Gorondy-Novák Elemér

Gorondy-Novák Elemér
Székely Aladár felvétele (1940)
Született	1885. február 23.  Osztrák–Magyar Monarchia, Budapest
Meghalt	1954. május 14. vagy 15. (69 évesen)  Argentína, Cosquin
Sírhely	Farkasréti temető
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Fegyvernem	Lovasság
Szolgálati ideje	1905-1942
Rendfokozata	altábornagy
Egysége	1. lovasdandár 2. lovasdandár 3. magyar hadsereg
Csatái	első világháború 1919-es magyar–román háború második világháború
A Wikimédia Commons tartalmaz Gorondy-Novák Elemér témájú médiaállományokat.

Gorondy-Novák Elemér (Budapest, 1885. február 23. – Cosquin, 1954. május 14. vagy 15.) magyar lovassági tábornok, altábornagy, magyar királyi titkos tanácsos. Katonái szigorú vezérüket Goromba-Nováknak is hívták.

Élete

Novák Elemér néven született 1885. február 23-án Budapesten.

Szolgálati idejét 1905 augusztus 18-án kezdte meg. Az I. világháború után 1919-ben a Vörös Hadsereg 1. hadosztályának vezérkari főnöke volt, majd belépett a Nemzeti Hadseregbe. 1934. november 1-én tábornokká léptették elő. 1935. február 1-től az 1., majd 1937. október 1-től a 2. lovasdandár parancsnokaként teljesített szolgálatot. Az I. lovasdandár élén vitéz Denk Gusztávot váltotta. 1938. május 1-től már altábornagy volt, és a gyorscsapatok szemlélőjének is kinevezték. Később, december 31-től a lovassági szemlélő tisztét is ő töltötte be. 1940. március 1-től a 3. magyar hadsereg parancsnoka, 1940. október 22-től pedig magyar királyi titkos tanácsos is volt.

1941 áprilisában ő vezette a 3. magyar hadsereget a délvidéki hadműveletben. Ezután, 1941. május 1-től már lovassági tábornokként szolgált. Hadseregparancsnoki beosztásából 1941. november 1-én mentették fel, majd 1942. február 1-gyel nyugállományba vonult. A II. világháború után külföldre, Argentínába távozott. Cosquinban halt meg 1954. május 14-én vagy 15-én.

A Délvidék visszafoglalása

A Délvidék elleni magyar támadás 1941. április 11-én indult meg. Az offenzívát a 3. magyar hadsereg élén Gorondy-Novák Elemér vezette Zombor, Szabadka és Topolya irányába. A támadásban az I., a IV. és az V. hadtest alakulatai, valamint a gyorshadtest vettek részt. Az V. hadtest csapatai április 13-án elérték, és elfoglalták Zentát, ahol a helyiek ünnepléssel köszöntötték őket.

Habár a jugoszláv hadsereg már visszavonult dél felé, partizánok meg-megzavarták a hadműveletet, ezeket az akciókat a honvédség alakulatai hamar letörték.

Források

• Életrajza
• HM Hadtörténeti Intézet és Múzeum – rangsorolás
• Zenta visszafoglalása
• Magyarkanizsa katonai parancsnoksága