|
Royal Aircraft Factory B.E.2
A Royal Aircraft Factory B.E.2 (Blériot Experimental) egy brit egymotoros kétüléses biplán repülőgép volt, amely a Royal Flying Corps (RFC) kötelékében szolgált az első világháború alatt. Hozzávetőleg 3500 darab készült, a repülőgépet vadászgépként, elfogóként, könnyű bombázóként, kiképzőgépként és felderítőgépként használták. A No.2 Squadron RFC egy B.E.2a gépe volt a Royal Flying Corps első repülőgépe, amely Franciaországba érkezett az első világháború kitörése után, 1914. augusztus 26-án. Történet Az első világháború kitörése után az 1914-ben Franciaországba érkező első brit harcigépek a B.E.2a-k voltak. Akárcsak az őket követő B.E.2b-k, ezek a gépek is fegyvertelen bombázógépek, egy 24 kg-os vagy három, ennél kisebb bombát lehetett ledobni róluk. A stabilabb B.E.2c bevált felderítő- és bombázógépként, nagy hátránya volt azonban, hogy nagyon kevéssé volt fordulékony. A Zeppelin léghajók vadászatában ez nem gátolta ugyan, de 1915-től a nyugati arcvonalon megjelenő, mereven beépített, előretüzelő géppuskával felszerelt Fokker együléses vadászgépek súlyos veszteségeket okoztak a B.E.2c-kben. Hátrányosnak bizonyult az is, hogy a típusváltozat egyetlen fegyverzete az elülső ülésbe szerelt, kézzel működtetett géppuska volt. Az 1916-ban megjelent változathoz képest helyet cserélt, a megfigyelő most már a hátsó ülésben ült, az első ülés elé még egy, a repülés irányába tüzelő, merev géppuskát építettek be. A B.E.2e-n azonban visszatértek a korábbi üléselrendezéshez. Fejlesztés A B.E.2-t Geoffrey de Havilland tervezte a B.E.1 fejlesztéseként 60 lóerős (45 kW) léghűtéses Renault V-8 motorral, leváltva ezzel a vízhűtéses Wolseley motort, melyet még a korábbi gépen alkalmaztak. Első felszállására 1912. február 1-jén került sor, a tesztpilóta maga de Havilland volt. 1912. augusztus 12-én brit magassági rekordot állított fel 3219 méteres repülési magasságával. Sorozatgyártása indulásakor felderítőgépként gyártották, két évvel később három századot szereltek fel vele. Ezeket a századokat teljes létszámukkal Franciaországba küldték röviddel a háború kitörése után. A korai B.E.2a és b gépeket az 1915-ös év folyamán B.E.2c gépekkel cserélték, amelyet jócskán módosítottak, így lényegében egy új típust képviselt, amely Edward Teshmaker Busk kutatásain alapult. 1916-ban a „c” típust a végleges változattal, a B.E.2e géppel váltották fel, amely a „Quirk” becenevet viselte. 1917-re az utolsó B.E.2e-t is kivonták a frontszolgálatból, viszont a gép már sokkal korábban elavultnak számított. A háború további részében honvédelmi vadászrepülőgépként és kiképzőgépként szolgált. Nagyjából 3500 darab B.E.2 repülőgépet építettek 20 különféle gyárban, viszont pontos leírás nem készült a különböző gyárakban készült modellekről, habár minden valószínűség szerint a B.E.2c készülhetett a legnagyobb mennyiségben. A típus hiányosságai A B.E.2 nem volt egy közkedvelt típus és 1916-ra igen népszerűtlenné vált. Mint katonai gép több komoly gyengeséggel küszködött. Az első a kicsi léghűtéses motorjából adódott, amely miatt a gép igen lassú és megbízhatatlan volt, még az akkori normák szerint is. Mikor bombákat szállítottak vagy mikor a gép maximális hatótávolságára volt szükség, a megfigyelőt és géppuskáját hátra kellett hagyni. Habár a B.E.2 teljesítménye 1914-15-ben elfogadható volt, még akkor is sokáig szolgálatban maradt, mikor az ellenségnek már sokkal erősebb gépei voltak. A másik fő gyengesége a következő volt: mivel gyakran együléses gépként repülték, fontos volt, hogy a megfigyelő ülését a pilóta ülése elé helyezzék. Ebben a nem túl szerencsés helyzetben a megfigyelőt zavarták a felső szárny támasztékai és rögzítései, így gyakran a pilóta feje felett kellett visszalőnie az ellenséges gépekre. A gép tényleges sebezhetősége 1915-ben bizonyosodott be, mikor megjelentek az első német vadászgépek. A repülőgép nem volt képes legyőzni még az igen primitívnek számító Fokker E.I vadászgépet sem, így gyakorlatilag teljesen haszontalan volt az 1916-17-ben megjelenő újabb német vadászgépekkel szemben. Egyéb alkalmazási területek 1917-től a B.E.2-t többségében kivonták a frontszolgálatból, de tengeralattjáró felderítőgépként és kiképzőgépként továbbra is szolgálatban maradt. Ezt megelőzően ez a gép volt az első hatékony éjszakai vadászgép. Az 1915-ös év legelején a B.E.2c gépeket elfogóvadászként alkalmazták a német Zeppelin léghajók ellen. Az elfogóvadász típust együlésesként repülték pótüzemanyagtartály alkalmazásával a gép súlyközéppontjában. A kezdeti sikertelenség után, mivel a kis méretű gyújtóbombákkal való támadás nem használt, egy Lewis Gun géppuskát szereltek a gépre, amellyel felfelé lehetett gyújtólövedékeket lőni 45°-os szögben. Az új taktika alapján a léghajókat nem felülről, hanem alulról támadták, ami igen hatékonynak bizonyult. Az első sikeres támadásra 1916. szeptember 3-án éjszaka került sor, mikor egy B.E.2c William Leefe Robinson százados vezetésével lelőtte az első német léghajót Nagy-Britannia felett. Tettéért Viktória keresztet és £3500 pénzjutalmat kapott. 1916 októbere és decembere között további öt német léghajót semmisítettek meg B.E.2c elfogóvadászokkal. A B.E.2 gépek teljesítménye az 1917-18-as években már nem volt kielégítő, így helyüket későbbi típusú éjszakai vadászgépek vették át, de a B.E.2c gépek által kidolgozott technika alkalmazását tovább folytatták. A megmaradt B.E.2 repülőket (főleg B.E.2e) kiképzőgépként alkalmazták. Annak ellenére, hogy a típus stabilitása viszonylag jó volt, valamelyest alkalmas volt a műrepülésre, és emellett közel sem volt olyan rossz kiképzőgép, mint amilyennek először gondolták. Változatok
Üzemeltetők
Műszaki adatok (B.E.2c)Geometriai méretek és tömegadatok
Hajtóművek
Repülési adatok
Fegyverzet
Kapcsolódó szócikkekKapcsolódó fejlesztésHasonló repülőgépekForrások
Fordítás
További információk
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||
.svg){kind=small}
.svg){kind=small}
.png){kind=small}
Portal di Ensiklopedia Dunia
