Dernő
Dernő (szlovákul: Drnava) község Szlovákiában, a Kassai kerület Rozsnyói járásában. FekvéseRozsnyótól 10 km-re keletre, a Csermosnya patak partján fekszik. TörténeteA falut 1364-ben említik először, de valószínűleg sokkal előbb keletkezett. Régi források szerint már a 12. században német bányászok dolgoztak a környékbeli hegyekben. A falu kezdetben a krasznahorkai váruradalomhoz tartozott. A Bebekek, majd kihalásuk után az Andrássyak birtoka. 1569-ben kétszer is feldúlta a török. Vasércbányáit a 17. században nyitották, 1650-ben a Sontágh család bérelte. A 18. században a bányák is az Andrássyak tulajdonába kerültek. 1745-től Rahel György bérelte a vasolvasztókat. 1779-ben épült egyszerű szalmatetős temploma, majd a század végén felépült az Andrássy-kastély is. Egymás után alakultak a vasipari vállalkozások. 1805-ben a falu területén négy vasolvasztót építettek. 1821-ben itt épült meg az akkori Magyarország legnagyobb vasgyára. 1838-ban felépült a finomvasöntöde. Az 1848-49-es szabadságharcban a falu határában dúló harcokban 9 honvéd esett el. Az 1855-ös párizsi világkiállításon a vasgyár ezüstérmet kapott. 1873-ban kolera, 1878-ban árvíz pusztította. 1880-ban fűrésztelep épült a község határában. A 18. század végén Vályi András így ír róla: „DERNŐ. Dernan. Magyar falu Torna Vármegyében, földes Ura Gróf Andrásy Uraság, lakosai katolikusok, és reformátusok, fekszik Hárskutnak szomszédságában, mellynek filiája, Szepes, és Gömör Vármegyének szomszédságokban, Jólsvafőtöl két mértföldnyire, magos hegyek között, ’s az Uraságnak szép kastéllyával díszesíttetik, kies gyümöltsös, és nagy vadaskert, halas tó is vagyon itten; határja termékeny, tulajdonságai hasonlítanak Barka falujáéhoz, vagyonnyainak eladására jó alkalmatossága Rozsnyón, második Osztálybéli."[2] Fényes Elek 1851-ben kiadott geográfiai szótárában így ír a faluról: „Dernő, Abauj-Torna v. magyar falu, ut. p. Rosnyóhoz keletre 1 1/2 mfdnyire: 683 kath., 253 ref. lak. Kath. fil. anyaszentegyház. Kastély. Sok erdő és gyümölcs. Hegyes határ. Fürészmalom. Látni itt ritka jelességü vashámorokat. F. u. gróf Andrásy György."[3] Borovszky monográfiasorozatának Gömör-Kishont vármegyét tárgyaló része szerint: „Dernő, a Csermosnya patak mellett fekvő magyar kisközség, körjegyzőségi székhely, 193 házzal és 970 róm. kath. vallású lakossal. Hajdan Krasznahorka vár tartozéka volt és a Bebekek után az Andrássyak kezébe került, s ezek egyike, Andrássy István itt a XVIII. század vége felé kastélyt építtetett. A Szontágh családnak itt már 1650-ben vasérczbányája volt. Andrássy György alapította és építtette a híres dernői vasgyárat, mely a budapesti lánczhídhoz is szállított vasrészeket. 1745-ben N. Rhaell György volt a hámor bérlője, most pedig a rimamurány-salgótarjáni vasmű r. t. A község azelőtt Torna vármegyéhez tartozott. Van itt olvasókör, vasgyári igazgatóság és bányagondnokság. 1848-ban kisebb harcz is volt határában. Az ekkor elesett honvédeket itt temették el. A róm. kath. templom 1839-ben épült. Postája van a községnek, de a távíró-állomása Krasznahorkaváralja, vasúti állomása pedig Rozsnyó. Ide tartozik Kornalippa puszta, mely már a középkorban is szerepel."[4] 1913-ban végleg bezárták a vasgyárat. 1920-ig Gömör-Kishont vármegye Rozsnyói járásához tartozott. 1938 és 1945 között újra Magyarország része. Népessége1910-ben 706-an, túlnyomórészt magyar anyanyelvűek lakták. 2001-ben 676 lakosából 482 magyar és 191 szlovák volt. 2011-ben 704 lakosából 478 magyar és 195 szlovák volt. 2021-ben 710 lakosából 314 (+31) magyar, 171 (+4) cigány, 213 (+28) szlovák, 2 egyéb és 10 ismeretlen nemzetiségű volt.[5] Neves személyek
Nevezetességei
Jegyzetek
További információk |
Portal di Ensiklopedia Dunia