Nouvelle théologie

A nouvelle théologie vagy ressourcement vagy magyarul az új teológia katolikus teológiai irányzat, amely a 20. század közepén jelentkezett, leginkább a francia és a német teológusok körében. Programja a teológia gyökeres megújítása a forrásokhoz (Biblia, hagyomány) való visszatérés és a modern filozófia és társadalmi problémák iránti nyitottság révén. Az irányzat túlzottan merevnek tartotta a neotomizmust, ezért vagy annak megújítását követelte (pl. Yves Congar) vagy a transzcendentális teológia alapjaira helyezkedett (pl. Karl Rahner).[1]

Történet

Az 1926-ban Erich Przywara (1889–1972) által bevezetett nouvelle théologie gyűjtőnevet vatikáni személyek az 1940-es évektől használták polemikus éllel a francia katolikus teológiában megjelenő, egymástól különböző törekvések megnevezésére. Ezek a törekvések arra irányultak, hogy a korabeli filozófiákkal való párbeszéd révén teológiai megújulást érjenek el.[2]

XII. Piusz 1950-es enciklikája (Humani generis) – noha nem formálisan – de informálisan elítélte az irányzatot, mivel egy új modernizmust gyanítottak benne.[3]

Az irányzat jórészt Henri de Lubac (1896-1991) francia jezsuita pap munkássága nyomán bontakozott ki az 1950-es években.[1]

Egyfajta jóvátételként fogható fel, amikor XXIII. János pápa a nouvelle théologie főbb képviselőit zsinati teológusnak hívta meg. Később Lubac, Balthasar, Congar, Daniélou megkapta a bíborosi kinevezést is.[2]

A II. vatikáni zsinat utáni időszakban a mozgalom két táborra oszlott, bal és jobb szárnyra. Rahner, Congar, Schillebeeckx, Küng és Chenu 1965-ben alapították a Concilium nevű progresszívabb teológiai folyóiratot, míg Lubac, Balthasar, Daniélou, Ratzinger és mások 1972-ben a Communio-ot.

Képviselői

Jelentősebb képviselői, illetve az új teológiával általában társult teológusok:

• Henri de Lubac,
• Pierre Teilhard de Chardin,
• Hans Urs von Balthasar,
• Yves Congar,
• Karl Rahner,
• Hans Küng,
• Edward Schillebeeckx,
• Marie-Dominique Chenu,
• Louis Bouyer,
• Jean Daniélou,
• Henri Bouillard,
• Joseph Ratzinger (a későbbi XVI. Benedek pápa)

Jegyzetek

1. Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
2. Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár
3. XII. Piusz: Humani generis enciklikája (1950) > Néhány téves nézettel kapcsolatban, amelyek azzal fenyegetnek, hogy aláássák a katolikus tanítást

Források

• Gecse Gusztáv: Vallástörténeti kislexikon
• Herbert Vorgrimler: Új teológiai szótár

Fordítás

• Ez a szócikk részben vagy egészben a Nouvelle théologie című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.