Rohr Ferenc

Rohr Ferenc
Gyalogsági tábornokként 1916 körül
Született	1854. október 30. Arad, Magyar Királyság, Habsburg Birodalom
Elhunyt	1927. december 9. (73 évesen)  Ausztria, Bécs
Állampolgársága	osztrák magyar
Gyermekei	Rohr Krisztina
Foglalkozása	katona
Iskolái	Theresianum Katonai Akadémia
Kitüntetései	Katonai Érdemkereszt I. osztálya
Sírhelye	Cemetery Rodaun
A Magyar Királyi Honvédség 3. főparancsnoka
Hivatali idő 1913 – 1914
Császár	I. Ferenc József magyar király
Előd	Wilhelm Klobučar
Utód	a tisztség megszűnt
Az Osztrák–Magyar Monarchia 1. hadseregének parancsnoka
Hivatali idő 1917. február – 1918. április
Helyettes	Székelyföldi Huber József
Főparancsnok	Kövess Hermann tábornagy
Előd	Arz Artúr tábornagy
Utód	a tisztség megszűnt
Az Osztrák–Magyar Monarchia 10. hadseregének parancsnoka
Hivatali idő 1916. február – 1916. június 16.
Főparancsnok	Habsburg–Tescheni Frigyes tábornagy
Előd	tisztség létrehozva
Utód	Karl Scotti
Az Osztrák–Magyar Monarchia 11. hadseregének parancsnoka
Hivatali idő 1916. július 18. – 1917. február 28.
Főparancsnok	Habsburg–Tescheni Frigyes tábornagy
Előd	Viktor Dankl
Utód	Viktor von Scheuchenstuel
Katonai pályafutása
Az adatok megjelenítéséhez kattints a cím mellett található „[kinyit]” hivatkozásra.
Ország	Osztrák–Magyar Monarchia
Szolgálati ideje	1876–1918
Rendfokozata	császári és királyi tábornagy
Egysége	Rohr Hadseregcsoport 10. hadsereg 11. hadsereg 1. hadsereg
Háborúi, csatái	Első világháború Battle of Isonzo Asiagói csata Kerenszkij-offenzíva
A Wikimédia Commons tartalmaz Rohr Ferenc témájú médiaállományokat.
Sablon Wikidata Segítség

Dentai Rohr Ferenc báró (Franz Freiherr Rohr von Denta), (Arad, 1854. október 30. – Bécs, 1927. december 9.); magyar katonatiszt, tábornok, 1913–14 között a Magyar Királyi Honvédség főparancsnoka, császári és királyi tábornagy (Feldmarschall), első világháborús hadvezér.

Élete

Származása, ifjúkora

Nagyapja asztalosmester volt az észak-csehországi Langendorfban (Dlouha Ves). Édesapja sorkatonaként került a császári-királyi hadseregbe, ahol tíz évnyi szolgálat után őrmesteri rangban fizetőmester lett, majd századosi rangban, számvevőtisztként vonult nyugállományba. Fia, Ferenc a josefstadti gimnázium elvégzése után a Sankt Pölten-i (Alsó-Ausztria) katonaiskolába került.

Katonai pályája a világháborúig

A bécsújhelyi Mária Terézia Katonai Akadémia (Theresianische Militärakademie) elvégzése után, 1876. november 1-jén hadnagyi rangot kapott, és a Károly főherceg nevét viselő galíciai 3. ulánus ezredhez vonult be, amely az alsó-ausztriai Stockerau városában állomásozott.

A lovassági csapatszolgálat, majd a bécsi Vezérkari Akadémia (Kriegsschule) elvégzése után 1881. május 1-jén főhadnagyi rangot kapott. 1883-ban a vezérkarhoz osztották be, ahol 1883. november 1-jén első osztályú századossá léptették elő. 1889-től az 1. huszárezrednél teljesített csapatszolgálatot, majd 1890-től ismét a vezérkarhoz helyezték, itt 1891. május 1-jén őrnagyi rangot kapott. Első komoly beosztását 1894-ben kapta, amikor kinevezték a 13. gyaloghadosztály vezérkari főnökének. Ugyanezen év november 1-jén alezredessé léptették elő.

1894-től 1897-ig a közös Hadügyminisztérium (Kriegministerium) 6. osztályához osztották be, 1896. december 30-án ezredesi rangot kapott, 1897 szeptemberében kinevezték a II. hadtest törzsfőnökének (Anton Resch ezredes megüresedett helyére). E beosztásban szolgált 1901 áprilisáig, amikor átadta helyét Vinzent Fox alezredesnek. 1903. május 1-jén vezérőrnaggyá léptették elő, és még ebben az évben áthelyezték a Magyar Királyi Honvédséghez, és kinevezték a pozsonyi 73. honvéd gyalogdandár parancsnokává. Itt 1907. április 30-án altábornaggyá lépett elő. 1905–1909 között a honvéd lovasság főfelügyelőjének tisztségét látta el.

1909-ben kinevezték a Hadügyminisztérium osztályvezetőjévé és a katonai kiképző- és tanintézetek főfelügyelőjévé. 1911. november 1-jén lovassági tábornokká léptették elő. 1913 áprilisában kinevezték a M. Kir. Honvédség főparancsnokává. Ebben a beosztásban érte az első világháború kitörése.

Az első világháborúban

A délnyugati fronton

Conrad vezérkari főnök kezdettől fogva nem bízott Olaszország semlegességben. Már 1914 augusztusában megbízta Rohr lovassági tábornokot, hogy szervezze meg a Monarchia déli határainak védelmét olasz támadás ellen. 1915 májusáig Rohr öt új hadosztályt állított fel. A védősereg 112 zászlóaljából 7 tartalékos magyar munkásosztagokból alakult, 29 népfölkelő, 21 menetzászlóalj, 1 tengerész, 39 tiroli és vorarlbergi lövész, 15 tiroli, karintiai és stájer önkéntes zászlóalj volt [1]. Rohrt kinevezték a Nyugat-Ausztriában: Graz, Innsbruck környékén, Stájerországban, Karintiában, Tirolban és Vorarlbergben állomásozó haderők (Gruppe Rohr) parancsnokává. Ő irányította a tiroli és karintiai határvidék erődítési munkálatait is.

1915. május 23-án az Olasz Királyság hadat üzent a központi hatalmaknak, és nyomban támadást indított a Monarchia délnyugati határai ellen. Május 27-én a Rohr tábornok parancsnoksága alatt álló, gyengén felszerelt erőket egyetlen seregcsoporttá egyesítették. Az Armeegruppe Rohr a Karintiát az olasz Veneto tartománytól elválasztó Karni-Alpok (Karnische Alpen) déli lejtőin foglalt állásokat. Jobbszárnya a Puster-völgyre (Pustertal, Val Pusteria) támaszkodott, Goiginger altábornagy parancsnoksága alatt. Balszárnyához Svetozar Borojević gyalogsági tábornok 5. hadseregének északi szárnya csatlakozott, itt a Rudolf Stöger-Steiner altábornagy (a későbbi hadügyminiszter) által vezetett XV. hadtest állt. Az egész délnyugati front parancsnoka, Jenő főherceg tábornagy a Karni-Alpoktól északra, Klagenfurtban rendezte be parancsnokságát.

A Rohr seregcsoport 1915 májusától kezdve szembeszállt a Cadorna tábornok parancsnoksága alatt betörő olaszokkal, és sikerrel védelmezte Ausztria karintiai határvidékét, amíg a Monarchia jelentős erői az orosz fronton (a gorlicei áttörésnél) és a szerbiai fronton voltak lekötve. Délen, a venetói síkságon az olasz haderő sikeresen előrenyomult az Isonzó völgyéig, ahol elkezdődött a véres isonzói csaták sorozata.

Északon, a Kárni Alpokban az olasz csapatok a május 24-étől június 22-éig tartó, heves határmenti csaták során kevés eredményt tudtak kivívni. A Kárni Alpok magas hegyei természetes védővonalat képeztek Ausztria és Velence között. A Rohr seregcsoport sikeresen meg tudta védelmezni a hágókat. Az olaszok Karintiába csak ott tudtak benyomulni, ahol hegyi harcban járatlan népfelkelő csapatokkal kerültek szembe, így az 1357 méteres Plöcken-hágó (Passo di Monte Croce) környéki hegyekben. Az ekkor elfoglalt hegycsúcsokat az alföldi VII. hadtest júniusi ellentámadása sem tudta visszafoglalni. Ezek az 1917-es caporettói áttörésig az olaszok kezében maradtak.

1916 februárjában – a tiroli offenzívára készülve – a karintiai seregcsoportot feloszlatták és megszervezték a 10. hadsereget, melynek parancsnokává Rohr tábornokot nevezték ki. Az elégtelen eszközök ellenére eredményesen folytatott határmenti védelemért 1916. május 1-jén vezérezredessé léptették elő. Klagenfurt városa díszpolgárává választotta. Rohr 10. hadserege jelentős szerepet játszott az 1916. május 15-étől június 10-éig tartó asiagói csatában. A csatákban Rohr hadseregével szemben az olasz XII. hadtest állt, amely az olasz 3. és 4. hadseregek között önállóan ténykedett. A tiroli offenzívát az oroszok által keleten megindított Bruszilov-offenzíva miatt kellett leállítani.

1916. június elején Rohr vezérezredes a 10. hadsereg parancsnokságát átadta Karl Scotti altábornagynak. Június 18-án Viktor Dankl vezérezredestől átvette a 11. hadsereg parancsnokságát, amely Tirol déli részén (a mai Trentinóban) állt. Ebben a tisztségében maradt 1917. február 28-áig, amikor a moldvai frontra vezényelték át a románok ellen (helyét a 11. hadsereg élén Viktor von Scheuchenstuel táborszernagy vette át).

Székelyföld védelme Románia ellen

Rohr vezérezredest a keleti fronton harcoló 1. hadsereg vezetésével bízták meg, amelynek parancsnokát, Arz Artúr vezérezredest a Monarchia vezérkari főnökévé nevezték ki. Arz tábornok 1917. február végén adta át a hadsereg parancsnokságát Rohrnak. Feladata a székelyföldi hadműveletek irányítása, a román hadsereg teljes kiszorítása, a románokat támogató orosz haderő semlegesítése és Erdély határainak biztosítása volt. 1917. július 22-én a Kerenszkij-offenzíva keretében az orosz és a román hadsereg Iași és Foksány felől egyesült támadást intézett a székelyföldi osztrák–magyar és német erők ellen. Rohr 1. hadserege és Mackensen 9. német hadserege augusztus 1-jén csak visszavonulás árán tudták megállítani a betörést (Lásd: mărăști-i csata). Augusztus 6-án a román Vrancea tartomány felé indítottak ellentámadást (Lásd: mărășești-i csata) A szeptemberig elhúzódó csaták nyomán a háború román államterületre tevődött át. December 15-én az orosz kormány fegyverszünetet kért, Románia magára maradt.

1918. január 30-án Rohr vezérezredest tábornaggyá (Feldmarschall) léptették elő. Ő volt a hatodik tábornagy a császári és királyi haderőben. Az 1. hadsereg, amely 1914 óta folyamatosan harcolt a keleti hadszíntéren, rendkívül súlyos veszteségeket szenvedett. A Romániával megkötött különbéke tehermentesítette Magyarország keleti határait, és lehetővé tette, hogy 1918. április 15-én a leharcolt 1. hadsereget is kivonják a hadrendből. Rohr tábornagy hadseregparancsnoki megbízatása befejeződött, a csík vármegyei frontról a katonai parancsnokságokat más frontokra helyezték át. Elutazása előtt, 1918 márciusában Székelyudvarhely és Csíkszereda közgyűlése díszpolgárságot adományozott Rohr Ferenc tábornagynak, a korabeli sajtójelentés szerint „az első és ma is egyedüli teljesen magyar honvéd hadvezérnek, aki ezt a katonák által elérhető legmagasabb rangot elnyerte.” [2]

Az Erdély védelmében szerzett érdemeinek elismeréseképpen IV. Károly császár és király 1917. április 14-én Denta bárójának (Freiherr von Denta) rangjára emelte, emellett kinevezte a Magyar Királyi Darabont Testőrség kapitányává és a 48. gyalogezred (IR 48) tulajdonosává. A világháború során a harcmezőn tanúsított eredményes parancsnoki működéséért Rohr több magas kitüntetést is kapott: 1916 áprilisában a Lipót-rend nagykeresztjét, 1917 márciusában a Katonai Érdemkereszt 1. osztályát, a Vaskorona-rend első osztályát, végül a Katonai Mária Terézia-rend (MMThO) lovagkeresztjét.

A világháború után

Az összeomlást követően, 1918. december 1-jével (egykori tábornoktársaival együtt) Rohr tábornagy is nyugdíjba vonult, a Bécs melletti Rodaun községben élt (ma Bécs 23. kerületéhez, Liesinghez tartozik). Itt halt meg 1927. december 9-én. A rodauni temetőben nyugszik, több családtagjával együtt. Unokája, Rodolfo Rohr, haláláig Brazíliában élt és épített fel virágzó vegyipari cégbirodalmat[1] szerte az országban illetve többek között szállodát[2] Caldas Novas-ban(wd). Számos szabadalom birtokosa.[3] 2018. március 24-én hunyt el Campinasban.

Kapcsolódó szócikkek

• Mărăști-i csata: az 1917. júliusi erdélyi román betörés Ocna–Foksánynál.
• Mărășești-i csata: az 1917. augusztusi vrancea-i osztrák–magyar–német ellentámadás.

Jegyzetek

1. Miracema-Nuodex - Indústria Química. www.miracema-nuodex.com.br. (Hozzáférés: 2018. április 3.)
2. Primaveras, Hotel Parque das: Hotel Parque das Primaveras. Hotel Parque das Primaveras. (Hozzáférés: 2018. április 3.)
3. Google Patents. patents.google.com. (Hozzáférés: 2018. április 3.)

Külső hivatkozások

• http://www.weltkriege.at Szolgálati és életrajzi adatok.
• http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/ww1/who/ Életrajz.
• https://web.archive.org/web/20190103094710/http://www.austro-hungarian-army.co.uk/ Életrajz, háborús pályafutás.
• G. Stefanovics: Solving Problems Through Force (angol nyelven). [2002. augusztus 2-i dátummal az [ eredetiből] archiválva]. (Hozzáférés: 2009. augusztus 18.)
• https://web.archive.org/web/20050228233609/http://hronos.km.ru/biograf/bio_r/ror_fon.html „Hronosz” orosz nyelvű történelmi honlap.
• https://web.archive.org/web/20070930035313/http://www.hhrf.org/hargitanepe/2006/dec/hn061208.htm „Hargita Népe” cikk, 2006. december 8.
• http://www.rodaun.info/denta/start-00.html^[halott link] Rodaun város honlapja, a Rohr család emléke.

Kapcsolódó irodalom

• Julier Ferenc: 1914-1918: A világháború magyar szemmel, Budapest, Magyar Szemle Társaság, 1933 ([3])
• Galántai József: Magyarország az első világháborúban, Korona, Budapest, 2001
• Balla Tibor: Szarajevó, Doberdó, Trianon, Scolar, Budapest, 2003
• Залесский К.А. : Кто был кто во первой мировой войне. Союзники Германии. (Zalesszkij K.A.: Ki kicsoda az első világháborúban. Németország szövetségesei), Moszkva, 2003.
• Oskar von Hofmann – Gustav von Hubka.szerk.: Dr. Carl Freiherr von Bardolff: Der Militär-Maria Theresien-Orden. Die Auszeichnungen im Weltkrieg 1914-1918. (A Katonai Mária Terézia-rend. Kitüntetések a világháború alatt) (német nyelven). Wien: Verlag Militärwissenschaftliche Mitteilungen (1943/1944) 
• Jörg C. Steiner. Schematismus der Generäle und Obersten der k.u.k. Armee, Stand 31.12.1918 (A császári és királyi hadsereg tábornokainak és ezredeseinek névjegyzéke, 1918. dec. 12-ei állapot (német nyelven). Wien: Edition S & M (1992). ISBN 3-901215-01-8