|
Edward Schillebeeckx
Edward Schillebeeckx OP (Antwerpen, 1914. november 12. – Nijmegen, 2009. december 23.) belga domonkos szerzetes, római katolikus teológus. ÉleteEdward Schillebeeckx domonkos szerzetes volt, dogmatikát tanított Leuveni Katolikus Egyetemen (1958-1982). A II. Vatikáni zsinaton Bernard Alfink holland bíboros személyes szaktanácsadója volt. Műveit számos nyelvre lefordították, a XX. sz. legjelentősebb teológusai közé tartozott. Teológiai tanulmányait a Leuveni Katolikus Egyetemen kezdte, majd a II. világháború után Párizsban két tudós szerzetestársával, Yves Congarral és Marie-Dominique Chenuval állt szoros munkakapcsolatban. Munkásságával erősen hatott a zsinat utáni krisztológia antropocentrikus irányzatára. A 68-as diáklázadások idején nyílt konfliktusba került a Hittani Kongregációval, amely többek között eukarisztia-értelmezését, az áteredő bűnre és a szeplőtelen fogantatásra vonatkozó nézeteit kifogásolta. JelentőségeSchillebeeckx az ún. Nouvelle théologie (új vagy megújult teológia) egyik fontos képviselője volt. A dogmatika területén Schillebeeckx elsősorban azzal vált jelentőssé, hogy a tomista krisztológiai megközelítés helyett a kereszténység legősibb forrásaira, különösen a Szentírásra mint elsődleges forrásra támaszkodó megközelítést alkalmazott. Erre az sarkallta, hogy a legfrissebb egzegetikai szakirodalom olvasása közben egyre inkább úgy érezte, hogy a Szentírás kicsúszik a dogmatikai érvelés mögül, és a hagyományos dogmatikai kijelentések már nem támaszkodhatnak az újonnan értelmezett bibliai szövegekre. Ennek a szemléleti fordulatnak jelentős állomása a "Jézus, egy élő története" (1974) valamint a "Krisztus és a keresztények" (1976) c. két vaskos kötete. A spekulatív teológia és a modern egzegézisre alapozó teológia ma már nem válik szét annyira, mint az ő korában, de akkor ezzel a szemléletével más korszakalkotó teológusok közé tartozott. Az egyháztan területén Schillebeeckx először a cölibátus problematikájával foglalkozott, később inkább az egyházi hivatal rigiditását bírálta. Szemléletét a kor kihívásaira való kritikus odafigyelés (szaknyelven az "idők jelei"-nek vizsgálata) kiemelten jellemezte. Egyik utolsó jelentős műve egyfajta krisztológiai antropológia. Erőteljesen hatott rá a II. Vatikáni zsinat és az azt előkészítő és követő, pezsgő teológiai élet, amelynek hazájában és egész Északnyugat-Európában fáradhatatlan szószólója volt. Szakértőként vett részt a zsinaton és a holland szinódusokon. Az utóbbi 20 esztendőben visszavonultan élt, jelentősebb publikációt nem közölt. Szellemi örökségét az 1989-ben alapított Edward Schillebeeckx Foundation gondozza, melyet Nico Schreurs irányít. Legfontosabb művei
Magyarul
Jegyzetek
Források |
||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
