Sveti Vid-Miholjice

Sveti Vid-Miholjice
A Szent Mihály plébániatemplom
Közigazgatás
Ország	Horvátország
Megye	Tengermellék-Hegyvidék
Község	Malinska-Dubašnica
Jogállás	falu
Polgármester	Anton Spicijarić
Irányítószám	51511
Népesség
Teljes népesség	292 fő (2021)[1]
Földrajzi adatok
Tszf. magasság	85 m
Időzóna	CET, UTC+1
Elhelyezkedése
é. sz. 45° 07′ 41″, k. h. 14° 32′ 26″45.1281, 14.5406Koordináták: é. sz. 45° 07′ 41″, k. h. 14° 32′ 26″45.1281, 14.5406
A Wikimédia Commons tartalmaz Sveti Vid-Miholjice témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

Sveti Vid-Miholjice (olaszul: San Vito-San Michele) falu Horvátországban Tengermellék-Hegyvidék megyében. Közigazgatásilag Malinska-Dubašnica községhez tartozik.

Fekvése

Krk északnyugati részén Malinskától 1 km-re északkeletre fekszik. A szigetnek ezt a részét, ahova Sveti Vid - Miholjice és a környező települések is tartoznak Dubašnicának hívják. Jellegzetes krki település központjában templommal, kis kőházakkal, mely jellegzetes képe miatt kulturális minisztériumi védelem alatt áll.

Története

Az ókorban közelében a Cickini erdőben haladt el a Curicumot (Krk) Fulfinummal (Omišalj) összekötő római kocsiút. Az erdő elnevezése ma is találgatások tárgya. Marija és Hrvoje Turk a Sveti Videt bemutató munkája szerint Szent Cecília a templomi kórusok védőszentje, prof. dr. sc. Miljenko Jurković szerint Szent Kvirin a krki püspökség védőszentje, Ranko Starac az itteni ásatások vezetője szerint Szent Ciprián püspök karthágói vértanú neve maradt fenn eltorzítva a névben. Az erdőben egy az 5. és 7. század között épített templomkomplexum romjai kerültek elő. A templom valószínűleg a 7. század elején történt avar-szláv betöréskor égett le, de ekkor még bár a lakosság már láthatóan szegény volt helyreállították. Véglegesen csak a 8. században a horvátok újabb betelepülése előtt pusztult el. Amint az élet újra rendeződött a lakosság új letelepedési helyén egy kisebb kápolnát épített magának, az épületegyüttest pedig benőtte a sűrű erdő.[2]

Sveti Vid település magja egy Szent Vid kápolna körül alakult ki, melynek építése egyben a település történetének kezdetét jelenti. A szakrális épület körüli lakóépületek jellegzetességei alapján a település a 16. – 17. században fejlődött ki. A további fejlődés során az elhagyott Miholjice - Semenje település egykori Szent Mihály plébániatemplomából a plébánia székhelye is Szent Vidre került.[3] Velence vazallusaiként Krk szigetét 1480-ig a Frangepánok igazgatták. Dubašnica volt a Krk-sziget egyetlen része, ahol ebben a korban városi település nem alakult ki. Ezt a vidéket egykor nagy kiterjedésű erdők és köztük legelők borították, az újonnan érkező lakosság azonban fokozatosan szántókká változtatta. A sziget 1480-tól közvetlenül Velencei Köztársasághoz tartozott. A napóleoni háborúk egyik következménye a 18. század végén a Velencei Köztársaság megszűnése volt. Napóleon bukása után Krk is osztrák kézre került, majd a 19. század folyamán osztrák uralom alatt állt. 1867-től 1918-ig az Osztrák-Magyar Monarchia része volt. 1857-ben 62, 1910-ben 39 lakosa volt. 1895-re felépült a település új plébániatemploma, melyet a régi miholjicei plébániatemplom nyomán Szent Mihály arkangyal tiszteletére szenteltek. Az Osztrák–Magyar Monarchia bukását rövid olasz uralom követte, majd a település a Szerb–Horvát–Szlovén Királyság része lett. A második világháború idején előbb olasz, majd német csapatok szállták meg. A háborút követően újra Jugoszlávia, majd az önálló horvát állam része lett. 2011-ben 257 lakosa volt.

Nevezetességei

• Mihály arkangyal tiszteletére szentelt plébániatemploma a település központjában áll. A templom 1890 és 1895 között épült.
• A falutól keletre fekvő Cickini erdőben kora keresztény szakrális épületegyüttes[4] romjai találhatók, melyet a szakemberek az 5. és 7. század közötti időre datálnak. Az épületegyüttesben a templomon kívül néhány lakó és gazdasági épület maradványai találhatók. Feltárásuk 2002-ben kezdődött el és öt évig folyt. A templom az 5000 négyzetméteres ásatási terület délnyugati szélén helyezkedett el. A feltárás eredményei szerint a templom latin kereszt alaprajzú, egyhajós építmény volt félköríves apszissal, fedett előcsarnokkal. Harangtornya az északnyugati oldalon állt. A szentélyben megmaradtak a papi ülőhelyek nyomai, délnyugati részén pedig boltozott kriptát találtak. A feltárás során előkerültek az 5. századi oltárépítmény részei, a 6. századi felújításkor készített oltár egy táblatöredéke, keresztelőkút maradványai és még számos kőmaradvány melyeket hasonló módon konzerváltak. A templom súlyos károkat szenvedett a 7. század elején egy tűzvészben, de nagyon gyorsan helyreállították, végleg csak a 8. században pusztult el. Falai mintegy másfél méter magasságban maradtak meg.[2]
• A templomtól északra egy „villa rusticának” meghatározott épület romjai közül egy ciszternából cserép és téglatöredékek mellett a romokat keltezve Traianus császár bronz érméje került elő az 1. századból.

Lakosság

Lakosság változása[5][6]
1857	1869	1880	1890	1900	1910	1921	1931	1948	1953	1961	1971	1981	1991	2001	2011
219	241	276	309	331	363	334	339	309	304	269	244	195	255	256	257

Irodalom

Ranko Starac: Ranokršćanska crkva u šumi "Cickini" kod Sršići na otoku Krku. Hortus artium medievalum 2004.

További információk

• Malinska-Dubašnica község hivatalos oldala^[halott link]
• Malinska turisztikai egyesületének honlapja
• A Građevinar folyóirat 2010. évi 1. száma – Régi templomok a Krk-sziget északi részén

Jegyzetek

1. Popis stanovništva, kućanstava i stanova 2021. – stanovništvo prema starosti i spolu po naseljima. Horvát Statisztikai Hivatal, 2022. szeptember 22.
2. Stare crkve u sjevernom dijelu Krka (horvát nyelven). www.casopis-gradevinar.hr. [2013. november 4-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 24.)
3. Sveti Vid (horvát nyelven). www.ineco-posluh.hr. [2016. április 10-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. május 24.)
4. Örökségvédelmi jegyzékszáma: Z-1771.
5. - Republika Hrvatska - Državni zavod za statistiku: Naselja i stanovništvo Republike Hrvatske 1857.-2001.
6. http://www.dzs.hr/Hrv_Eng/publication/2011/SI-1441.pdf