Szénégetés

Faszénégető boksa

Faszénégető boksa keresztmetszete

Faszén

A szénégetés (faszénégetés) hagyományos erdei foglalkozás.

Az erdei mesterségek sorában a 19. század elejétől leginkább vaskohók, vasverő központok közelében virágzott, a jó, kénmentes acél előállításához ugyanis nélkülözhetetlen volt a faszén. Ám a mesterség ennél sokkal ősibb.

A faszén készítéséhez gyertyánt, bükköt, kőrist, cserfát használnak. A vastagabb fákat, törzseket rendesen középre helyezik, három rend majdnem függőlegesen egymásra állított fából rakják, így itt a magassága eléri a 3–3,5 métert, majd földdel betakarják.

Maga az égés nagyrészt oxigénszegény környezetben történik, tehát a folyamat az elgázosító kazánok működéséhez ill. a pirolízishez hasonlít.

Faszén felhasználása

A kész faszenet egykor kosarakban szállították az iparosoknak, vaskohászatokba, feketelőpor előállítására, a lakosság pedig vasaláshoz használta. Napjainkban a faszén népszerű grillezéshez, és papírzsákokban kerül forgalomba.

A faszén talajjavító hatása sokrétű: A vízmegtartó képességet növeli. Sötét színe miatt tavasszal jobban átmelegszik, hamarabb kelnek ki a növények. Az agyagos talajok jól morzsolhatóak lesznek, mert a tapadását jelentősen csökkenti.

Kulturális vonatkozások

• Csanálosi Tibor: Szénégető (Kép)[1]

Jegyzetek

1. Archivált másolat. [2017. január 3-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2012. január 17.)

Külső hivatkozások

• Szénégetés (Magyar Néprajzi Lexikon)
• Petró faszén
• Cikk a szénégetésről