8 cm Granatwerfer 34
A 8 cm Granatwerfer 34 (rövidítve 8 cm Gr.W. 34 vagy 8 cm GrW 34, magyarul 8 cm-es gránátvető 34) egy szabványos német közepes aknavető volt a második világháborúban. Hírnevét extrém pontosságától és tűzgyorsaságától szerezte, bár ez nagyrészt a képzett kezelőszemélyzet érdeme. A fegyvert 1932-ben alakította ki a Rheinmetall vállalat. Az aknavető hagyományos, a szállításhoz három részre (cső, villaállvány, talplemez) bontható simacsövű, igen gyorsan gyártható fegyver volt. A villaállványra oldalirányzó forgatókereket szereltek, az emelő mechanizmus alá pedig kereszt-beállító kézikerék került. A panoráma irányzékot a finom beállítások érdekében az oldalirányzó mechanizmusra szerelték. A fegyver a háborúban a német gyalogság meghatározó fegyvere volt, összesen több, mint 75000 darab készült, ebből 3625 db a háború előtt. A használat intenzitását mutatja, hogy 74 milliónál több lőszer készült hozzájuk.[1] A háború első szakaszában rendszerint a lövész zászlóaljak géppuskás századaiban volt egy aknavető szakasz 3 rajjal, összesen 6 aknavetővel. E rajokban a két aknavetőt kezelő 12 fő mellett a vezetékes telefont és a távmérőt kezelő katonák, egy kocsis, két lóvezető és a rajparancsnok, azaz 22 fő, 4 ló, egy lőszeres szekér és két aknavető-hordozó taliga szerepelt. A szakasz törzsbe ezen túl futárok és a szakaszparancsnok tiszt szolgált. 1943 második felében az 5 cm-es gránátvetők hatékonyságával kapcsolatos kritikák miatt azokat a lövész századokban egy raj váltotta 2 db 8 cm-es aknavetővel. Így egy teljesen feltöltött lövész zászlóalj 12 aknavetővel bírt. E beosztás azonban nem vállt be. A szovjet területekre jellemző rossz utakon a lövész egységek csak 8 taligára szétosztva tudták a nehéz fegyvereket és a lőszerkészletet szállítani amely a frontvonalban igen nehézkes volt. Ezért 1944 májustól törölték e szervezeti egységet a lövész századokból, azonban ekkora igen nagy számban elterjedt puskagránátok biztosítottak tűzerőt a századoknak. A géppuskás századokban a háború végéig megmaradt a 6 vetős szakasz.[2][3][4] A 8 cm GrW 34/1 egy alváltozat volt, amelyet önjáró platformra terveztek. A gépesített és páncélgránátos alakulatok lövész századaiban 2 db, a nehéz századokban 6 db ilyen volt rendszeresítve teherautón vagy féllánctalapason szállítva. Gyártottak egy könnyebb és rövidebb csővel szerelt változatot is, amely a kurzer 8 cm Granatwerfer 42 volt, ezt az ejtőernyős alakulatok alkalmazták. A Magyar Királyi Honvédség a háború alatt nagyobb mennyiségben vásárolta Németországból, majd az ország megszállása után a fegyverszállítmányokkal is jelentős mennyiség jutott az alakulatokhoz. A háború után a megmaradt példányokat jó ideig alkalmazták még, így a két részre szakadt Németország haderőiben egészen az ötvenes évek végéig hadrendben volt, amikor korszerűbb eszközökre cserélték fokozatosan.[5] Az aknavetőt hagyományos 3,5 kg-os 8 cm-es repesz-romboló vagy füstgránátokkal használták, melyek lőtávolsága alig volt több, mint egy km. A lőtávolságot 1-3 további lőportöltet felhelyezésével növelték 2,4 km-ig. A főbb lőszertípusok:[1][6]
Jegyzetek
ForrásokA Wikimédia Commons tartalmaz 8 cm Granatwerfer 34 témájú médiaállományokat.
Fordítás
További információk
|
Portal di Ensiklopedia Dunia