|
Maschinenpistole 40
A Maschinenpistole 40 (rövidítve MP 40) géppisztolyt 1940-ben rendszeresítették, és számos főrésze hasonlított az MP 38-ra. A fő különbség a felhasznált anyagokban rejlett, mivel itt főként préselt acéllemezt és műanyagot használtak. Hagyományos hátrasiklással működött. Először a Fallschirmjägerek (ejtőernyősök) használták, sikerrel. Bár a tervezési fázisokban Hugo Schmeisser nem vett részt (egyedül az utolsó gyártásracionalizáláson), a név („Schmeisser-géppisztoly”) mégis rajta ragadt, saját fejlesztésű fegyvereire pedig nem használják.[3] Ennek oka, hogy a fenti géppisztolyhoz a tárakat Hugo Schmeisser tervezte és az ő licence alapján gyártották, ezért mindegyiken rajta volt a Patent Schmeisser jelzés. A teljesség kedvéért meg kell jegyezni, hogy magát a fegyvert Heinrich Vollmer tervezte az Erme Werkében 1938-ban.[1] A fegyver közel egymillió példányban készült, kisebb, nagyobb változtatásokkal.[4] GyártásaAz MP 40 az elődjén, az MP 38-on alapul (ami pedig az MP 36-on). Az MP 36-ot az Erma Werke gyárban gyártották, a Harmadik Birodalom hadseregének megalapításával egyidejűleg. A fegyver Heinrich Vollmer VPM 1930 és EMP géppisztolyai alapján készült. Vollmer 1938-ban előállt az MP 38-cal, a német hadseregellátó kérésére. Az MP 36 az MP 38 leegyszerűsített változata, az MP 40 pedig az MP 38 még tovább egyszerűsített változata, költségkímélőbb megoldássokkal. A szövetséges erők gyakran nevezték "Schmeisser-géppisztolynak", mivel a táron a "Schmeisser" felirat állt. Schmeisser tervezte az MP 18-at, ami az első tömeggyártású géppisztoly volt, a fegyvert az első világháború végén vetették be. Az MP 40-et mégsem ő tervezte[5] hanem csak a tárat licencelte. Az MP 41-et viszont ő tervezte, ami az MP 40 fatusával ellátott variánsa volt. Az MP 41-et ritkán használták, csak néhány SS és rendőri alakulatnál. A fegyvert Németország szövetségesének, Romániának exportálták. A fegyver által háborús filmekben, videojátékokban kialakított kultusz gyakran téves, csak ejtőernyősök, szakasz- és osztagvezetők használták, míg a német hadsereg többsége a 98-as karabélyt. A harcmezőkön nem volt elegendő MP 40 géppisztoly, mert a 98-as karabélyhoz képest a gyártása drága volt. Így azok a katonák, akik egyre többször találták magukat rohamfeladatokban, az elesett szovjet katonáktól felszedett PPS–41 géppisztolyt vitték magukkal. Ezt néhány korabeli fotón is látni. 1943-tól kezdve a német hadsereg a 98-as karabély és az MP 40 géppisztoly leváltását tervezte. A feladatra az új MP 43/44 gépkarabélyt jelölték ki (ismertebb nevén StG. 44 [Sturmgewehr 44]).  Alkalmazók
|
||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||||
Portal di Ensiklopedia Dunia
