Seveso folyó Seveso folyó 31+764 Carimate 238 m s.l.m. Seveso folyó 27+092 Camnago-Lentate * 1849 217 m s.l.m. Seveso felé Milánó-Asso Saronno és Novara felől 21+598 Seregno * 1849 207 m s.l.m. Bergamo felé tranvia Milano-Carate tranvia Monza-Meda-Cantù 18+436 Desio* 1849 tranvia Monza-Meda-Cantù 200 m s.l.m. 16+348 Lissone-Muggiò * 1882 195 m s.l.m. Stazione Reale di Monza (magán) * 1884, † 1900 Monza alagút Lecco (Carnate keresztül) és Lecco (Molteno keresztül) felé 11+934 (12+575) Monza* 1840 160 m s.l.m. Linea "Lecco" (sx) / Linea "Chiasso" (dx) A52 A4 (7+695) 7+060 Sesto San Giovanni * 1969 135 m s.l.m. Sesto San Giovanni (régi) (3+984) 3+351 Milano Greco Pirelli * 1914 Domodossola, Torino NSV, Torino és Linea di cintura felől raccordi * 2010 *2012 (2+065) Bivio Mirabello Velence, Genova, Bologna és Linea di cintura felé (1+744) Garibaldi alagút(1562 m) * 1966 0+000 0+000 Milano Centrale* 1931 Milano Centrale* 1864 , † 1931 Milano Porta Nuova* 1931, † 1961 (0+182) (0+000) 4+770 Milano Porta Garibaldi* 1963 (sup.) / * 1997 (sott.) passante Domodossola, Torino (NSV és régi) és Milano Bovisa-Politecnico Milano Porta Nuova * 1850, † 1864 Milano Porta Nuova * 1840, † 1850

A Milánó–Chiasso-vasútvonal egy 51 km hosszúságú, normál nyomtávolságú vasútvonal az olaszországi Milánó és a svájci Chiasso között. A vonal 3000 V egyenárammal villamosított, fenntartója az RFI.

Milánó és Monza között négy vágánya van, és nemcsak a Comóba tartó és onnan induló vonatok használják, hanem a Milánót Bergamóval és Leccóval összekötő teher- és személyszállító vonatok is, közvetlenül vagy Moltenón keresztül. Monzától északra kétvágányú, de a "Bivio Rosales" csomópont és Chiasso között egy párhuzamos kétvágányú vonal van (amelyet főként tehervonatok használnak), beleértve a Monte Olimpino 2 alagutat (7207 m) is.

Története

A vonal első szakasza a Milánó–Monza-vasútvonal, amelyet a Lombard–Velencei Királyság (az Osztrák Császárság része) Imperiale Regia Privilegiata Strada Ferrata da Milano a Monza ("Császári Királyi Kiváltságos Vasút Milánóból Monzába") néven 1840. augusztus 18-án nyílt meg, a Nápoly–Portici-vasútvonal után a második vasútvonal, amelyet Olaszországban megnyitottak.[1] A kormány eredetileg engedélyezni kívánta a vonal Bergamóig történő meghosszabbítását,[2] de külön koncessziót kívánt adni a Milánótól Comóig tartó vonalra. Ehelyett úgy döntött, hogy a projektet lekicsinyíti, és engedélyezi a monzai vonal Comóig való meghosszabbítását.[3] 1849. október 10-én Monzából Camnagóba, Lentate sul Sevesóba nyitották meg a vonalat, amelyet december 6-án Camerlatáig meghosszabbítottak. 1875-ben fejezték be a vonalat Comóig.[3] 1865-től a Società per le strade ferrate dell'Alta Italia (Felső-Itáliai Vasutak), 1885-től a Società per le Strade Ferrate del Mediterraneo (Földközi-tengeri Vasúttársaság), 1905-től pedig a Ferrovie dello Stato (Olasz Államvasutak) része volt.

Szolgáltatások

A Como és Stazione di Milano Porta Garibaldi közötti elővárosi járatokat 2008. december 14. óta a Trenitalia üzemelteti óránként a milánói elővárosi vasúthálózat S11-es vonalaként. A regionális személyszállító vonatokat 2004. december 12-től a TiLo ("Treni Regionali Ticino Lombardia", a Ferrovie dello Stato és a Svájci Szövetségi Vasutak közös vállalata) üzemeltette. 2004. december 12-től az S9-es vonal Seregno és Milano San Cristoforo között közlekedik a körvasúton keresztül. Camnago-Lentate állomás az S4-es vonal északi végállomása, amely a Milánó–Asso-vasútvonal Camnago-Seveso összeköttetését használja, és kapcsolatot biztosít Milano Cadorna állomással és a Ferrovie Nord Milano (FNM) vonalaival. A Brianza és Milánó közötti vasúti közlekedés megkönnyítése érdekében 2006-ban bevezették az integrált jegyértékesítést és bérleteket, amelyek lehetővé teszik az utazást egyetlen jeggyel a LeNord (FNM személyszállító járatai) és a TiLo vonatain.

A vonalat a Bázel és Zürich felé közlekedő EuroCity távolsági vonatok is használják.

A vonalat számos vasúttársaság használja a Svájcba és Észak-Európába irányuló és onnan induló áruszállításra.

Irodalom

• D'Amia, Giovanna (2004), "Il collegamento ferroviario tra Milano e Como nell'età della restaurazione e le prime stazioni milanesi (The rail link between Milan and Como in the age of the restoration and the first stations in Milan)", in Godoli, Enzo, Architettura ferroviaria in Italia. Ottocento (Railway architecture in Italy, 19th century), Dario Flaccovio editore, ISBN 88-7758-599-4
• Kalla-Bishop, P. M. (1971), Italian Railways, Newton Abbott, Devon, England: David & Charles, pp. 208
• Zaninelli, Sergio (1995), Le ferrovie in Lombardia tra Ottocento e Novecento (The railways of Lombardy in the 19th and 20th centuries), Milan: Edizioni Il Polifilo, ISBN 88-7050-195-7
• "Trenitialia reduces role in TILO", Today's Railways (Sheffield, England) (no. 157), January 2009

Jegyzetek

1. Kalla-Bishop 1971, p. 20
2. Zaninelli 1995, p. 85
3. Zaninelli 1995, p. 87

További információk

A Wikimédia Commons tartalmaz Milánó–Chiasso-vasútvonal témájú médiaállományokat.