Nagyszékely
Nagyszékely (németül: Großsäckl) község Tolna vármegyében, a Tamási járásban. FekvéseA Tolnai-Hegyhát egyik kistelepülése, zsáktelepülés, Pincehely felől közelíthető meg. A Sárszentlőrinc és Pincehely közti 6312-es út húzódik végig a település területén, de a Sárszentlőrinc-Nagyszékely szakasz nagy része szilárd burkolat nélküli mezőgazdasági út. TörténeteNéveredetTalán a község egyik, első, - Székely - elnevezésével találkozhatunk egy 1428-ban keltezett oklevélben, mely Bottka Miklós szerződésével kapcsolatos. Nagy valószínűséggel az okiratban szereplő Alsó- és Felső-Szekel a mai Kisszékely és Nagyszékely községekkel azonos. Az 1400 körül felbukkanó név már Püspök előtaggal kezdődik, de a második tag már több helyen nem egyezik meg: ismerjük a székhely és székely elnevezést egyaránt. 1585: „Úgy a magyar, mint az udvari kamara azt ajánlotta őfelségének, hogy e falvakat, névszerint Püspökszékhelyt, Parragszékhelyt, Egrest (Felső- vagy Alsórácegrest), Kölesdet, Czétényt, Bikádot és Bannt adományozza Huszár Péternek; mert hiszen Püspökszékhelyt úgyis ő foglalta vissza a töröktől.” Dr. Dénes József is egyértelműen jelöli meg Püspökszékely és a mai Nagyszékely települések azonosságát. Az eddigi adatok szerint a Püspökszékely – Nagy-Székely névváltozás időpontja 1595-1680 közötti időszakra tehető. Többen a település nevét az egykor, a végvári területekre betelepített székelyekkel hozzák kapcsolatba, habár ez még egyáltalán nem bizonyított tény. A székhely-székely, azaz Zekhel-Zekel változás, a 17. század második felére tehető. Tény, hogy 1680-tól a székhely elnevezés már nem fordul elő. Az a lehetőség sem zárható ki, hogy csak elírásról van szó. A sváb betelepülés után egyaránt előfordul a Sackl és Sekel elnevezés ugyan, de az utóbbi válik gyakoribbá. Az egyik kifejezés valószínűleg a német megfelelő, a másik pedig a sváb nyelvjárás változata. A korabeli magyar elnevezése a településnek már Nagy-Székely. Hogy pontosan mikor vált hivatalossá az elnevezés, pontosan nem tudható. A Nagyszékhely elnevezés hivatalosan sehol sem szerepelt. NépesedéstörténetA település környéke – a mai Tolnai-hegyhát – már a bronzkorban lakott volt. A római korból Wosinsky Mór nagyszékelyi kutatásai, ásatásai szolgáltattak bizonyítékokat a környék betelepültségéről. A középkorban már lakott település volt, templomának alapjai 13. századiak. A török megszállás alatt szinte teljesen elnéptelenedett. A 18. század 20-as éveitől kezdődően a faluban nagyrészt református vallású hesseni németek települtek le, akik elkezdték a falu felvirágoztatását. A 19. század elején templomot építettek, gimnáziumot alapítottak, Nagyszékely a környék leggazdagabb településévé vált. Lélekszáma a 19. század végére elérte a 3500 főt. A fejlődésnek a gazdasági válság vetett véget, de már a század első éveitől kezdve egyre többen az amerikai kontinensen kerestek megélhetést, és ott találtak új otthonra összesen több mint ötszázan. Azóta a település lélekszámbeli és anyagi hanyatlása napjainkig tart. Az első világháborúnak mintegy 50, a másodiknak – a bevonuló szovjet katonák kegyetlenkedéseinek polgári áldozataival együtt – több mint 100 halálos áldozta volt. A megszállás kegyetlenségei a teljes női lakosságot is érintették.[3] A világháború után, 1947-ben szenvedte el a falu a legnagyobb vérveszteséget: a magyarországi németek kitelepítése során a nagyszékelyi lakosság csaknem 80%-a kényszerült elhagyni otthonát, hazáját – szülőföldjét; jószágaikat, házaikat, földjeiket – múltjukat. Házaikba legnagyobb számban a már hosszabb ideje a környéken tartózkodó, a Sió-csatorna mederbővítési munkálatait befejező nagyrészt békésszentandrási kubikosok, kisebb számban a lakosságcserébe belekényszerített felvidéki magyarok költöztek. Napjainkra a környékbeli munkahelyek (Simontornyai Bőrgyár, TSZ-ek stb.) megszűnése miatt a lakosság nagy része elköltözött, munkanélkülivé lett, vagy nyugdíjas. A kilencvenes évektől lassú beköltözés is megindult a csendes, nyugodt, régi idők hangulatát árasztó zsákfaluba. A falu lakossága 2007-ben kb. 450 fő volt. KözéletePolgármesterei
NépességA település népességének változása: A népesség alakulása 2013 és 2024 között
Adatok: Wikidata A 2011-es népszámlálás során a lakosok 98%-a magyarnak, 1% németnek, 1% románnak mondta magát (2% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). A vallási megoszlás a következő volt: római katolikus 33,6%, református 20,7%, görögkatolikus 0,3%, felekezeten kívüli 35,6% (7,8% nem nyilatkozott).[12] 2022-ben a lakosság 87,6%-a vallotta magát magyarnak, 2,3% németnek, 0,8% cigánynak, 0,5% románnak, 0,3% ukránnak, 0,3% szlováknak, 6,1% egyéb, nem hazai nemzetiségűnek (10,9% nem nyilatkozott; a kettős identitások miatt a végösszeg nagyobb lehet 100%-nál). Vallásuk szerint 21% volt református, 17,2% római katolikus, 0,8% evangélikus, 0,3% egyéb keresztény, 0,3% egyéb katolikus, 24,7% felekezeten kívüli (35,9% nem válaszolt).[13] NevezetességeiNagyszékely református templomegyüttese az országban egyedülálló. A kisebbik templom román kori eredetű, a nagyobbik Tolna megye legnagyobb református temploma, ezt a betelepült német lakosság építette magának a 18-19. század fordulóján közvetlenül a kis templom mellé. Bővebb információ itt A falu jellegzetessége még a megmaradt épített környezet – a második világháború óta szinte egyáltalán nem épült új ház a településen, így a még megmaradt, jórészt gazdagabb sváb porták, hosszú parasztházak egyedi 20. század eleji hangulatot varázsolnak a falunak. Jegyzetek
További információkKapcsolódó szócikkek |
Portal di Ensiklopedia Dunia