Virágzat
A virágzat önálló virágok közös hajtáson való csoportosulása egy növényen. Fejlődéstörténeti értelemben feltehetően a magányos, csúcsálló virág az ősibb, majd a későbbiek során a hajtás alsóbb részein megjelenő, levélhónalji eredetű virágoknak a hajtás módosulása általi közeledése előnyt jelentett és egyre specializáltabb virágzatok kialakulásához vezetett. A specializálódás és a virágzatot alkotó egyes virágok differenciálódása olyan mértékű lehet, hogy sokszor nehéz első pillantásra eldönteni, hogy virággal, vagy virágzattal állunk szemben. A fészkesvirágzatúak esetén a külső, nyelves virágok szirmokra hasonlítanak és más szerkezetűek mint a belsők, ezáltal a virágzat magányos virág benyomását kelti. A virágzatok csoportosításaA virágzatokat elsősorban a fő hajtástengely csúcsának növekedése alapján lehet csoportosítani:
A hajtástengely növekedése alapján a virágzatok a következő két csoportra is feloszthatók:
Összetett virágzatot eredményez a jellemző alakzat esetleges ismétlődése, halmozódása. ilyen például az összetett ernyő (homotaktikus, az ernyőcskék alkotnak ernyőt). Az összetett virágzatok speciális esete, amikor kétféle elrendeződés keveredik (heterotaktikus). A fészkesvirágzatúak családjában gyakran előfordul például, hogy a virágként "viselkedő" fészkek (melyek már önmagukban is virágzatok) alkotnak sátorvirágzatot, vagy bugát, de a kutyatejfélék között is sokszor előfordulnak ernyős virágzatban elrendeződött cyathium virágzatok. Fürtös virágzatokFürtA virágok murvalevelek hónaljában, közel egyforma hosszúságú kocsányokon nyílnak. Az alsó virágok nyílnak először. A fürt lehet nyílt vagy zárt. SátorAz egyes virágok kocsányai különböző hosszúságúak, így a virágok nagyjából egy magasságba kerülnek. A kocsányok eredési pontjai általában közelebb vannak egymáshoz, mint a fürt esetén. FüzérA kocsányok hiányoznak, az egyes virágok közvetlenül a virágzat főtengelyén ülnek. BarkaÁltalában csüngő, ritkábban felálló fürt, vagy füzér. Az egyes virágok nem feltűnők. A csak porzós virágokból álló barka elvirágzás után egyben hull le. TobozvirágzatNem tévesztendő össze a nyitvatermők tobozával, ami még evolúciósan nem tekinthető virágnak. A komló virágzata ilyen TorzsaOlyan füzér, melynek virágzati tengelye megvastagodott. FészekA fészek a torzsához hasonlóan megvastagodott tengelyű füzér, de a tengely ellaposodott, tányérszerűen kiszélesedett. Legfőképp az őszirózsafélék (Asteraceae) családjában fordul elő. ErnyőA virágzati tengely csúcsán egy pontból erednek az egyes virágok kocsányai örvösen álló murvalevelek hónaljában. Ha a kocsányok egyforma hosszúak, a virágzat gömb alakú. Gyakran az egyes kocsányok nem virágban, hanem további ernyőcskékben végződnek. Ez az összetett ernyő. Fejecske vagy gombOlyan ernyős virágzat, melyben a kocsányok nagyon megrövidültek, illetve a virágok ülők. BugaTöbbszörösen összetett fürt. Az egyes kocsányokon további elágazások fejlődnek. A buga lehet nyílt vagy zárt. A sátorozó buga kocsányai más-más hosszúságúak, így az egyes virágok egy síkban, vagy enyhén domború félgömb mentén helyezkednek el. Bogas virágzatokA bogas virágzatok esetén a virágban végződő virágzati főtengelyt túlnövik az oldalágak. A belső, főtengely csúcsán lévő virág nyílik először. Kettősbog – többesbogA főtengely két oldalán egy-egy oldalág fejlődik átellenesen. Többesbog esetén a főtengely mellett kettőnél több oldalág fejlődik egyszerre. BogernyőAz ernyőhöz hasonlít, de az oldalágak nem egy pontból erednek. ForgóOlyan bog, melyben a főtengely egyszerre csak egy oldalágat fejleszt, majd ez az oldalág is elágazik, de a másik irányban. További elágazások is ismétlődnek. KunkorAz oldalágak a főtengelynek mindig az azonos oldalán jelennek meg. Egyéb virágzatCyathiumFőleg a kutyatejfélék (Euphorbiaceae) családjában előforduló virágzat. A virágzat középpontjában egy rendszerint hosszú kocsányon kilógó termős virág van, melyet egyetlen porzóból álló porzós virágok és egy csészeszerű burok vesz körül. Ezek a sajátos kis virágzatok maguk is gyakran virágzatot alkotnak. JegyzetekForrásokKapcsolódó szócikkekTovábbi információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia