hu Lekenye

	Lekenye (Bohúňovo)
; Lekenye címere	; Lekenye zászlaja
	Közigazgatás
Ország	Szlovákia
Kerület	Kassai
Járás	Rozsnyói
Rang	község
Első írásos említés	1243
Polgármester	Takács Ágnes
Irányítószám	049 12
Körzethívószám	058
Forgalmi rendszám	RV
	Népesség
Teljes népesség	282 fő (2021. jan. 1.)
Népsűrűség	44 fő/km²
	Földrajzi adatok
Tszf. magasság	210 m
Terület	6,78 km²
Időzóna	CET, UTC+1
	Elhelyezkedése
	é. sz. 48° 30′ 50″, k. h. 20° 23′ 00″48.513889°N 20.383333°EKoordináták: é. sz. 48° 30′ 50″, k. h. 20° 23′ 00″48.513889°N 20.383333°E
	Lekenye weboldala
	A Wikimédia Commons tartalmaz Lekenye témájú médiaállományokat.
	Sablon • Wikidata • Segítség
	Adatok forrása: Szlovák Statisztikai Hivatal, http://obce.info

Lekenye (szlovákul: Bohúňovo, korábban Lekeňa) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában.

Fekvése

Rozsnyótól 20 km-re délnyugatra, a Sajó partján fekszik. Sajótiba tartozik hozzá.

Élővilága

A faluban egy gólyafészket tartanak nyilván, melyet 2013-ban helyeztek át különálló oszlopra. 2013-ban 1, 2014-ben 2 fiókát számoltak össze.^[2]

Története

A falu a 12. században keletkezett, 1243-tól – amikor először említik – az Ákos nemzetség birtoka. Első említése IV. Béla adománylevelében „Lokuna" alakban történik. A későbbiek során 1318-ban „Lekyne", illetve „Lekune", 1320-ban „Leklene", 1336-ban „Lekene" néven szerepel az oklevelekben. A 15. században 13 portával a Forgách család birtoka. 1526-tól részben a Széchy családé, majd köznemesi birtok. Lakói állattenyésztéssel, szénégetéssel foglalkoztak. A 16.–17. században lakói tömegesen menekültek a török betörések elől. 1739-40-ben éhínség pusztított.

A 18. század végén Vályi András így ír róla: „LEKENYE. Magyar falu Gömör Várm. földes Ura Kiss, és más Uraságok, lakosai reformatusok, és evangelikusok, a’ kiknek példás meg egyézésekből oskólájok, oskola mesterjek, sőt Templomjok is közös, fekszik Pelsőztől 3/4 órányira Sajó vize partyán, földgyének 2/4 része kőves, piatzozása 2 1/2 mértföldnyire Rozsnyón, edeje el pusztúlt, legelője elég van."^[3]

1828-ban 45 házában 324 lakosa volt. A lakosság mezőgazdaságból, állattenyésztésből, szénégetésből és fuvarozásból élt. A 19.–20. században sokan kőműves munkákkal keresték kenyerüket.

A 19. század közepén Fényes Elek eképpen írja le: „Lekenye, helység, Gömör vmegyében, Tiba és Csoltó helységekkel határos, a Rosnyótól lejövő országut és Sajó vize mellett fekszik. Van benne a reformatusok és evangelikusoknak közösen használt templomjuk. Lakosok száma 314, kik közűl 1/4-de evangelikus, a többi reformatus, mindnyájan magyar eredetüek s beszélők. Van 5 3/8 urbéri és 4 majorsági telek, 1 zsellér; 300 hold erdő. Szántóföldje mindamellett hogy köves és hegyes, megtermi a tiszta buzát is; rétje sok és jó takarmányt ad; van a Sajó vizén jó malma; a lakosok mindenféléknek fuvarosai. Birják Kerepessi, Szeleczki és Palkovicsné aszszony; lakja a ns Jánosdeák és Oskó család."^[4]

Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Lekenye, sajómenti magyar kisközség, 62 házzal és 324 ág. h. ev. és ev. ref. vallású lakossal. Egyike azoknak a községeknek, melyeket IV. Béla király 1243-ban Bebek Detriknek és Fülöpnek adományozott. 1427-ben a Forgách családot, 1482-ben a Fügedy családot is mint birtokosokat találjuk itt. 1496-ban a Thornallyay család is birtokosa, később pedig a Kerepesy, Szeleczky, Palkovich, Jánosdeák, Osskó és a Gotthard családok. A községben levő ev. ref. templom Árpád-korbeli építmény. A község postája, távírója és vasúti állomása Horka."^[5]

1920-ig Gömör-Kishont vármegye Tornaljai járásához tartozott. 1938 és 1945 között ismét Magyarország része.