Szamos

Ez a szócikk a Szamos folyóról szól. Hasonló címmel lásd még: Szamos (egyértelműsítő lap).

Szamos
Közigazgatás
Országok	Románia  Magyarország
(Vár)megyék	Kolozs, Szilágy, Máramaros és Szatmár megye (Románia), Szabolcs-Szatmár-Bereg vármegye (Magyarország)
Földrajzi adatok
Hossz	388 km
Vízhozam	120 m³/s
Vízgyűjtő terület	15 015 km²
Forrás	A Kis-Szamos és Nagy-Szamos összefolyása Désnél
é. sz. 47° 08′ 41″, k. h. 23° 54′ 48″47.144722222222, 23.913333333333
Torkolat	Tisza (Vásárosnaménynál) → Duna → Fekete-tenger
é. sz. 48° 06′ 49″, k. h. 22° 20′ 22″48.113611111111, 22.339444444444
Elhelyezkedése
A Wikimédia Commons tartalmaz Szamos témájú médiaállományokat.
Sablon • Wikidata • Segítség

A Szamos (románul Someș) a Tisza bal oldali mellékfolyója.

Nevének eredete

A „Szamos” ősi folyónév. A római korban a latin Samum (tárgyeset) alakban bukkan fel. Töve talán a francia Somme folyónévvel van kapcsolatban. Ennek tövében talán a kelta samo (nyugalom) szó rejlik.

Kevésbé meggyőző az a feltevés, hogy forrása egy indoeurópai s(w)om-isyo (harcsában gazdag).

A magyarba szláv közvetítéssel kerülhetett át (Ihrig 197-8, ÚMLex., FNESz.).

Földrajza

A Szamos Létkánál

A Szamos Szatmárnémetinél

A Tisza és a Szamos összefolyása Gergelyiugornyánál

A Szamos hossza 411 km, ebből Magyarország területére az alsó folyószakasz esik, mely 52 km.

• A Nagy-Szamos Romániában, a Keleti-Kárpátok nyugati szélén, a Radnai-hágó nyugati oldalán ered, és Nagy-Szamos néven dél, délnyugati irányba folyik tovább, magába gyűjtve több kisebb-nagyobb folyót, patakot is.

A forrástól haladva jobb oldali nagyobb mellékfolyói: a Radnai-havasokban eredő Rebra és Szalva. Bal oldali nagyobb mellékfolyói: az Ilva, mely a Borgói-hegységben ered és a Les vizét magábagyűjtve ömlik a Nagy-Szamosba, valamint a Sajó, mely a Beszterce vizét is összegyűjti. Dés városánál találkozik össze a délről északi irányba folyó Kis-Szamos-sal.

• A Kis-Szamos forrásvidéke a Bihar-hegységben található. Itt a Gyalui-havasok északi völgyeiben ered a Kis-Szamos két forrása, melyek Hideg-Szamos és Meleg-Szamos néven folynak észak, északkeleti irányba, majd a Gyalui-havasok aljánál Kis-Szamos néven egyesülnek, és a folyó bal oldalán, az Almási-hegység keleti völgyeiben eredő folyókat: Kapust, Nádast, Borsa folyót magukba gyűjtve, Désnél a Nagy-Szamossal egyesülnek.

A Désnél egyesült két Szamos (Kis- és Nagy-Szamos) innentől Szamos néven folyik tovább az Ilosvai- és az Almási-hegység völgyében, magába gyűjtve a bal oldalon belefolyó – a Meszes-hegységben eredő – Almás és Egregy, valamint a Szilágy, valamint a jobb oldalán beletorkolló Lápos folyó vizét, amely Nagybánya alatt éri el a Szamost.

A Szamosba több kisebb patak is ömlik: a Kékes-, Zazar-, Fernezely-, Miszt-patak a Gutin és Rozsály-hegységből, a Szinér pedig az Avas-hegységből ered.

Az eddig gyorsfolyású, tisztavizű Szamos a Szatmári-síkságra kiérve lelassul, és kiszélesedik. A Szatmári-síkság homokját magával sodró, felkavaró folyó színe innentől sárgás színűvé, zavarossá változik. (Szatmár városát elhagyva e színéhez sajnos a város ipari üzemei is hozzájárulnak).

A folyó Magyarország mai határát Csenger szélén, Komlódtótfalunál éri el, és Gergelyiugornyánál torkollik a Tiszába.

A szeszélyesen kanyargó folyó szabályozását 1890-ben fejezték be: összesen 22 átmetszés készült, mintegy 26 km hosszúságban. A folyó mindkét partján töltés húzódik.

A folyó levágott kanyarjait Holt-Szamosnak nevezik. A Szamos folyószabályozás előtti medrében (Holt-Szamos) még most is bőven van víz, egyes szakaszai azonban már feltöltődtek. A régi, még víz borította meder-szakaszok csodálatos növény- és állatvilága sok kirándulót, horgászt csábít a környékre. Ilyen hely a Győrtelek mellett található Holt-Szamos, az ún. „Szilas-kanyar” is.

A Szamos folyó nagy kanyarulatait az itteni lakosság szegnek nevezi, így keletkeztek a régi nagy kanyarulatok mellett fekvő települések nevei is: Hermánszeg, Szamosszeg, mint a folyó kanyarulataiban fekvő települések, szegek.

A Szamos magyarországi holtágai mellett található települések: Hermánszeg, Szamosújlak, Ököritófülpös, Fülpösdaróc, Géberjén, Győrtelek, Tunyogmatolcs, Nábrád.

Források

• Magyarország vármegyéi és városai: Magyarország monografiája – A magyar korona országai történetének, földrajzi, képzőművészeti, néprajzi, hadügyi és természeti viszonyainak, közművelődési és közgazdasági állapotának encziklopédiája. Szerk. Borovszky Samu – Sziklay János. Budapest: Országos Monográfia Társaság. 1896–1914.   → elektronikus elérhetőség Szatmár vármegye
• Kádár József: Szolnok-Dobokavármegye monographiája VI.: A vármegye községeinek részletes története (Sajgó–Tótfalu). Közrem. Tagányi Károly, Réthy László. Deés [!Dés]: Szolnok-Dobokavármegye közönsége. 1901.  
• Petri Mór: Szilágy vármegye monographiája I–VI. [Budapest]: Szilágy vármegye közönsége. 1901–1904.
• Tekintő. Erdélyi helynévkönyv. Adattári tallózásból összehozta Vistai András János. [Hely és év nélkül, csak a világhálón közzétéve.] 1–3. kötet.