Decleva Zoltán

Decleva Zoltán
Született	1887. július 30.  Osztrák–Magyar Monarchia, Alsószemeréd
Meghalt	1950. július 17. (62 évesen)  Magyarország, Budapest
Állampolgársága	magyar
Nemzetisége	magyar
Fegyvernem	Gyalogság
Szolgálati ideje	1906-1943
Rendfokozata	vezérezredes
Egysége	cs. és kir. 19 gyalogezred 1. Vegyesdandár 3. magyar hadsereg
Csatái	első világháború második világháború
Kitüntetései	(a teljesség igénye nélkül) Magyar Érdemrend Nagykeresztje
Házastársa	Habsburg–Lotaringiai Erzsébet Henrietta főhercegnő[1]
A Wikimédia Commons tartalmaz Decleva Zoltán témájú médiaállományokat.

Vitéz Decleva Zoltán (Alsószemeréd, 1887. július 30. – Budapest, 1950. július 17.) magyar vezérezredes, a 3. magyar hadsereg parancsnoka, magyar királyi titkos tanácsos, a Vitézi Rend tagja.

Élete

Decleva Zoltán 1887. július 30-án született Alsószemeréden. Nemes elszegényedett családhoz tartozott, amelynek eredete Joannes Declevára, II. János törvénytelen fiára, clevesi hercegre és zsidó származású magyar nőre nyúlik vissza.[2]

Miután elvégezte a pécsi honvéd-hadapródiskolát, 1906-ban zászlósként szolgált a pécsi 19. honvéd gyalogezredben. Az első világháborúban összesen 42 hónapot szolgált a fronton.

Házasságot kötött Elisabeth Henriette osztrák főherceggel (1883-1958), Habsburg József magyar kormányzó nővérével.[3] Felesége szimpatikus volt a nácizmus iránt.[4] Elisabeth Henriette 1958-ban halt meg 74 évesen, már el volt választva férjétől. Sírja nem tesz említést férjéről, főleg azért, mert nem osztja a nácizmus iránti szimpátiáját.[3]

1923-ban elvégezte a budapesti Hadiakadémiát. 1927. november 15-től egészen 1931 május 1-ig a Honvédség főparancsnoka szárnysegéde volt, majd 1933. augusztus 1-ig az 1. vegyesdandár vezérkar főnöke lett. Ezután a Honvédelmi Minisztérium Kiképzési Osztály vezetője és 1936. november 1-től a Honvédség vezérkari főnökének helyettese is volt. 1938. május 1-én tábornokká léptették elő. A Honvédség átszervezésével 1938-ban a Honvédség vezérkari főnökének 2. helyettese, valamint október 1-től ezzel párhuzamosan a Legfelső Honvédelmi Tanács vezértitkára volt. 1940. március 1-től az I. hadtest parancsnoka volt a 3. magyar hadseregben. 1940. szeptember 1-től már altábornagyként teljesített szolgálatot. A budapesti I. hadtest élén tevékenyen részt vett Erdély felszabadításában és a Délvidék visszafoglalásában.

1941. május 1. és november 1. között ismét a Honvédség vezérkari főnökének helyettese lett, valamint ezen felül a szállásmesteri teendők ellátásával is őt bízták meg. 1941. november 1-től 1942. december 1-ig a 3. magyar hadsereg parancsnoka volt. 1942. október 1-én vezérezredessé nevezték ki, 1942. december 17-től magyar királyi titkos tanácsos volt. 1943. március 1-től nyugállományba helyezték és a Magyar Érdemrend Nagykeresztjével tüntették ki. A Honvédelmi Minisztérium Állandó Igazoló Bizottsága 1945. március 20-án igazolta. Budapesten hunyt el 1950. július 17-én. A Történelmi Vitézi Rend 2004-ben posztumusz vitézzé avatta.

Fia, László, aki kormányzó Horthy Miklós bukása után száműzetésbe ment Portugália, később Brazília.[5] Legfiatalabb fia, Vitéz Decleva Ferenc (1942-2016), Zoltán fia ismeretlen anyával, Baranya megye kapitánya, a Magyar Nemzeti Gárda ezredese és a Szent György Lovagrend tagja lett.[6]

Jegyzetek

1. p10589.htm#i105884, 2020. november 30.
2. Die Chroniken der deutschen Städte: Erster Band: Dortmund, Neuss. (Hozzáférés: 2019. február 23.)
3. Alphons Lhotsky, Das Haus Habsburg (1971)
4. Nazi Women: Hitler's Seduction of a Nation, Cate Haste, Channel 4, 2001
5. Das Memórias Anotadas do Almirante Miklós Horthy Archiválva 2014. augusztus 14-i dátummal a Wayback Machine-ben (Hozzáférés: 2009. szeptember 5.)
6. Elhunyt vitéz Decleva Ferenc székkapitány 2016.07.21. (em húngaro).

Források

• Életrajza
• Életrajza 2.
• Életrajza 3.
• A 3. hadsereg délvidéki offenzívája