|
Szép SzóA Szép Szó 1936 márciusa és 1939 júniusa-augusztusa között rendszertelen időközökkel megjelent irodalmi és társadalomtudományi folyóirat volt Cserépfalvi Imre kiadásában. Alkotógárdája a városi demokrata írók legtudatosabb tömörülése volt.[1] 
– József Attila: Szerkesztői üzenet[2]
Ignotus Pál és József Attila[3] voltak a felelős szerkesztői, Fejtő Ferenc pedig társszerkesztő volt. 1938 júliusától – miután József Attila meghalt és a többi szerkesztő emigrált – megszűnéséig Gáspár Zoltán szerkesztette. Első évfolyamát a Cserépfalvi Könyvkiadó jelentette meg, a későbbieket a Pantheon Irodalmi Intézet Rt. Hatvany Bertalan, Ignotus Pál, Németh Andor, Remenyik Zsigmond és K. Havas Géza tartoztak szűkebb szerzői körébe.[4] Az „urbánusok” folyóirata[5] a városi demokrata írók legtudatosabb tömörüléseként jött létre, a Nyugat kompromisszumával szembehelyezkedve. A Szép Szó köre elsősorban ideológiai-publicisztikai tevékenységre összpontosította figyelmét, a szépirodalmi anyagot szinte csak kísérő jelenségnek tekintette a lapban. Ebben kivételt csak József Attila költészete jelentett. Remenyik Zsigmond, Tersánszky Józsi Jenő, Nagy Lajos és Déry Tibor prózai írásai szerepeltek gyakran benne, és a legfiatalabb költőtehetségek: Pásztor Béla, Zsigmond Ede, Salamon Ernő, Keszthelyi Zoltán, Zelk Zoltán, Vészi Endre, Benjámin László. Érdemük Ady Endre és Juhász Gyula méltó értékelése. Rendszeresen közöltek műfordításokat a szomszédos népek irodalmából. A Szép Szó szellemes és bátor csatákat vívott a szélsőjobboldali és a szélsőjobbal békülékeny nézetekkel.[6] Az 1939 szeptemberében kibocsátott 8310/1939. M.E. számú rendelet alapján, a lapok terjedelme korlátozásának örve alatt a Szép Szót is betiltották. Szerző közül többen: Fejtő Ferenc, Hatvány Bertalan, Németh Andor, Hevesi András, Ignotus Pál, Remenyik Zsigmond emigrációba kényszerültek. Gáspár Zoltán lapszerkesztő K. Havas Géza újságíró segítségével állította össze az utolsó lapszámokat. Jegyzetek
Források
További információk |
Portal di Ensiklopedia Dunia
