|
Halászat  A halászat a halak elfogásával foglalkozó tevékenység. Általában vadon fogják a halakat. Ez történhet kézzel, szigonnyal, horoggal, hálóval vagy csapdával. A halászat több tízezer éves emberi tevékenység, nagy szerepet játszott a vadászattal együtt az emberiség kifejlődésében és meghatározza több népcsoport jelenlegi életét is. A halászat kifejezést használják más tengeri élőlények elfogására is, mint rákok, puhatestűek, fejlábúak, tüskésbőrűek. Az Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Világszervezet statisztikái szerint a halászok és halfarmerek száma a Földön eléri a 38 millió főt. A halászat és az akvakultúrák közvetve és közvetlenül 500 millió ember megélhetését fedezi.[1] A halászat és az akvakultúrában történő termelés állítja elő a Föld népessége által elfogyasztott fehérje mennyiségének negyedét.[2] A világ legnagyobb zsákmányát Kína, Japán és Oroszország halássza ki, a világon kifogott mennyiségnek több mint egyharmadát. 2005-ben az egy főre eső vadon történő halfogás 14,4 kg-ot tett ki, míg a haltenyésztés további 7,4 kg-ot.[3] A tengeri halászat  Napjainkban az édesvízi és a tengeri halászat aránya egyre inkább eltolódik a tengeri halászat felé. A folyók, tavak halállományát általában gondosan újratelepítik, más a helyzet a tengerek, óceánok esetében, ezeknek egyelőre csak a hasznosítása a jellemző. A halászati tilalom jelenleg csak a veszélyeztetett fajokra terjed ki, azonban több ország ezt a tilalmat nem tartja be. A kifogott halmennyiség drasztikusan növekszik. A 20. század elején kb. 5 millió tonna volt a kihalászott mennyiség, az 1990-es években már meghaladta a 100 millió tonnát. A csúcs 1996-ban volt, azóta a kifogott mennyiség (valószínűleg a túlhalászás miatt) csökken.[4] Az óceánok halban leggazdagabb területeit halpadoknak nevezik. Ezeken a területeken a halaknak és táplálékuknak egyaránt kedvezőek az életfeltételek. Ilyen:
A tíz legnagyobb tengeri halász nemzet: Kína, Peru, Japán, Amerikai Egyesült Államok, Chile, Indonézia, Oroszország, India, Thaiföld és Norvégia.
Az édesvízi halászat Az édesvizekből kifogott halzsákmány 64%-a Ázsiából, 25%-a Afrikából származik, ezzel együtt ezeken a területeken igen fontos szerepet is játszik az élelmiszer-termelésben. A tíz legnagyobb édesvízi halász nemzet: Kína, India, Banglades, Uganda, Indonézia, Oroszország, Tanzánia, Egyiptom, Kambodzsa és Kenya.
A halászat fenntarthatóságaA halászat hosszútávú fenntarthatóságaOlyan kérdések merülnek fel, mint:
Olyan ellentétek feszülnek, mint a világ haligénye és a kifogható halak száma, valamint a halászatból élők megélhetése és a halak populációjának vészes fogyása. Tudósok arra figyelmeztetnek, hogy ha fenntartható halállományt akarunk, vissza kell fognunk a fogás növelését. Magyarországon 2016-tól törvény tiltja a szabadvízi kereskedelmi halászatot.[7] Invazív halak halászataA magyarországi természetes vizek horgászkezelésbe adása óta egy speciális feladat jut a halászoknak: a nemkívánatos invazív halak túlszaporodásának megakadályozása lehalászással. Elsősorban a Tiszán folyik gyérítő lehalászás (busa, törpeharcsa, Invazív Halak Horgászatának Napja), továbbá a Körösvidéki Horgász Egyesületek Szövetsége vizein (törpeharcsa), de bizonyos mennyiségben a Balatonon is. Termálvizekben is előfordul invazív halak jelenléte, emiatt lehalászásukra is sor kerül. A Hévízi-tóban KEHOP projekt keretében, húzóhálós módszerrel szűrik a halállományt. Jegyzetek
Irodalom
Kapcsolódó szócikkek |
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
