Szőrös disznóparéj

Szőrös disznóparéj
Rendszertani besorolás
Ország: Növények (Plantae) Törzs: Zárvatermők (Magnoliophyta) Csoport: Valódi kétszikűek (eudicots) Csoport: Core eudicots Rend: Szegfűvirágúak (Caryophyllales) Család: Disznóparéjfélék (Amaranthaceae) Alcsalád: Amaranthoideae Nemzetség: Amaranthus Faj: A. retroflexus
Tudományos név
Amaranthus retroflexus L.
Hivatkozások
Wikifajok A Wikifajok tartalmaz Szőrös disznóparéj témájú rendszertani információt. Commons A Wikimédia Commons tartalmaz Szőrös disznóparéj témájú médiaállományokat és Szőrös disznóparéj témájú kategóriát.

A szőrös disznóparéj (Amaranthus retroflexus) a szegfűvirágúak rendjébe (Caryophyllales), azon belül a disznóparéjfélék családjának (Amaranthaceae) Amaranthus nemzetségébe tartozó növényfaj.

Leírása

A szőrös disznóparéj általában 10–90 cm magasságú, de egyes különlegesen nagy példányok elérhetik a 150 cm-es magasságot. Hajtása felálló, s csak egy évig él, tehát egynyári növény. Szára viszonylag vastag, húsos, lédús, röviden szőrözött, a hajtás öregedésével kissé kopaszodó. Leveleinek hossza elérheti a 15 cm hosszúságot is, melyeknek nyele hosszú, alakjuk rombos-tojásdadok. A levélfonák molyhosabb, mint a levélszín, s az is főképp az erek mentén.

Virágzata tömött, vaskos, zöldes színű álfüzérekből áll. A virágtakaró viszonylag kemény, felül kiszélesedő lepellevelekből áll, melynek vége tompás vagy levágott, szálkahegyben végződő, hossza 2–3 mm. A megtermékenyítés után toktermése fejlődik.

Elterjedése

A faj Amerikában őshonos – főképp az Amerikai Egyesült Államok délnyugati részén és Mexikóban elterjedt –, Európába, így Magyarországra is a 18. század folyamán került be, és rendkívül gyorsan kezdett el terjeszkedni, olyannyira, hogy mára Magyarország egyik legelterjedtebb és legagresszívebben terjedő gyomfaja, főképp a kapáskultúrákban jellemző. Elsősorban az elmúlt évtizedekben kezdett el nagyon agresszíven terjedni ez a faj, mert a vegyszeres gyomirtó szerekre rezisztens biotípusok alakultak ki, míg erre más, kevésbé alkalmazkodóképes – sokszor őshonos – gyomfajok nem voltak képesek. Emellett a túlműtrágyázott talajok is igen kedvező körülményeket teremtettek neki. Rendkívül nagy a zavarástűrő képessége is.

Konyhai használata

Amarántlevelekből készült Thoran, a Dél-Keralában hagyományos elkészítés szerint

A növényt a világban többhelyütt fogyasztják. Egyetlen mérgező Amaranthus-fajt sem ismerünk,[1] de a levelek oxálsavat tartalmaznak, és nitrátban gazdag talaj esetén nitrátokat is, így forrás után a főzővizet le kell önteni róla.

Az Amaranthus retroflexus-t az amerikai őslakosok számos ételben és gyógyszerként is felhasználták.[2]

Az indiai Kerala államban népszerű thoran nevű ételben a szőrös disznóparéj finomra vágott leveleit kókuszreszelékkel, csilivel, fokhagymával, kurkumával és más összetevőkkel ízesítik.

Takarmánynövény

Ha szarvasmarhák vagy sertések több napon keresztül nagy mennyiségben fogyasztják, károsíthatja a veséjüket (nefrotoxicitás).[3]

Hatóanyagai

A levelek C-vitaminban, A-vitaminban, kalciumban, foszforban, vasban, a magok fehérjékben gazdagok.[4]

Jegyzetek

1. Plants for a future
2. Ethnobotany. [2007. november 30-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. július 31.)
3. FEIS Ecology
4. Marie-Claude Paume: Ehető vadnövények. Füvek, virágok és salátafélék gyűjtése és felhasználása. Budapest, Bioenergetic Kft. 2013, 238. oldal. ISBN 978-963-2911-76-2

Források

• Ujhelyi Péter (szerk.): Élővilág Enciklopédia – A Kárpát-medence gombái és növényei, Kossuth Kiadó, Bp., 2006
• Urania Növényvilág – Magasabbrendű növények I., Gondolat Kiadó, Bp., 1974

További információk