Szanád
Szanád (szerbül Санад / Sanad) falu Szerbiában, a Vajdaságban, az Észak-bánsági körzetben, Csóka községben. FekvéseCsóka északi szomszédságában, a Tisza bal partja közelében fekvő település. TörténeteSzanád Árpád-kori település. Nevét már 1247-ben említették az oklevelek, mint a Csanád nemzetség ősi birtokát. A Csanád nemzetség tagjai közül 1247-ben a falu fele része Pongrácz ispán birtoka volt. A nemzetség tagjai 1256 évi birtokmegosztásakor a Kelemenös fiak birtoka lett. Károly Róbert uralkodása alatt Tamás ispán fiai hűtlenségük miatt Szanádot elvesztették és csak 1321-ben nyerték vissza Csanád prépost közbenjárására. 1337-ben Szanád két részből állt: Al-Szanád jutott a Telegdyeknek, Fel-Szanád a Makófalviaknak. A Telegdyek később, 1360-ban még egyszer megosztoztak itteni birtokukon; ekkor a falut Telegdy Miklós fiai, György és Miklós kapták meg. A Telegdy rész megmaradt a család birtokában és Telegdy István 1508-ban a királytól új adománylevelet kapott itteni birtokrészeire. A makófalvi család része a Csákiak birtokába került. Csáki Gábor ezt a részt 1509-ben elzálogosította Bakócz Tamás bíboros érseknek. 1552-ben, a török megszállás alatt Szanád is elpusztult, 1557-1558-ban csak két szerb lakosa volt. Telegdy Mihály közben János Zsigmondhoz pártolt, ezért szanádi birtokrészét Nádasdy Tamás nádor 1561-ben Kerecsényi Lászlónak adományozta. 1561-ben Kerecsényi László és Telegdy István, 1564-ben Telegdy Mihály - aki itteni birtokait visszanyerte - és Telegdy István voltak a földesurai. 1647-ben is lakott helység volt, 1717-ben 44 ház állt a településen. A törökök kiűzése után a temesvári bánságba osztották be. 1724-ben és 1725-ben szerb lakosai tömegesen elszökdöstek, majd 1781-ben a falu árverésre került, de vevő nem akadt rá. A 19. század elején Áldássy Ignácz szerezte meg, aki 1803-ban 70 német családot telepített ide. Ekkortájt épült az Áldássy kúria is, mely a 20. század elején Falcione Nándor zombori lakosé volt, majd 1859 körül kezdtek ide magyarok beköltözködni. 1851-ben Fényes Elek írta a településről: "Szanád, rác-német falu, Torontál vármegyében, Csókához egy kis órányira, a Tisza mellett: 378 kataszteri holdon, 1382 óhitű, 6 zsidó lakossal, katholikus és óhitű anyatemplomokkal, kastéllyal, fűz erdővel, 113 4/8 egész jobbágytelekkel. Földesura Áldásy Ignácz örökösei. Utolsó posta Török-Kanisa." 1910-ben 2317 lakosából 376 magyar, 466 német, 1463 szerb volt. Ebből 781 római katolikus, 41 református, 1480 görögkeleti ortodox volt. A trianoni békeszerződés előtt Torontál vármegye Törökkanizsai járásához tartozott. VarsánySzanád és Csóka között, a Tisza partján a középkorban egy Varsány nevű falu állt. Varsány a Csanád nemzetség birtoka volt és a nemzetség birtokainak sorsában osztozottan egész a Mohácsi vészig, amikor elpusztult. Mondák, néphagyományokA község határában fekvő Vujana-dombról kétféle monda is fennmaradt: egyik szerint a zentai ütközetben részt vett török fővezér nejét ott temették el és a szultán meghagyta katonáinak, hogy mindegyik egy marék földet dobjon e sírra; így keletkezett volna ez a domb. A másik változat szerint a török fővezér neje erről a dombról nézte az ütközetet, és ezért vette tőle a nevét. A település az irodalomban
NépességDemográfiai változásokA népesség alakulása 1948 és 2011 között
Adatok: Wikidata Etnikai összetétel
NevezetességekJegyzetek
Források
|
Portal di Ensiklopedia Dunia