|
Szomália
Szomália, hivatalos nevén Szomáliai Szövetségi Köztársaság[3] (szomáli: Jamhuuriyadda Federaalka Soomaaliya) egy Magyarországnál csaknem hétszer nagyobb ország Kelet-Afrikában, az ún. Afrika szarván. A polgárháború és a szeparatisták tevékenysége következtében Szomália valójában hosszú időre megszűnt mint állam, és több részre esett szét. 2012 óta központi politikai vezetéssel rendelkezik, és Mogadishuban új, ideiglenes alkotmányt fogadtak el,[4] amely Szomáliát föderációként határozta meg.[5] A felkelők viszont továbbra is ellenőrzésük alatt tartják Szomália középső és déli területének nagy részét,[6][7] és befolyást gyakorolnak a kormány által ellenőrzött területeken,[7] ahol Dzsilib városa a felkelők de facto fővárosa.[6][8] Földrajz  Területének északi részét a tengerpartról lépcsőzetesen emelkedő félsivatagos hegyvidék jellemzi. Az Indiai-óceán partját déli irányban kiszélesedő szavannás síkság kíséri. ÉghajlataÉghajlata trópusi sivatagi és félsivatagi. (A Köppen-osztályozáson: BWh, BSh.) Az évi csapadék mennyiség Mogadishuban 430 mm, Boosaaso-ban évi 20 mm.[9] Az északi és középső területek rendkívül szárazak, a déli rész valamivel több csapadékot kap. A hőség olykor elviselhetetlen. A magasabban fekvő belső vidék éghajlata már kellemesebb.[10] Az Egyenlítőhöz való közelsége miatt éghajlatánál nincs sok szezonális változás, de négy évszak különböztethető meg főleg a csapadék alapján:[11]
Domborzat
ÉlővilágAz ország száraz; legnagyobb részét alacsony, bozótos felföldek alkotják. A Guban területén örökzöld vegetáció jellemző, de itt száraz az éghajlat, a fű foltszerűen nő. Jellemző növények az akácia, a tüskés cserjék, az aloe, a baobab és a tömjénfa. Az északi hegyvidéken örökzöld fák és cserjék élnek, az alacsonyabb részeken ritkás erdőket is alkotnak. A Szomáli-felföld fás, bokros, füves térség, sok helyen erősen elsivatagosodott a túllegeltetés miatt. [13][14] VízrajzLegnagyobb folyója az Etiópia felől érkező Dzsubba (Jubba), amely az ország déli végében, Kismaayo mellett ömlik az Indiai-óceánba. Másik állandó folyója a Shebelle, amelyik szintén Etiópiából érkezik, majd megközelíti a szomáliai fővárost, ezután élesen délnyugat felé fordul. Utána időszakossá válik, vize általában elfogy, de az esős időszakokban eléri a Dzsubba folyót. KörnyezetA túllegeltetés és a faszén növekvő termelése hozzájárul a terület elsivatagosodáshoz. [15] Számtalan illegális szemétlerakóhely jön létre; a főváros régiójában a szemetet egyéni vállalkozók gyűjtik össze, aztán a saját telkükön elégetik vagy elássák. A közösségi területek (piacok, vágóhidak, kórházak) nem rendelkeznek szennyvízkezelő rendszerrel, csak nagyon ritkán (éttermek, üzletek) gyűjtik a szennyvizet és szállítják el tartálykocsikkal. Az emésztőgödröket többnyire nem ürítik; ha megtelik, csak betemetik és újat ásnak. [15] Sok más ország Szomália partjai közelében szórja az óceánba a különösen veszélyes hulladékát, emiatt az itt élő tengeri állatok jelentős része kipusztult.[15][16] Nemzeti parkokSzomáliában korábban nemzeti parkok és természetvédelmi területek kiterjedt rendszere létezett.[17] A mai állapotról, a volt nemzeti parkok tényleges helyzetéről keveset tudni, de nem valószínű, hogy a hadviselő felek különös figyelemmel lennének a természeti értékekre. Történelem
A gyarmatosítás előttLehetséges, hogy ezen a területen feküdt az ókori egyiptomiak által Punt néven ismert vidék. Egy része a 2–7. században az Etiópiai Királysághoz tartozott. Az arabok a 7. században telepedtek le a partvidéken, míg a szomáliak a 9. században kezdtek a területére bevándorolni. 1200 és 1500 között virágoztak különböző szomáli városállamok és királyságok. Északnyugat-Szomáliában az Adal Szultánság (szomáliak, afarok és hararék többnemzetiségű állama) uralkodója 1520-tól kezdve meghódította Etiópia háromnegyedét, aztán vereséget szenvedett az egyesült etióp-portugál csapatoktól 1543. február 21-én. Az Adzsuran Szultánság a 14. és a 17. század között virágzott. Adal és Ajuuraan összeomlása után a 17. században új városállamok virágoztak fel. Gyarmati korA 19. században északi része brit, déli része pedig olasz közigazgatás alá került. A gyarmati időszakban is folytatódott a szomáli törzsek egymás közti küzdelme. Iszlám szekták szerveződtek, amelyek közül volt, amelyik fegyverrel harcolt a gyarmatosítók ellen, mások az erőszakmentes ellenállást választották. A második világháborúban átmenetileg az olaszok elfoglalták egész Szomáliát, majd brit csapatok Kenyából kiindulva elfoglalták egész Olasz Kelet-Afrikát (Szomáliát és Etiópiát). Mindkét oldalon harcoltak szomáli katonák is. A háború után nem csak a brit, de az olasz gyarmati uralmat is helyreállították.  A független SzomáliaAz állam 1960-ban nyerte el függetlenségét, az egykori Brit Szomáliföld és Olasz Szomáliföld egyesítéseként. 1969. október 15-én meggyilkolták Abdi Rasid Ali Sermarke köztársasági elnököt. Hat nappal később Sziad Barre (1910–1995) tábornok vezetésével a katonaság és a rendőrség puccsal magához ragadta a hatalmat, és létrejött a Szomáli Demokratikus Köztársaság. 1970-ben szocialista fejlődési irány és államosítások kezdődtek. Az 1974–75-ös szárazság óriási éhínségeket okozott. Az 1970-es évek közepétől 1988-ig Etiópiával véres háborút vívott (lásd: Ogadeni háború). A háborút rosszul készítették elő, Szomália nem kapott külső támogatást, míg Etiópiát a Szovjetunió és Kuba támogatta. Szomália katonai vereségét gazdasági összeomlás követte, majd a rezsim minden támogatóját elvesztve az Etiópia által támogatott különböző fegyveres ellenállási csoportok egyidejű támadása miatt megbukott. 1982-ben határháború robbant ki Etiópia és Szomália között (etióp–szomáli határháború).    PolgárháborúAz 1990-es évek elején polgárháború tört ki, északi részei (Szomáliföld, Puntföld és Jubaföld) kinyilvánították függetlenségüket (amelyet sem a központi kormány, sem az ENSZ nem ismert el), a központi hatalom széthullott, a déli területeken állandósult a belviszály. Az 1990-es években volt olyan időszak, amikor a különböző hadurak közötti határok állandósultak, viszonylagos béke állt be. De a hadurak, illetve az általuk vezetett törzsek közti, Barre által is erősen szított mély gyűlölet és bizalmatlanság megakadályozta egy működőképes központi kormány szervezését. 2000-ben végül szerveztek egy ideiglenes központi szövetségi kormányt a rend helyreigazítására, az északi területek újraintegrálására, de ez még arra se volt képes, hogy a fővárost, Mogadishut birtokába vegye. Nyugatabbra, Baidoa városban rendezte be hivatalait. A zűrzavaros körülmények kedveztek az iszlám szélsőségek térnyerésének. Az Iszlám Bíróságok Uniója (ICU) nevű szervezet milicistái 2006 elejére az ország déli részének jelentős vidékein magukhoz ragadták a tényleges kormányzást. Megromlott a viszonyuk az ideiglenes kormány mögött álló hadurakkal. A nézeteltérés a saría (iszlám jog) alkalmazása körül robbant ki. Az iszlám bíróságok megváltoztatták a társadalmi életet szabályozó törvényeket, betiltották a khat (amfetamin-szerű stimuláns anyagot tartalmazó növény) fogyasztását, a magatartás megváltoztatását követelték, szigorú erkölcsi törvényeket érvényesítettek. Betiltották a futballt, beleértve a tévéközvetítéseket is. Ez utóbbi intézkedést magában az ICU-ban sem tartották be. A hadurak megkíséreltek leszámolni az ICU-val, de vereséget szenvedtek. Csapataikat kiűzték Szomáliából, egész Dél-Szomália az ICU milicistáinak kezére került 2006 júniusára. Szeptemberben, amikor a Baidoában székelő kormány utolsó kikötője is az ICU kezére került, Etiópia beavatkozott. Páncélosok és modern légierő támogatásával harcoló csapatai december 8-án elfoglalták Mogadishut. Folytatták az ICU erőinek üldözését, és 2007 januárjában minden jelentősebb településről kiszorították az ICU milicistáit. 2006 és 2009 között új iszlamista militáns csoportokat szerveztek (Al-Shabaab, Jabhatul Islamiya, Hizbul Islam) és folytatták az átmeneti kormány erői és az etióp csapatok elleni harcot. Sikerült ellenőrzésük alá vonni az ország nagy részét. Mogadishuban is folytatódtak a harcok. Az átmeneti kormány továbbra is csak Mogadishut és Baidoát tartja ellenőrzése alatt. A politikai helyzet Szomáliában továbbra is áttekinthetetlen, törzsi harcosok harcolnak a másik törzs harcosai ellen. A Sziad Barre rezsimje idején szerveződött frakciók megakadályozzák, hogy szilárd kormány alakuljon. Nincs működő központi kormány Sziad Barre rezsimjének összeomlása, a késő nyolcvanas, kora kilencvenes évek óta. Ennek nagy szerepe van a folyamatos káoszban és az 1989–1992-es polgárháborúban. Barre "oszd meg és uralkodj" taktikája következtében a nemzetségek között súlyos gyűlölet és bizalmatlanság alakult ki. Szomáliföldön szinte szóba sem jöhet az egyesülés, főleg mert Barre[19] felelős ottani népirtásokért, amelyekben több tízezer ember életét oltották ki[20][21] és rengeteg települést romboltak földig (Hargeysát például Afrika Drezdájának nevezik a történtek után).[22][23] PolitikaBár a Barre rezsim bukását követő polgárháború komoly gazdasági nehézségeket okozott Szomáliának, az ország 2012 óta központi politikai vezetéssel rendelkezik, melyet a nemzetközi közösség is elismer. A 2017-es politikai választások sikeresen zajlottak az országban, mely évtizedes küzdelmek után elindult a fejlődés útján.[24] Az egykori brit gyarmat területén található Szomáliföld 1991-ben kiáltotta ki függetlenségét. A Szomáliföld Köztársaság saját parlamenttel rendelkezik, a gazdasága stabil, s a polgárháború véres eseményei elkerülték. Bár a terület politikai vezetése törekszik arra, hogy Szomáliföldet önálló államként ismerjék el, az Egyesült Nemzetek Szervezete továbbra is Szomália részének tekinti azt.[25] A továbbiakban Puntföld és Jubaföld is egyoldalúan bejelentette a függetlenségét, de végül ezen területen úgy döntöttek, hogy az ország föderatív átalakítása mellett visszatérnének Szomáliához. A szeparatizmus ellenben nem ért véget, mert 2008-ban az ún. Északi föld (Northland) is kinyilvánította függetlenségét, de a parlamentje egy éven belül feloszlott. A megoldást nehezíti, hogy Szomáliföld, amely nemcsak, hogy továbbra is elszakadási törekvéseket folytat, de határvitája van egyes szomszédos országokkal, sőt Szomálián belül magával Puntfölddel is, a szomszédos tartománnyal. A két ország határai továbbra sem tisztázottak, így Szomália esetleges föderalizálása esetén is meg kellene tárgyalni a két szövetségi állam határait. ÁllamformaSzomália jelenlegi államformája szövetségi köztársaság.[24]  2016-ban Szomália elméletileg 6 regionális államra osztható:[26] Puntföld (Puntland), Szomáliföld (Somaliland), Galmudug (Central State), Délnyugati Állam (South West State), Hirshabelle, Dzsubaföld (Jubaland) JogrendszerNégy hagyományon alapszik [13]:
Szomáliföldön a jogrendszer alapja a szomáli szokásjog és iszlám saría. Az iszlám jognak ellentmondó törvények érvénytelenek.[13] Közigazgatási beosztás
Védelmi rendszerSzomália hadereje a szárazföldi erőkből, haditengerészetből, a légierőből valamint a légvédelemből állt 1991-ig. A szomáliai polgárháború kitörése után de facto feloszlott az ország hadserege. Ugyanakkor a kormány folyamatosan építi újra és fejleszti a hadsereget, melyért 2004 óta a védelmi minisztérium a felelős. Szomáliföld és Puntföld helyi kormányzósága a saját hadseregét felügyeli. Népesség
Népességének változásaA népesség alakulása 1960 és 2017 között
Adatok: Wikidata Főbb településekA legnagyobb agglomerációs település a főváros, Mogadishu. Ott az ország lakosságának mintegy 20 százaléka koncentrálódik. A további legnagyobb városok nagy része északon találhatók, Szomáliföldön, és Puntföld északi részén: Hargeysa, Boosaaso, Burao (Burco), Berbera. NyelvekAz országban 1972 óta a szomáli a hivatalos nyelv, de beszélik még az arabot (főleg Szomáliföldön és Puntföldön), továbbá sokan az angolt, néhol pedig az olaszt is. Etnikai csoportokA lakosság 85%-a szomáli, 15%-a pedig egyéb népcsoporthoz (bantu és más nem-szomáli) tartozik. [27] VallásSzomáliában az uralkodó vallás az iszlám (kb. a lakosság 99,8%-a),[28] ennek is a szunnita ága.[27] A szúfizmus, az iszlám misztikus irányzata szintén sok hívet vallhat magának.[29] Egyéb adatok
Gazdaság
Az ország gazdasága a felkelések, a polgárháború, az anarchia és a hatékony központi kormányzás hiányának ellenére is működik, és az afrikai körülményekhez viszonyítva képes egy magas életszínvonalat biztosítani nem csak a haduraknak és a kalózoknak, de az átlagember nagy részének is.[13] A mezőgazdaság és állattenyésztés a legfontosabb ágazat (főleg az utóbbi), ahonnan a GDP 40%-a és az export bevételének több mint fele származik. [30] Afrika országai közül itt a legnagyobb a népesség számához viszonyított állatállomány. [13] MezőgazdaságFő termények: banán, cirok, köles, kukorica, rizs, cukornád, mangó, kókuszdió, szezámmag, bab. [27] Földművelés az éghajlati adottságok miatt csak az ország töredékén folyik. Nevezetes terménye még a tömjén és a mirha, ezekből a termékekből innen látják el a világpiacot.[13] A 2000-es években nőtt a faszén termelése is. A lakosság nagy része nomád állattenyésztéssel (teve, juh, kecske) foglalkozik. Szomália a világ első számú tevetenyésztője.[31] Az állati termékek adják a kivitel több mint 50%-át. Szolgáltatások
IparJelentősebb iparágak: könnyűipar, cukorfinomítás, halfeldolgozás, textilipar, [27] cement-, hullámbádog-, festék- és cigarettagyártás. Az ipara lassan feltámad; hús- és halkonzerv, zöldség- és gyümölcskonzerv gyártó üzemek, nyomdák, malmok, tésztagyárak létesülnek.[15] Ásványkincsei jelentős készletekkel rendelkeznek (urán-, vas- és színesfémércek, gipsz) de egyelőre, a 2010-es évek elején még kiaknázatlanok. Kereskedelem
Egyéb ágazatok
KözlekedésVasútAz országban nincs vasúthálózat. Az 1910-ben épített hálózatot a britek elbontották az 1940-es években. Nyomtávja 950 mm volt. LégiLégi közlekedése az 1989-es kormányváltást követően indult fejlődésnek. Ma mintegy 15 légitársaság több mint 60 repülőgéppel szállít utasokat 6 nemzetközi és számos belföldi repülőtérre. Szomáliában 65 repülőtér található. A 7 aszfaltozott repülőtér közül 4-nek hosszabb a kifutópályája 3000 m-nél. A nem aszfaltozott repülőterek jellemzően 900 – 1500 m hosszúak. A nemzetközi forgalmú repülőterek: Mogadishu, Hargeysa, Berbera, Kismaayo. VíziBár az ország nem rendelkezik jelentős saját tengeri flottával, az ágazat azonban 1991 óta folyamatosan fejlődik. A legfontosabb kikötőkben, Bosasóban és Berberában zajlott az összes kelet-afrikai kecskeexport 95%-a, valamint a birkaexport 52%-a 1999-ben. További fontos tengeri kikötő még Kismaayo, Merka és Mogadishu. KözútiA közúthálózat teljes hossza 22 100 km, melyből 2608 km burkolt (2000).[34] Nagyrészt burkolt, elsőrendű utak hálózata köti össze az ország nagyvárosait. A maradék több mint 19 ezer km-nyi úthálózatnak csak 10%-a van használható (jó) állapotban.[15] A terep járhatósága az időjárástól függ. Az év nagy részében, a száraz időszakokban az ország majdnem egész területe járható. Csak az északi hegyvidék meredek lejtői és az északi partot szegélyező sziklafal jelenthet komoly akadályt. A déli részen az esős évszakban a gyalogos mozgást a folyók órákra vagy napokra korlátozhatják ugyan, de nagyobb akadályt csak a Dzsubba és a Shabelle folyók képeznek.[35] A külföldi látogatók Szomálián belül csak szervezett, fegyveres konvojok keretében tudnak mozogni. Az utakon egymást érik a fegyveres ellenőrző pontok.[36] Telekommunikáció
Kultúra Az iszlám vallásnak jelentős szerepe van a kulturális életben, különösen az oktatásban. Az elmúlt évtizedek háborúinak köszönhetően a városokban a műemlékek csaknem teljes hiánya tapasztalható. A szomáli etnikumok közötti keveredés ritka: a lakosok a más etnikumhoz tartozókat alacsonyabb rendűnek tartják, és kivételesen, ritkán kötnek velük házasságot. [13] Az ország nagy részét uraló Al-Shabaab környezetvédelmi okokból 2018-ban betiltotta a nejlonszatyrok használatát. Ezen kívül a csoport még tiltja a nyugati zenét, a mozit és a műholdas adóvevőt is az általa ellenőrzött területeken.[37]
KlánokA szomáli társadalom alapját a törzsek képezik, a törzseken belül a klánok. A társadalom ma is a klánrendszeren alapul, melynek kulturális és politikai jelentősége is óriási. A klánba tartozás apai ágon öröklődik, a nagyobb klánok további alklánokra, azok esetleg kisebb csoportokra oszlanak. A legnagyobb klánok, részarányuk és lakóhelyük:
Oktatási rendszerNincs egységes iskolarendszer, de valamilyen oktatás mindenhol van. Nem kormányzati szervezetek, magánszemélyek és vallási szervezetek, helyi és nemzetközi szervezetek különféle tandíjas vagy ingyenes iskolákat működtetnek. [15] HagyományokGasztronómia A reggelit hagyományosan teával indítják. A teát egész tealevelekből főzik, a lefőzés után a levelekből pedig ételt csinálnak gyömbér, kardamom és fahéj valamint tej hozzáadásával.[38] Esznek továbbá palacsintához hasonló kenyeret, a lahohot vagy kandzsirót, amelyhez méz vagy olíva- esetleg szezámolaj jár, de fogyasztanak még mellé marhamájat vagy kecskehúst is. Ebédre rizses vagy tésztás ételek kerülnek az asztalra, utóbbiak némelyike olasz eredetű. Szomáliában is fogyasztanak spagettit,[39] amelyhez gyakran adnak rizst. A rizses spagettit a két különféle étel egyesülésére utalva föderáció-nak nevezik. Arab eredetű a hummusz nevű csicseriborsó leves. Desszerteket gyakran készítenek kókuszból. Ünnepek
HivatkozásokJegyzetek
Források
Fordítás
További információk
 A Wikimédia Commons tartalmaz Szomália témájú médiaállományokat.
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
-Blue_version.svg)
.jpg)
.svg){kind=small}
Portal di Ensiklopedia Dunia
