Révkörtvélyes
Révkörtvélyes település Romániában, Szilágy megyében. FekvéseNagyilondától nyugatra, a Szamos jobb partján fekvő település. Nevének eredeteNevének rév előtagját a patakon és a Szamoson levő révje után, míg nevének körtvélyes utótagját a településen termesztett nagy mennyiségű körte után kapta. TörténeteRévkörtvélyes nevét 1405-ben említették először az oklevelek Kwrthuelrew néven. 1424-ben Kerthewelrew, 1566-ban Körtwelrew, 1650-ben Körtvély-Rév, 1830-ban Révkörtvélyes néven írták. A település Kővár tartozéka volt, melyet Zsigmond király Balk és Drág fiainak adományozott. 1424-ben történt osztozkodásukkor a település Drág fiainak: Györgynek és Sandrinnak jutott, s az övék volt még 1553-ban is. A Drágfiak kihaltával Drágffy György e birtokát Izabella királyné bátori (ecsedi) Báthori Györgynek és nejének, somlyói Báthory Annának,és fiuknak Báthori Istvánnak (későbbi országbírónak) adományozta. 1565-ben, amikor Báthori György fellázadt Miksa császár ellen - feje váltságául - Kővárt és tartozékait, köztük Révkörtvélyest is a császárnak engedte át. 1567-ben II. János király visszafoglalta Miksa császártól Kővárt tartozékaival együtt és Beregszói Hagymási Kristófnak adományozta. 1651-ben Kővárhoz tartozó „fiskális” birtok volt. 1702-ben Bethlen Ferenc és Bánffy Péter birtokának írták, 1786-ban pedig gróf Bethlen Gergelyé lett. 1820-ban gróf Teleki Domokos volt a település birtokosa. 1831-ben 233 lakosa volt, 1896-ban 297 lakosából 280 görögkatolikus, 17 zsidó volt. 1891-ben 277 lakosa volt, melyből 9 római katolikus, 244 görögkatolikus, 2 református, 22 izraelita volt. Révkörtvélyes a trianoni békeszerződés előtt Szolnok-Doboka vármegye Nagyilondai járásához tartozott. Nevezetességek
JegyzetekForrások
|
Portal di Ensiklopedia Dunia