AVG 911-100 A/28V váltakozóáramú, beépített egyenirányítóval, feszültségszabályzóval és túlfeszültségvédelemmel
Az Ikarus 260 az Ikarus Karosszéria- és Járműgyár legsikeresebb, illetve a világ egyik leghíresebb elővárosi-városi szóló busza. Első prototípusát 1971-ben mutatták be, sorozatgyártása már 1972-ben megkezdődött, és egészen 2002-ig tartott. Összesen 72 547 darab[2] 260-as busz gördült ki az Ikarus mátyásföldi és székesfehérvári gyárából. Sikerét jelzi, hogy a világ nagy részére eljutott, többek között a Szovjetunió, Lengyelország, az NDK és Törökország is nagyobb darabszámmal vásárolt belőle, de eljutott Venezuelába, Madagaszkárra, Tunéziába, Szíriába, Tajvanra és Izlandra is, napjainkban pedig számos helyen korhű felújítás után nosztalgiabuszként tartják. Csuklós változata az Ikarus 280-as.
1966-ban álmodta meg a 200-as családot Bálint György főkonstruktőr, Oszetzky Károly, Mádi Jenő és Varga Papp József vezető tervezők és Finta László, az Ikarus 180-as, 556-os és 557-es formatervezője. A K1-es kísérleti darab 1970-re készült el, melynek tesztelésére a Budapesti Közlekedési Vállalatot kérték fel. A P1-es prototípus a Szovjetunióba, a P2-es prototípus pedig az Autóközlekedési Tudományos Kutató Intézethez (ATUKI) került tesztelésre. Utóbbit később trópusi kivitelűre építették át. A P3-as prototípus szintén a BKV-hoz került.[3][4]
A korábban gyártott típusokhoz képest eltérés volt, hogy a tetőhajlatot elhagyták és négyszög-keresztmetszetű kocsiszekrényt alkalmaztak, ezáltal magasra került az ablakok felső éle, ami kedvezett az álló utasoknak: a köznyelv gyakran „panorámabusz”-nak nevezte a 200-as széria buszait. Az ikerajtó gyorsabb utascserét biztosított 1300 mm-es nyílásszélességével, a vezető munkáját pedig Prága típusú hidromechanikus automata sebességváltó (később Csepel és ZF típussal is készültek) és hidraulikus szervokormány segítette. A kezdeti példányok fajlagos teljesítménye 9,92 kW/tonna volt és 75 utast tudtak szállítani. Az évek során számtalan altípust építettek, a buszt a vevő országok igényeinek megfelelően kialakítva, ezáltal műszakilag is előfordultak eltérések.[5][6]
A 11 méter hosszú Ikarus 260-as sorozatgyártása 1972-ben kezdődött el és 2002-ig tartott. A Magyarországra szánt altípusok 1976-ig egyrészes, magasabb műszerfallal rendelkeztek, homlokfalukon pedig eleinte nyújtott I K A R U S feliratot helyeztek el, később áttértek a „zsinórírásos” Ikarus feliratra, mely a szerb Ikarus (Икарус) gyárral (mai Ikarbus) történő megállapodásra vezethető vissza. A buszok további ismertetőjegye volt a hűtőrácson elhelyezett 260-as típusjelző szám, melyet sokszor Z60-nak láttak és olvastak.[7][6] A járműveket 1975-től ½ részben eltolható ablakokkal kezdték gyártani a korábbi ¼ részben eltolhatóakkal szemben. További jellegzetesség volt, hogy 1980-ig az ajtó nélküli oldalon az utolsó ablak osztatlan volt. 1984-ig jellemző volt Trilex keréktárcsa és a harmonikaajtó is (köznyelvben gyakran ráncajtó).[5][6]
Az 1990-es évek elején az Ikarus megrendelései folyamatosan csökkentek (köszönhetően részben a legnagyobb megrendelőnek számító Szovjetunió és NDK megszűnésének), miközben a költségek növekedtek, ráadásul exportra szánt autóbuszok is itthon maradtak, vagy a kivitt járművekért csak késve fizetett a megrendelő, ezért a gyárat 1990-ben fizetésképtelennek nyilvánították. A hanyatláshoz az is hozzájárult, hogy az Ikarus kifejlesztette ki a 400-as szériát, ám a megmaradt megrendelők (köztük a BKV is) inkább a megbízhatóbb 200-as szériát szerették volna vásárolni. A gyár 1998-ban megpróbálkozott az Ikarus Classic buszcsaláddal is, de többnyire csak néhány hazai Volán-vállalat vásárolt a buszokból. A 260-as felújított változatából végül egyetlen darab készült el (Ikarus C60 névvel).[5]
Az Ikarus 260-as típust még 2002-ben is gyártották, ekkor két darab dízel érkezett a Kisalföld Volánhoz (260.20) és négy darab gázüzemű a Tisza Volánhoz (260.30). Az utolsó legyártott példány az IDY-782 rendszámot kapta és a Tisza Volánhoz került.[10]
Magyarországon
Az óbudai garázs 1975-ben
Budapest
A BKV részére 1971-ben adták át a P3-as prototípust (frsz. GA-95-86),[11] melyet december 22-én kezdtek el tesztelni a 144-es vonalon. A próbaüzem után 1972 végén megérkezett az első húsz darab 260.00 altípusú autóbusz a Fürst és a Récsei garázsokba, ezeket a 3-as és gyors 181-es járatra adták ki (utóbbiról rövid időn belül a 89A-ra kerültek át). 1972 végén beindult a sorozatgyártás, melyekből már a többi garázs (Mező, Kilián, Óbuda) is kapott, ezzel lehetővé vált a régi Ikarus 620-asok leváltása. 1975 végén újabb nagy sorozat érkezett a BKV-hoz, az újonnan épült Cinkotai garázs első buszai is ebből kerültek ki. 1980-ra már 1035 darab állományi Ikarus 260-as tartozott a BKV-hoz, ez azóta is a legnagyobb darabszám az egyidejűleg egy típusból közlekedtetett buszokat figyelembe véve. A legújabb darabok a maradék Ikarus 556-os selejtezését tették lehetővé, valamint a régebbi évjáratú 260-asokat is kezdték lecserélni, ugyanis csak 400-450 ezer km teljesítményre voltak tervezve, ezt pedig vonaltól függően 5-10 év alatt teljesítették.[6][12][13]
1982 tavaszán az eredeti GC és GE rendszámokat felváltották a BU, a BX és a BY rendszámok, a következő széria már ezekkel a rendszámokkal érkezett. 1985-ben további 84 darab, 1986-ban 116 darab (ettől az évtől kezdve már a 260.45-ös és 260.46-os altípusokból), 1988-ban 76 darab, 1989-ben 83 darab, 1990-ben pedig 77 darab új 260-ast vásárolt a BKV. 1985-től a harmonikaajtós buszok helyett a bolygóajtós változatot kezdte el gyártani az Ikarus.[6][12]
1901 darab Prága váltós 260.00 altípusú busz után 1986-ban tértek át a 260.45-ös és 260.46-os altípusokra, előbbiek nyugatnémet ZF, utóbbiak pedig Voith váltóval rendelkeztek.[14]
A csökkenő utasszám miatt a buszok kiadását is mérsékelni kellett, 1989. március 1-jén 863 darab Ikarus 260-as volt a BKV hat garázsában, majd ettől kezdve folyamatosan csökkent az állományuk. Az 1990-es években elkezdődött a 400-as széria fokozatos forgalomba állása, azonban továbbra is voltak 260-as beszerzések: 1991-ben 90 darab, 1992-ben pedig 50 darab új busz érkezett. 1996 januárjában 519 darab 260-ast adtak ki forgalomba. Ez év végén a Mező garázs megszűnt, az itteni 260-asokat a Kilián és a Cinkota garázsba helyezték át.[12]
Magáncégek üzemeltetésében az 1990-es években máshonnan leselejtezett 260-asok is megjelentek városnéző buszokként felújítás és átalakítás után.[15][16][17]
1999-ben átadták az új hűvösvölgyi végállomást, az innen induló 57-es, 157-es és 257-es járatokra az újonnan felújított óbudai 260-asokat adták ki, melyek már Fok-Gyem kijelzővel rendelkeztek és „BKV-Plusz” megjelölést is kaptak.[12]
1999 nyarán újabb rendszámcsere történt, a BU, a BX és a BY rendszámok helyett bevezették a BPO és BPI rendszámokat, melyek kezdetben még az egyes garázsok között voltak felosztva, de később az átcsoportosítások miatt „összekeveredtek”.[12]
2000. július 1-jén a Belvárosi (korábban Récsei) garázs is megszűnt, a 260-asok Cinkotára és Óbudára kerültek és ekkor kezdett üzemeltetni autóbuszokat a trolibuszgarázs is, de 260-asokat ekkor még nem kaptak.[12]
A 260-asok szükséges cseréje forráshiány miatt elmaradt, átmeneti megoldásként 2003-ban a BKV Rt. 22 darab 260-ast küldött Mezőtúrra felújításra. Ezek a buszok új szövetülést és Fok-Gyem kijelzőket kaptak, valamint elektronikus jegykezelővel is felszerelték őket. Kívülről is egyszerűen fel lehetett őket ismerni, mert az úgynevezett „ezüstnyíl” festést kapták. Forgalomba állásukkor „BKV-Plusz” megjelölést is kaptak. További hat járművet a Dél-pesti garázsban készítettek el, ezek nem kaptak kijelzőt, hanem táblákkal közlekedtek. A különleges festést 2008 és 2012 között fokozatosan felváltotta a korábbi sötétkék külső. 2016-ban a BPO-301-es rendszámú buszon megőrzés céljából helyreállították a festést.[18][19][20]
A JNG-724 metrópótlóként az Astoriánál
2006-ban kísérleti megfontolásokból (részben a BPI-209 elemeit felhasználva) JNG-724-es rendszámmal egy különleges típus állt forgalomba. A harmadik ajtónál a padlószintet lejjebb vették, illetve kerekesszékrámpát is szereltek be, mely így könnyebb le- és felszállást tett lehetővé a mozgásukban korlátozott embereknek. Classic-arculatos homlok- és hátfalat és Fok-Gyem kijelzőket is kapott. A busz az Ikarus 260E típust kapta, az E betű az esélyegyenlőségre utal.[21][20]
2006 májusában a BKV selejtezte utolsó Prága váltós, Ikarus 260.00 altípusú autóbuszát.[22]
2010 novemberében a buszhiány enyhítése céljából a Hajdú Volántól vásárolt a BKV 8 darab 260.30M típusú autóbuszt (GNX és GXW rendszámmal).[23]
2013 tavaszán elkészült a BKV a korábbi BPO-103-as rendszámú 260.00 altípusú harmonikaajtós busz felújításával, melyet LZZ-331-es rendszámmal vett fel a nosztalgiabuszai közé. Az 1981-es gyártású, 2001-ben selejtezett busz már nyáron a BPO-671-es rendszámot kapta, utalva ezzel korábbi rendszámaira (GE-06-71 és BU-06-71).[14][19][24][25]
A BKV nosztalgiabusza
Az IK 260.00 nosztalgiabusz a Hősök terén Az IK 260.00 nosztalgiabusz a Hősök terén A busz vezetőfülkéje A jármű belül is korhű felújítást kapott A jármű belül is korhű felújítást kapott A busz hátulról
2013. év végén a BPO-370-es rendszámú busz állapota annyira leromlott, hogy a leállítása mellett döntöttek. Végül mégis felújították és a korábbi 260E-hez hasonló megoldást választottak: a harmadik ajtó padlószintjét levitték, mely így az utastérből egy lépcsőn keresztül érhető el. Továbbá elektromos működtetésű (METÁL-99) ajtókat, sötétített ablakot, új üléseket és piros Fok-Gyem kijelzőt kapott. Az ajtó lassú működése miatt később a működtetését lecserélték, illetve a kijelző helyett csak táblával közlekedik.[26][27]
A korábban BPO-199 rendszámú autóbuszt a BKV 2014. február 10-én újra állományba vette MPH-199-es rendszámmal. Az autóbusz érdekessége, hogy kísérleti jelleggel Allison automataváltót szereltek bele, melytől gazdaságosabb üzemeltetést várnak.[23][26]
2015-ben felújították a BPO-100-as rendszámú autóbuszt a budapesti autóbusz-közlekedés 100. évfordulójának alkalmával, a tervek szerint majd a nosztalgiaflotta részét képezi, ennek megfelelően a padlót és az üléseit is eredeti állapotára állították vissza.[28]
Mikulásbusz az Erzsébet hídon 2016-ban
2015 őszén felújítása után újra forgalomba került a BKV legtöbbet futott autóbusza (frsz. BPO-146).[28][29]
2015 decemberében forgalomba állt az egyedien felújított BPI-206 rendszámú, Mikulásbusznak nevezett jármű. Kívül matricákat kapott, belül pedig piros korlát és piros ülés, valamint kisebb matricák találhatóak. Hétköznap a 105-ös, hétvégén pedig a 17-es villamospótló buszon lehetett vele találkozni. A karácsonyi ünnepek után a matricákat levették és normál közforgalmú buszként közlekedett. 2016 decemberében újra Mikulásbuszként közlekedik a 105-ös, a 110-es, a 112-es, a 11-es, a 111-es, a 35-ös, a 194-es, a 199-es és a 109-es vonalakon.[30][31][32]
2016 tavaszán forgalomba állt a felújított BPO-609-es rendszámú busz, mely Classic-arculatos homlok- és hátfaláról ismerhető fel.[33]
2016 decemberében újabb felújított jármű került az utcákra, a korábbi BPI-648 elemeiből álló NLZ-789-es rendszámú busz, melynek különös ismertetőjegye a LED-es belső világítás.[34]
Budapesten összesen 2401 darab közlekedett a típusból, melyekből ma már (2017. január) csak 93 darab van forgalomban, nagy részük felújításon is átesett, sötétített üvegeket és kék műbőr üléseket kaptak.[26][28] A buszokat a BKV Cinkotai, Óbudai, Kőbányai és Dél-pesti garázsa adja ki.[35]
Összefoglaló táblázat
Típus
Állományba véve
Eredeti forgalmi rsz.
Új forgalmi rsz.
Üzemegység
Megjegyzés
Kísérleti darab
260.00
1971. december
GA-95-86
GB-90-96 BU-18-25
Fürst
1973. szeptember 9-én a BKV megvásárolta, 1974-től üzemi autóbusz, 1975. április 1-jétől GB 90-96 rendszámmal a BKV Előre SC sportautóbusza, 1982-től BU-18-25-ös rendszámot viselte 1987. június 25-i selejtezéséig.
Nullszéria
260.00
1972. december
GC-47-54 – GC-47-63
BU-10-74 – BU-10-75
Fürst
A rendszámcserét már csak 2 darab élte meg, az utolsót 1984-ben selejtezték. A GC-47-63-ast FS 10-75 rendszámmal étkeztetőbusszá alakították.
260.00
GC-47-64 – GC-47-73
BU-10-76 – BU-10-77
Récsei
A rendszámcserét már csak 2 darab élte meg, az utolsót 1982-ben selejtezték, a többségük Pécsre és Nyíregyházára került.
Első széria
260.00
1973. december
GC-47-74 – GC-48-25
BU-10-78 – BU-10-99
Fürst
1983-ig mindet selejtezték.
260.00
GC-48-26 – GC-48-84
BU-10-73 – BU-11-02
Récsei
A rendszámcserét már csak 4 darab élte meg, az utolsót 1984-ben selejtezték, ekkor a többségük Volánokhoz került. A GC-48-45-öst FS 76-62 rendszámmal étkeztetőbusszá alakították.
260.00
GC-48-85 – GC-49-35
BU-11-03 – BU-11-20
Mező
1981–1985-ös selejtezésükkor Volánokhoz, illetve Nyíregyházára, Pécsre és Szegedre kerültek.
260.01
GC-49-36
–
Mező
Megerősített vázkeretű próbakocsi, 1978-ban visszakerült az Ikarushoz.
Második széria
260.00
1974. október 1974. december
GC-49-37 – GC-49-79
BU-11-21 – BU-11-45
Óbuda
Selejtezésük 1983-ig megtörtént, ezután Volánoknál szolgáltak.
260.00
GC-49-80 – GC-50-04
BU-11-46 – BU-11-59
Kilián
Az utolsót 1985-ben selejtezték, a buszok Szolnokra, Tatabányára és a Volánbuszhoz kerültek.
260.00
GC-50-05 – GC-50-32
BU-11-60 – BU-11-68
Récsei
Veszprémbe és a Volánbuszhoz kerültek 1981-es és 1982-es selejtezésükkor.
260.00
GC-50-33 – GC-50-93
BU-11-69 – BU-12-16
Mező
1981 és 1985 között selejtezték, a Volánbuszhoz és Veszprémbe kerültek.
260.00
GC-50-94 – GC-51-03
BU-12-17 – BU-12-21
Fürst
1982-ig selejtezték, a Volánbuszhoz kerültek.
Harmadik széria
260.00
1975. szeptember– 1976. január
GC-97-17 – GC-97-20
BU-15-34 – BU-15-37
Fürst
1983-ban selejtezték őket.
260.00
GC-71-94 – GC-72-00 GC-97-01 – GC-97-02
BU-15-06 – BU-15-12 BU-15-28 – BU-15-29
Récsei
1982-ben selejtezték őket, néhány Volánokhoz került.
1985-ig mindet selejtezték, ez után néhány darab a Volánbusznál szolgált.
260.00
GC-51-54 – GC-51-78 GC-97-21 – GC-97-65
BU-12-62 – BU-12-85 BU-15-38 – BU-15-80
Kilián
A GC-97-54 és a GC-97-62 homlokfala eltérő volt, fent középen tábla, két oldalt pedig szellőzőnyílások voltak.[36] A buszok többsége 1982-ben Szolnokra, Egerbe és Pécsre került. A többit 1985-ig selejtezték.
260.00
GC-97-66 – GC-97-81 GC-97-83 – GC-97-88
BU-15-81 – BU-15-83 BU-15-85 – BU-15-89
Cinkota
1983-ig selejtezték őket, néhány darab Volánokhoz került.
Negyedik széria
260.00
1976. július 1976. október 1976. december
GE-00-09 – GE-00-22
BU-00-09 – BU-00-22
Fürst
1983-ig selejtezték, pár Szolnokra került utána.
260.00
GE-00-01 – GE-00-08
BU-00-01 – BU-00-08
Récsei
1984-ben selejtezték őket.
260.00
GC-98-83 – GC-99-00 GE-00-25 – GE-00-30
BU-16-78 – BU-16-95 BU-00-25 – BU-00-30
Mező
1986-ig selejtezték őket, pár darab Szekszárdra és Szegedre került.
260.00
GE-00-23 – GE-00-24
BU-00-23 – BU-00-24
Óbuda
1982-ben selejtezték.
260.00
GC-98-59 – GC-98-82 GE-00-41 – GE-00-64
BU-16-55 – BU-16-77 BU-00-40 – BU-00-64
Kilián
1984-es selejtezésükkor néhány a Volánokhoz került.
1988-ig mindet selejtezték, pár darab Egerbe és Salgótarjánba került.
Nyolcadik széria
260.00
1979. december 1980. január
GE-05-30 – GE-06-68
BU-05-30 – BU-06-68
Fürst, Récsei, Óbuda, Mező, Cinkota
1992-ig selejtezték, néhány darab Békéscsabára és Kaposvárra került.
Kilencedik széria
260.00
1980. december– 1981. április
GE-06-69 – GE-10-35
BU-06-69 – BU-10-35
Cinkota, Mező, Récsei, Óbuda, Fürst, Kilián
1991-ig selejtezték, néhány darab Kaposvárra és Volánokhoz került. A BU-06-71-es 2000-ben a BPO-103, később az LZZ-331, majd BPO-671-es rendszámot kapta, jelenleg a BKV nosztalgiabuszai közé tartozik.[19]
Tizedik széria
260.00
1982. szeptember 1982. október
BU-21-10 – BU-23-83
BPO-191
Fürst, Kilián, Cinkota, Mező, Óbuda, Récsei
1995-ig többségüket selejtezték, a 2000-es rendszámcserét csak a BU-22-02 érte el, mely a BPO-191-es rendszámot kapta.[19]
Selejtezésük 2004-ig történt meg, néhány darab HLN, JLA és JGD rendszámmal 2013-ig forgalomban volt. A BX-52-74 és a BX-52-82 1996-os selejtezése után GOZ-355 és GOY-186 rendszámmal a Csömör-buszon szolgált.
Az első selejtezés 1997-ben történ, már csak a „Classicosított” BPO-609 van forgalomban. 2013-ban a BPI-606 vázát és a BPI-624 berendezéseit felhasználva az LZZ-320-as rendszámú buszt építették, melyet 2016-ban selejteztek.[23]
Az első selejtezés 2000-ben történt, a legtöbb pedig 2014 körül, de néhány még mindig forgalomban van. A BPO-332, 333, 657, 666 2003-ban, a BPO-662, 663, 664, 667, 672 és 674 2005-ben „ezüstnyíl” festést kapott. A BPI-301 később a KPX-922-es rendszámot kapta.[23]
A BU-rendszámokat másodjára osztották ki. A BPI-199 ma MPH-199-es rendszámmal közlekedik. A BPO-601, 602 és BPI-547 2003-ban „ezüstnyíl” festést kapott.
A BPO-307 és 308 2003-ban „ezüstnyíl” festést kapott.
Debrecenből használtan beszerzett járművek
260.30M
2010. október (1998-as széria)
GNX-307, 309 GNX-339, 340, 341, 342 GXW-442, 443
Dél-Pest, Kelenföld, Cinkota
Jelenleg mindegyik Kőbányán van.
Debrecen
A Hajdú VolánDebrecenben többféle típusváltozatot is üzemeltetett: 260.02, 260.03, 260.06, 260.30M, 260.32, 260.39, 260.43 és 260.50, melyek közül ma már egyik sem közlekedik. 2010 novemberében a BKV 8 darab 260.30M típusú autóbuszt (GNX és GXW rendszámmal) vásárolt Debrecenből.[37][23]
Győr
Győrben az első 260-asok már az 1970-es évek végén megjelentek, melyek évtizedekig meghatározó szereplői voltak mind a helyi, mind a helyközi közlekedésnek. A helyi járatoknál 1994-től fokozatosan váltották le őket az Ikarus 415-ös buszok, ennek ellenére 2002-ben még vásárolt 260-asokat az üzemeltető Kisalföld Volán. Napjainkban helyi járatként már nem közlekedik 260-as, az utolsó darabokat 2009-ben Sopronba helyezték át.[38][39]
Eger
A városban 2010-ben 4 darab Ikarus 260-as (260.02, 260.06 és 260.30 változatok) közlekedett, illetve egy tartalékként funkcionált.[40] 2016-ban már csak az AUE-225 rendszámú, 260.30-as volt forgalomban.[41]
Kaposvár
A Kapos Volán első 260-as buszait 1981-ben szerezte be, ezek a GE-06-85 és a GE-10-12 rendszámokat kapták. 1982 és 1990 között további 18 autóbusz érkezett Kaposvárra, ebből 4 darab használtan: 1 darab a BKV-tól (BU 06-85) 1988-ban, 3 darab pedig az egykori NDK városaiból 1984 és 1989 között (BHX-275, CCF-516, CCK-291). A Kapos Volánból való kiválás után (1994) a kaposvári autóbuszokat az új tömegközlekedési vállalat, a KT Zrt. vette át, ekkora már a BRS-330; -335; -337 rendszámú autóbuszokat törölték az állományból. Az utolsó öt kaposvári 260-ast 2015 novemberében vonták ki a forgalomból. A városban a 34 év alatt 260.00, 260.02, 260.06 és 260.38 modellváltozatú autóbuszok közlekedtek, majd az utolsó években már csak 260.02-esek és 260.06-osok fordultak elő.[42][43]
Kecskemét
Kecskeméten jelenleg 2 darab 260-as közlekedik, egy 260.06-os és egy 260.32-es.[9] 2011-ben a Kunság Volán egy 1982-ben gyártott Ikarus 260.06-ost nosztalgia célokkal újított fel és őrzött meg. A jármű jelenleg az LZZ-024-es rendszámot viseli és a jogutód DAKK tulajdonában van.[44][9]
A Miskolci Közlekedési Vállalat 1973-ban szerezte be az első 260-asát, mely a GC 59-27 rendszámot kapta. A típusból 1990-ig majdnem minden évben újabb buszok érkeztek, főként a 260.03 modellváltozatokból. A város összesen 259 darab 260-assal rendelkezett.[45]
Az első selejtezésekre 1981-ben került sor. A város már nem használja a típust, az utolsó Ikarus 260-asok selejtezése 2016-ban történt meg.[46]
Az MVK Zrt. négy veteránvizsgás autóbusza közt az Ikarus 260 is képviselteti magát.[47]
Pécs
Az első jármű 1977-ben érkezett, a GF-10-44 rendszámú buszt további 14 darab követte. 1979-ben és 1980-ban 1-1 darab buszt vettek, a következő nagyobb beszerzés 1982-ben volt, mikor újabb 15 darab, majd egy évvel később további 6 darab érkezett a városba. A Pécsi Tömegközlekedési Rt. összesen 54 darab 260-assal rendelkezett, az utolsó járművet 1995-ben állították forgalomba. A város három modellváltozattal rendelkezett, 50 darab 260.06-ossal, 3 darab 260.03-assal és 1 darab 260.54-essel. A buszok megkapták a helyi buszokra jellemző kék-fehér festést. A 2012-es szolgáltatóváltáskor már csak 10 darab volt forgalomban. Az utolsó 260-as a különleges ajtóelrendezésű DUD-672 rendszámú 260.54-es volt, melyet 2015. július 23-án kivontak a forgalomból.[48][49][50][51]
Sopron
Sopronban már csak 8 darab busz közlekedik, melyet 1997-ben és 2001-ben gyártottak. A 260.20-as típusú buszok az ÉNYKK helyközi állományába tartoznak.[39]
Szegeden először 260.03-asok jártak, ezeket 1973-ban vette a Volán 10.sz. Vállalat, a Tisza Volán jogelődje. A 10 darab, GC 65-95 – GC 66-04 rendszámú buszokat 1986-ig selejtezték. Az évek során a város használt járműveket szerzett Miskolcról és Budapestről is, illetve hét darab új buszt vásárolt 1981 és 1984 között. A buszközlekedést a Tisza Volántól átvevő Szegedi Közlekedési Vállalat (később Szegedi Közlekedési Társaság) összesen 36 darab 260.00 és 260.03 altípusú busszal rendelkezett, melyekből csak kettő darab maradt meg 1998-ra, mikor is a buszközlekedést visszavette a Tisza Volán. A Tisza Volán 1999-ben 8 darab, 2002-ben pedig 4 darab gázüzemű 260-ast vásárolt, melyek Szeged helyi közlekedését látják el jelenleg is. Rajtuk kívül további 13 darab 260-as jár a városban.[9][52][53]
Szolnok
Szolnokon 23 darab 260.06-os, 5 darab 260.32-es és 2 darab 260.43-as busz közlekedett, mikor 2015. január 1-jén a Jászkun Volán megszűnt. A jogutód KMKK jellemzően már más buszokat ad ki forgalomba.[54]
Volán-társaságok
A Volánoknál jellemzőbb volt az Ikarus 250-es és a 256-os, ennek ellenére 260-asokból is sokat használtak. A Volán-járatok 2015. január 1-jén beolvadtak a helyi Közlekedési Központokba, járműállományuk a jogutód birtokába került.
A táblázatban szereplő darabszámok 1990-től 2015-ig terjedő időszak állományi adatait mutatják. A járművek nagy része már nincsen forgalomban.
A korábbi Volán-társaságok 2015. január 1-jével beolvadtak a területi Közlekedési Központokba.[79] A Közlekedési Központok helyi és helyközi forgalomban is üzemeltetnek még 260-asokat, főleg csúcsidőszakokban.
Az Ikarus 1975-ben készül el a trópusi kivitelű 260-assal, melynek jellegzetessége volt a lejjebb hozott tetővonal, mely árnyékosabb utasteret biztosított, a levegő áramlását pedig a nyitható ablakok biztosították.[86][87]
Addisz-Abeba 1975-ben 26 darab 260.13-ast vásárolt, majd 1976-ban 27, 1977-ben 2, míg 1978-ban további 51 darabot. 1990 körül még forgalomban voltak, 1995-ben az egyik egy buszállomáson mobil irodaként üzemelt.[88]
Egyiptom többnyire a 255-ös és a 256-os típusokból vásárolt, de 1987-ben egy darab 260-as is érkezett az országba.[89]
Libéria 2014-ben használtan szerzett be 260-asokat, Isztambul 20 darab kiöregedett buszt küldött segélyszállítmányként az afrikai országba.[93]
Tanzánia és Mozambik is az Ikarustól vásárolt autóbuszt az 1980-as évek elején, ám ezekben az országokban bal oldali közlekedés van, így a 260-as jobbkormányos verzióját, az Ikarus 261-est importálták.[94]
Bulgária
Szófiának először 1974-ben szállítottak 260.08-ast, majd több bolgár városba is került a típusból. Napjainkban már egyik sem közlekedik.[95]
Görögországnak 1978-ban 300 darab, 1983-ban 202 darab 260.22-est szállított az Ikarus, melyekből ma már egy sem közlekedik. Az utolsó buszt 2004-ben selejtezték, néhány példány később magánkézbe került.[99][100][101]
Izland
Izland számára 4 darab 260.29-est gyártottak 1981-ben, melyeket a Strætisvagnar Kópavogs (SVK) üzemeltetett Reykjavík környékén. A cég 1992-ben megszűnt.[102][103]
Közel-Kelet
Irán összesen 802 darab 260-ast vásárolt, az utolsó 7 darab 260.71-est 1991-ben, melyek Teheránban jártak.[104][105]
A típusból Szíriába is jutott, ide szintén 100 darab 260-as érkezett.
Kuvait 11 darab barna-fehér festésű 260.30-ast vásárolt 1982-ben, melyek két ajtóval és légkondicionáló berendezéssel rendelkeztek. 1986-ban 18 darab 260.44-est is vásároltak, melyek kék színben, légkondicionáló nélkül, de nagyobb ablakokkal érkeztek. A buszokat a KPTC üzemeltette.[107][108]
A típus a legtöbb lengyel nagyváros közlekedésében meghatározó szerephez jutott, de előfordult helyközi közlekedésben is. Ma már csak elvétve lehet találkozni velük. A fővárosban, Varsóban az 1970-es évek végén jelent meg a 260.04-es altípusú busz, 1979-ben Katowicéből érkezett az első darab tesztelésre. Közvetlenül a magyar gyártól 1981-ben vásároltak közel 30 darabot. 1982-ben további 8 darabot szereztek be, ezek az NDK-nak szánt 260.02-esek voltak. Az Ikarusok sokkal megbízhatóbbnak tűntek a korábban használt Jelcz buszoknál, ezért folyamatosan szerezték be az újabb példányokat Magyarországról, ám végül 1987-ben és 1988-ban a leépítések miatt a járműállományt is csökkenteni kellett, 155 darab 260-ast eladtak (ebből 5 darab nullkilométerest), többnyire a helyközi közlekedéssel foglalkozó állami vállalatnak, a PKS-nek. 1990-ben viszont újabb buszok beszerzése volt szükséges, ekkor a 260.73A altípusból vásároltak, majd 1993-ban további 60 darabot, 1994-ben pedig 24 darabot. Varsó a 260-asokból több mint 400 darabot vásárolt, de napjainkban már egy sem közlekedik utcáin, az utolsó busz 2013. november 29-én szállított utasokat.[109][110][111] A Klub Miłośników Komunikacji Miejskiej (KMKM) nevű szervezet 2008-ban megvásárolta és felújította a 289-es számú Ikarus 260.04-est, amely azóta nosztalgiabuszként üzemel.[112][113][114]
Poznańban 1983-tól 2010-ig közlekedett a 260.04-es altípus, összesen 65 darabot vásároltak. Az egyik 1985-ös évjáratú darabot megőrizték és jelenleg is nosztalgiajárműként üzemel.[115]
Gdańskban is mindennapos szerepük volt, 1985-ben 56 darab 260.04-est, illetve 1993-ban 9 db 260.73A típusú buszt vásároltak. 2016-ban már csak két darab volt forgalomban, továbbá van egy nosztalgiajárművük is (GA 07E rendszámú), az 1985-ös évjáratú 260.04-es altípusú autóbusz 2009-ig szállított utasokat.[116][117][118][119]
Krakkó először 1983-ban vásárolt 260.04-est, két év alatt összesen 230 darabot szereztek be. Napjainkban már egy sincs forgalomban, azonban egy átalakított buszt üzemi gépként még mindig használnak, illetve a 45151-es számú darab nosztalgiajárműként üzemel.[120][121][122][123]
Az NDK-ba a legtöbb darabot a 260.02-es altípusból szállították, melyek legfőbb jellemzője az osztatlan teliablakok és a botváltó voltak. Később 260.38-as, 260.43-as és 260.92-es altípusokból is vásároltak a németek, a buszok többek között Chemnitzben, Kelet-Berlinben, Drezdában, Potsdamban közlekedtek. Az utolsó járművet 2000-ben selejtezték, magánkézben lévő járművek nosztalgiabuszként még előfordulnak.[124][125][126][127] Kelet-Berlinbe már az első szállításból érkeztek 260-asok, az utolsó jármű 1989-ben érkezett, mely végül csak 1992-ig volt forgalomban, ez után oktatóbusszá alakították át. 1995-ben a Berlini Tömegközlekedési Emlékegyesülethez (Denkmalpflege-Verein Nahverkehr Berlin) került, korhű felújítást kapott, azóta leginkább Ikarus találkozókon lehet látni. A többi busz nagy része Németország újraegyesítése után visszakerült Magyarországra, ahol Volán-járatoknál szolgáltak.[128][129]
Svájc
Feljegyzések szerint az Ikarus 1975-ben két darab 260-ast szállított a svájciLiestal városának.[130]
Mint az egyik legnagyobb felvásárló, a Szovjetunió több ezer 260-ast vásárolt, az első pár százat már a sorozatgyártásnak a legelején – 1973-ban –, a 260.01-es altípusok első körben Szevasztopol és Jaroszlavl környékére kerültek, később Dnyipropetrovszk, Odessza, Volgográd, Harkov, Luhanszk, Doneck, Kijev és Kemerovo környékén is közlekedtek, de néhány darab került Belorussziába, Észtországba, a Krím-félszigetre, Leningrádba és Moszkvába is. Kijevben 2008-ig jártak a buszok,[131] Oroszországban néhány példány még ma is közlekedik, főleg a keletebbre fekvő részeken. A legtöbb busz öt altípusból került ki a Szovjetunióba, a 260.01-esen kívül 1981-ben az elővárosi kivitelű 260.18-as és 260.27-es, 1984-ben a 260.37-es, melyet a 260.01-es utódjának szántak, mindössze a váltóban és az ablakok elrendezésében különböztek, illetve az 1990-es évek elején a 260.50-es, mely a 260.37-es új verziója és már az orosz piacra szánt Ikarus 263-asokra hasonlított. A 260.51-es Észtországba és szovjet városokba került, a 260.52-esből pedig csak néhány darab készült, ezek többnyire Tambov, Tver és Kaluga városba, illetve Dagesztánba kerültek.[132][125][127][133][131] Néhány darab Lettországba és Litvániába is került.[134]
Románia számára külön sorozat nem készült, mégis sok 260-as került az országba köszönhetően annak, hogy a főként Magyarországon kiöregedett autóbuszokat megvették. A magyar Volán-társaságoktól és Oroszországból használtan többek között Aradra, Nagyváradra, Szatmárnémetibe, Temesvárra 260.43-asok, Ploieștibe, Iașiba, Piteștibe, Brăila-ba 260.02-esek jutottak. Új példányok csak néhány városba kerültek, nagyobb mennyiségben csak Bukarestbe 1991 és 1993 között, ekkor 177 darab 260-ast szállított le az Ikarus. A buszokat 2008 körül selejtezték, de pár darab még forgalomban van.[138][139][140][141][142]
Távol-Kelet
Tajvan 1991-ben 560 darab 260.48-ast rendelt, melyek két évvel később már forgalomba is álltak.[143][144]
Észak-Korea 191 darab 260-ast vásárolt, melyek egy részét később trolibusszá alakították.[145][146][147]
Törökország több, mint 2000 példányt rendelt, az első 305 darabot 1979-ben Isztambul kapta meg. Törökországnak ekkor fizetési gondjai voltak, ezért a magyarokkal abban állapodtak meg, hogy a buszokért cserébe dohányt, pamutot, zöldséget és gyümölcsöt adnak. Új busz legközelebb 1990-ben érkezett 5 darab 260.70-es formájában, míg 1991-től 1994-ig további 1244 darab 260.25-ös busz érkezett, melyekért az isztambuli közlekedési társaság, az İETT már pénzzel fizetett.[148][149] Ezen kívül 1992-ben Ankara, Bursa és Eskişehir, illetve 1993-ban İzmir városába is került a 260.25-ösökből és 260.49-esekből.[150][151][152] Isztambulban 2013. év végén kivonták az utolsó Ikarust is a forgalomból, de megőriztek egy példányt, mely 2016 júniusában készült el, és nosztalgiacélokat szolgál.[153]
Isztambul a kiöregedett buszait sokszor rászoruló országokba küldi el segélyszállítmányként, 2014-ben 20 darab Ikarus 260-as került ily módon Libéria fővárosába, Monroviába.[93][154]
Modellváltozatok
A táblázatból kimaradt altípusokról nincsen elérhető információ.
1999-ben a 200-asokat felváltó Classic család keretein belül elkészült az utód, az Ikarus C60-as. A buszból végül csak egy darab készült, ez ma Egerben közlekedik HAE-195 rendszámmal, pontos típusjelzése Ikarus C60.30A. A busz a Classic családdal megegyező új homlok- és hátfalat kapott. A többi ilyen külsővel közlekedő busz (Budapesten, Szolnokon és Kecskeméten) csak átalakított 260-as.[5][155][156]
Az Ikarus 260T az Ikarus 260-as busz troliváltozata, mindössze kettő darab készült belőle. A prototípus 1974-ben készült el egy ZiU–5-ös berendezéseit felhasználva. Jelenleg a BKV nosztalgiaflottáját erősíti, bár egyes vélemények szerint elbontották és egy 260-as vázelemeit felhasználva építették újra.[157][158][159] A második példány NDK exportra készült, Weimarban közlekedett, 1995-ben került vissza Magyarországra, ahol szétvágták.[160][161] Észak-Koreában is közlekedtek 260-as trolik, ám azok dízelbuszokból lettek átalakítva.[145]
Az Ikarus 260 sínautóbusz néven is emlegetett jármű egy kísérleti darab volt az 1990-es évek elején, melyet a Bzmot-hiány miatt a MÁV rendelt meg az Ikarustól. A próbák végül sikertelenek voltak, ezért visszaalakították autóbusszá, jelenleg a BOS-770-es rendszámot viseli és Szentesen közlekedik helyi járatokon.[9][87][162][163]
Könyvtárbusz
Pécsett egy könyvtárbusznak átalakított Ikarus 260.90-es jármű járta a környező településrészeket (Somogy, Ürög, Vasas, Tettye, Patacs, Pécsvárad, stb.) és könyvtári elérhetőséget biztosított az itt lakóknak. Pécsett már 1974 óta létezett ez a szolgáltatás, 1992. november 23-án – 2 év kihagyás után – újra forgalomba állt a CCP-661-es rendszámú Ikarus busz, ahol körülbelül 3000 kötet könyvet helyeztek el, melyeket folyamatosan cserélgettek. A szolgáltatás napjainkban is létezik, de már modernebb járművekkel, melyek Baranya megyei falvakba is lejárnak.[164][165] 1984 és 1990 között Cegléden is hasonló szolgáltatás volt elérhető.[166][167]
„Dízeltroli”
A kőbányai troligarázsban 1995-től alkalmaztak egy különös 260-ast. A korábbi BU 88-41-es rendszámú busz áramszedőt és 295-ös pályaszámot kapott, de a jármű dízelmotorral közlekedett. A furcsa megoldást azért választották, mert ónos eső idején a felsővezetékekre ráfagyott a jég, mely a GVM trolik elektronikájában folyamatosan gondot okozott, így ezzel a busszal és ZiU–9 trolikkal takarították a felsővezetékeket. A busz fagyállót permetezett a vezetékekre, a ZiU trolik elektronikáját pedig nem zavarta a jég, bár olykor szikrázva és rángatva indultak el, miközben letörték a jeget. A busz közforgalmú utasszállításban nem vehetett részt.[87][168][169]
Girón XIII
Az 1960-as évek végén a kubai piacon működő spanyol Girón gyár, mely autóbuszok felújításával foglalkozott, megállapodást kötött az Ikarusszal buszok importálásáról. A magyar gyár kész alvázakat és szükséges alkatrészeket juttatott el Havannába. 1990-ig többféle típust szereltek össze, a 260-as változatból több mint 4500 példány gurult ki a gyártósorról, de Girón XIII néven. A magyar változattól való legszembeötlőbb eltérés, hogy az ablakokat alul lehetett kinyitni. A kiöregedett buszokból később vasúti kocsik, pótkocsik, illetve emeletes buszok lettek.[170][171][172][173]
Az 1980-as években a lengyel Jelczańskie Zakłady Samochodowe autóbusz- és teherautógyár gazdasági válság miatt úgy döntött, hogy a Jelcz PR110 típusú autóbuszaihoz a magyar Ikarus 260-as busz alvázát használják fel. Az 1983. október 24-ei szerződés értelmében az Ikarus az alvázon kívül Rába motort és Csepel váltót is exportált Lengyelországba, Magyarország cserébe Polski Fiat 125p, 126p autókat és Star teherautókat kapott. A prototípust alapos vizsgálatoknak és teszteknek vetették alá, melyben a Budapesti Műszaki Egyetem kutatói is részt vállaltak. Az új buszok a Jelcz L11 (helyközi kivitel) és Jelcz M11 (városi kivitel) típusjelzéseket kapták.[174][175][176]
A különleges ajtókkal rendelkező BPO-370-es busz a Bem rakparton
A Classic-külsőt kapott BPO-609-es busz a Széll Kálmán téren
Jegyzetek
↑A szállítható személyek száma a különböző altípusok között, illetve az azonos altípusok között a különböző szabványok szerinti számolás miatt eltérő lehet.
↑Az Ikarus évszázados története: Gerlei Tamás, Kukla László, dr. Lovász György: Az Ikarus évszázados története. Budapest: Maróti Könyvkereskedés és Könyvkiadó Kft. 2008. ISBN 9789639005853
Drajkó Imre és Kaszap Jenő: Autóbusz járműszerkezet és típusismeret. Budapest: ÉTK Kiadó. 1990.
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
_2.jpg)
_3.jpg)
_4.jpg)
_5.jpg)
_6.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.jpg)
.JPG)
_utca_torkolata._Fortepan_66741.jpg){kind=link}
